Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

kök. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. 173 előttem felszólalt képviselőtársam, Bernát István, már letarolta az összes virágokat az agrárius mezőkről s nekem csak a böngészés maradt meg a kietlen tarlókon. Mindjárt meg is kezdem kát a böngészést azon a tarlón, a melyet Szabó István t. képviselőtársam beszédében még meghagyni szives volt. Szabó István t. képviselőtársam, azt hiszem, beszédében elszólta magát, a midőn azt kivánta és javasolta, hogy ezentúl a kataszteri tiszta jövedelem a fennálló bérösszegek alapján állapíttassák meg. Szabó István (nagyatádi) : Én ezt csak megfontolandónak ajánlom ! (Elnök csenget.) Emődy József: Azt hiszem, hogy t. képviselőtársamnak ezen kívánságát épen az ő kisbirtokos társai fogják a legkevésbbé megköszönni, mert köszönöm én azt, ha a kataszteri tiszta jövedelem a bérösszegek alapján állapittatik meg és mi — akár kisbirtokosok, akár középbirtokosok, akár nagybirtokosok — 20%-os adót fizetünk. Szabó István (nagyatádi) : Akkor sem lesz a földadó nagyobb 74 milliónál! Lejebb száll a kulcs ! Emődy József: T. képviselőtársam, legyünk , tisztában azzal, hogy nagy különbség van a kataszteri tiszta jövedelem és a tényleges tiszta jövedelem között. (Sándor Pál közbeszól.) Ugylátszik, közbeszóló képviselőtársam sincsen egészen tisztában ezzel. Mi aZí cl kataszteri tiszta jövedelem ? Annak a legprimitívebb eszközökkel kitermelt föld járadékának megadóztatása. Ebben tehát a munkának, a tőkének, az értelemnek — melylyel a gazdaság vezettetik — a legminimálisabb része kerül megadóztatás alá. A tényleges jövedelem pedig az, a hol már az összes tőke, az összes szakértelem és az összes munka is benne fekszik abban a jövedelemben. Ez a nagy különbség a kettő között. (ügy van ! jobbjelöl.) A mi már most igen t. képviselőtársamnak azt az indítványát illeti, hogy ő a progresszivitást a földadónál is behozni kívánja, erre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy ez kétségkívül merész kívánság és — bocsásson meg — nem is igazságos dolog. Mert az a progresszivitás, a mit ő kíván, már természetnél fogva is, benne van a mezőgazdaságban, (ügy van! jobbfelól.) Az én t. képviselőtársam gazdaember. Én is gazdaember vagyok. Ö kisebb birtokon gazdálkodik, én valamivel nagyobb, nem nagy középbirtokon gazdálkodom. Egyenlő gonddal küszködünk mind a ketten. És kérdezem az én t. képviselőtársamat, hogy _ vájjon nekem, a kinek cselédekkel kell vesződnöm, a kinek a cselédek minden lépését meg kell fizetnem, vájjon nekem lesz-e olyan tiszta jövedelmem abból a birtokból, mint annak, a ki a maga két keze munkájával dolgozik és családjának tagjait is maga mellé veszi munkatársakul ? Szabó István (nagyatádi): Az a munka jövedelme! Emődy József: Az a progresszivitás, a mit a képviselő ur láván, természettől fogva már is megvan, ezt tehát behozni lehetséges nem lesz. Azt a sértett érzékenységét sem oszthatom igen t. képviselőtársamnak, a melylyel ő a »paraszt« elnevezést bántónak, megbélyegzőnek tartja. E tekintetben teljesen egyetértek a Bernát István t. képviselőtársam által elmondottakkal, hogy t. i. a mennyiben ez az osztály felveszi magába mindazokat az etikai alapokat, a melyeket különösen azon irány, a mely legújabban lábra kapott és a melynek vezére Károlyi Sándor volt, szolgál, akkor abszolúte nincsen oka szégyenkeznie azon, ha őt valaki parasztnak szólítja. Tessék csak visszaemlékezni a Németországban történtekre és összehasonlítani a viszonyokat a mieinkkel; Németországban nagy tiszteletnek örvend a »Bauer« elnevezés, a mely teljesen megfelel a »paraszt« kifejezésnek. Maga Bismarck is »Bauer«-nek, parasztnak nyilvánította magát. Ezek után folytatom a böngészést egy másik és pedig érzésem szerint kietlenebb mezőn, midőn Sándor Pál t. képviselőtársam beszédjére térek át, (Halljuk !) Nem azért kell visszatérnem erre a beszédre, mintha annak belső tartalma, a benne foglalt nagy igazságok vagy annak magas színvonala késztetnének az azzal való foglalkozásra, de kizárólag azért, mert Sándor Pál t. képviselőtársam egyszersmind elnöke és vezére a magyarországi kereskedők országos egyesületének, tehát szavait ugy kell felfognom, mint a magyar kereskedők azon jelentékeny részének megnyilatkozását, a mely minden ellen, a mi a mezőgazdasággal kapcsolatos : a mezőgazdasági szervezkedések és az agrárius törekvések ellen harczra szállva, ebben az országban, a hol az osztályharcz már-már lecsillapodni látszott, ezen osztályharczot uj lángra lobbantani igyekszik. Különben is ebben a beszédben nagyon nehéz eligazodni, a mennyiben annak egyik részében aposztrofálja, sőt azt lehetne mondani, hogy megsérti az ország egyik osztályát, a dzsentrit, azt állítván róla, hogy az készítvén a katasztert, magát megvesztegettette, más alkalommal pedig, beszédének végén dicsőíti ugyanazt a dzsentrit Meszlényi Lajos személyében. Igen hosszadalmasan, nagyon részletes statisztikai adatok segítségé vei, a melyek, megjegyzem, nem mindig megbízhatók és nem mindig tökéletesek, feltárja itt az ország előtt a letűnt korszak összes bűneit az adópolitika terén és ezen bűnökért nem azon korszak állarnférfiait, hanem a jelenlegi kormányt teszi felelőssé. Magyarország pénzügyeit olyan sötét színekkel ecseteli, hogy már szinte ugy látszik, mintha Magyarország a csőd szélén állana. Hock János : Közel vagyunk hozzá ! Emődy József: Dehogy vagyunk közel. Kép1 viselőtársam is tudja talán, hogy épen az elmúlt