Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

174 kdk. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. évben, 1908-ban, az állami egyenes adókban 48 millió koronával folyt be több, mint a mennyi előirányozva volt! Hock János: Rendes kiadásokra, rendkívüliekre meg hitelműveletekre ! Emődy József: Állami egyenes adókban 48 millió koronával több folyt be, mint a mennyi előirányozva volt. Ez, engedelmet kérek, a kéjjviselő urat az ország helyzetének ilyen sötét festésére nem jogositja. Hock János: Évek óta rejtett deficzittel dolgozunk ! Emődy József: Szembeállítja a mezőgazdasági termelőket a többi keresetágak termelőivel. . . Buza Barna: Egymásra uszitja/ (Ugy van! jobbfelöl.) Emődy József: . . . akkor, a midőn a földadó egyetlen fillérrel sem szállíttatott le s a midőn a kereskedők adója 10%-ról 5, illetve 4%-ra szállíttatott le. Ádáz gyűlölettel uszitja és állítja szembe a kisbirtokosokat a nagybirtokossal, akkor, midőn a legsujtóbb, legigazságtalanabb adó : a II. osztályú kereseti adó megszüntettetett és a midőn a létminimum és az adó progresszivitása révén az adótehernek egy igen jelentékeny része a kisebb exisztencziák vállairól a tehetősebbek vállaira hárittatott át. Felszólalása további részében bizonyos földosztó tendencziákat is árul el és bizonyos földosztó tendenoziákba viszi bele azon elvakult szenvedélyt, melylyel minden iránt, a mi agrárius jelleggel bir, viseltetik, és itt van az érintkezési pont, a hol a memzetközi szooziálistákkal találkozik. Minden nagy- és középbirtokot felosztani óhajt, sőt a nagy- és középbirtokoknak még a létjogosultságát sem hajlandó elismerni. Az ilyen hang, t. képviselőtársam, in ultima analizi a tulajdonjog szentségének meggyengítésére, megingatására vezet. Figyelmeztetem azonban a t. képviselőtársamat, hogy az ilyesmi néha hátrafelé is szokott elsülni. Ha a nagy tömegekben a birvágyat, az irigységet és a zabolátlanságot sikerült felkelteni, ugy hogy ezek a nagy tömegek már rabolni kezdenek, akkor nem a földet rabolják el, mert hiszen az helyhez van kötve, azt nem lehet elvinni, hanem a fanatizált tömegek rá fogják magukat vetni az ingó tőke tulajdonosaira, azokat fogják kifosztani vagyonukból. A közelmúltban Oroszországban erre számos példát látunk, mert végső elemzésben Oroszországban is azok ellen fordultak ezen fellázitott elemek, a kik meggondolatlan szavakkal, cselekedetekkel ezen forrongást előidézték. Egy farizeus gazdag köntösben odaállott Jézus elé és dicsekedett vele, hogy ő milyen pontosan betartja az összes törvényeket, még a felebaráti szeretet törvényeit is és kérdezte, hogy mit tegyen még, hogy az örök életet elnyerje ? Lukács László : Bravó! Bravó! Igen szép dolog ! (Derültség.) Emődy József: Jézus mosolyogva nézett rá és gazdag köntösére és azt monda : Egy csekélységről elfeledkeztél: vesd le a köntösödet és oszd el a szegény szerencsétlen felebarátaid között. Hock János: Nem igy van ez a bibliában! Lukács László: Mindegy! A lényege ez! Emődy József: Sándor Pál t. képviselőtársam igen nagylelkű; bőkezűen elosztotta a földet Magyarországon. . . Hock János: De van neki még egy köntöse! Emődy József: ...kérem tehát, hogy ép olyan nagylelkűséggel és bőkezűséggel oszsza el azon milliókat is, a melyeket nemcsak ő, hanem más szerencsés embertársai szereztek, mert a paritás az agráriusok és a merkantilisták között csak akkor lesz teljes és tökéletes. Hódy Gyula: Hisz ő nem hive Jézusnak, hát miért tegye ? (Derültség.) Sándor Pál: Krisztus volt a legnagyobb szoczialista! Emődy József: Különben én nem hiszem, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam hangja oda fog férkőzni azon kis exisztencziák körébe és azoknak lelkületébe, vagy ha oda is férkőzik, azok szivében és lelkében az ő szava valami állandó nyomot nem fog hagyni. Nem fog odahatolni két okból. Először azért, mert azok a nagy apparátussal összehalmozott statisztikai adatok, a melyeket csoportosított, ugy vannak csoportositva, hogy azok teljesen világosan magukon hordják a szándékos megtévesztés bélyegét. Azon a szitán, a melyet Sándor Pál felállított, még az az egyszerű ember is nagy könnyűséggel keresztüllát. Erre nézve jellemzésül a felhozott statisztikai adatok közül csak két adatot kívánok itt felhozni. Sándor Pál t. képviselőtársam idézeteket olvasott Szeberényi Lajosnak »A parasztok helyzete Magyarországom czimü könyvéből. Felolvasta a következő példát (olvassa): »Kovács Gy. Márton 14 kis holdas (1100 kvadrátos) szántófölddel és kétszobás parasztházzal biró csabai kisgazda évi adója a következő : állami földadó 14 kis hold után 80 korona 30 fillér, házosztályadó 4 korona, II. oszt. keresetadó 28 korona. Altalános jövedelmi pótadó 26 korona 20 fillér, összesen tehát 138 korona 50 fillér. I"I r i" f~l Megjegyzem, hogy ő még hozott fel községi adókat is, kémény-adót stb., de ezekre nem reflektálok, mert hisz most nem a községi adókat, tárgyaljuk, hanem az állami egyenes adókat. Ezen Kovács Gy. Márton tehát fizetett eddig, illetőleg fizet még ma is 138 korona 50 fillér egyenes állami adót. Kiszámítottam, mit fog fizetni ugyanez a birtokos ezen adóreform életbe lépése után. AUami adót annyit fog fizetni mint most, vagyis 80 korona 30 fillért, házosztályadót 4 koronát, kereseti adóban semmit, mert hiszen azt eltöröltük, jövedelmi adóban szintén semmit, mert hisz a létminimum fogalma alá esik. Fizetni fog tehát összesen 84 korona 30 fülért, vagyis 54 korona 20 fiüérrel kevesebbet, mint most, a mit Sándor Pál t. képviselőtársam bölcsen elhallgatott. Százalékban kifejezve 39%-kal fog ezentúl kevesebb adót fizetni. Még