Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-404

172 404. országos ülés 1909 január 26-án, kedden. Elnök : A házszabályok 215. §-ának b) pontja alapján szót kért Beniczkv Ödön képviselő ur. (Halljuk ! Halljuk!) Beniczky Ödön : T. képviselőház ! A szombati ülésen Polónyi Géza t. képviselőtársam beszédében, azaz beszédének elöljárójában a többek között a következőket mondotta (olvassa) : »Egyszer látom, hogy a néppártnak igen t. szónoka feláll és mielőtt az adóreform napirendre tűzetik, egy ünnepélyes Ígéretet követel ezzel az adóreformmal kapcsolatosan, hogy a mint az letárgyaltatik, a kongruáról szóló törvény is napirendre tűzessék. És a t. ministerelnök és pénzügyminister ur feláll és ezt az ünnepélyes Ígéretet az ország szine előtt megteszi.<< Majd ezt mondotta (olvassa) : »A mikor a néppárt igen t. képviselője a kongrua-javaslathoz köti az adójavaslat sorsát... a kongruajavaslatok kérdését is a választóközönséggel szemben a saját keresztapasága alá akarja helyezni; másrészt pedig lehetetlen megtagadni azt, hogy a népj>árt nem elégedett meg a t. ministerelnök urnak a klubban tett nyilatkozatával, hanem a ház szine előtt is akarta annak megerősitését« Ezekkel az állításokkal szemben bátorkodom a t. képviselő urat arról felvilágosítani, hogy a t. ministerelnök ur sem a klubban, sem egyebütt, sem nyilvánosan, sem négyszemközt semmiféle nyilatkozatot nekünk nem tett. Teljesen nem felel meg a valóságnak, hogy akár én, akár pedig az a párt, a melynek szerencsés vagyok tagja lenni, a kongrua-j avaslattól tette volna függővé az adójavaslatok elfogadását. Diskutiált felszólalásom egyetlen oka az volt, hogj

r előrelátható volt az, hogy az adóreformjavaslatok tárgyalása hosszabb időt fog igénybe venni. Ezzel szemben valószínűnek tartottam, hogy a kongrua-j avaslat tárgyalása legfeljebb egy-két órát venne igénybe a képviselőház idejéből. Kizáróla.g ez az indok vezetett engem, de az adóreformjavaslatok elfogadását egyáltalában nem tettük függővé a kongrua-j avaslattól, mert az adóreformjavaslatokat magukban véve is magszavazzuk, még pedig azért, mert legalább én azokat kitünőeknek tartom, és ennek ellenkezőjéről a t. képviselő ur minapi bármily nagyszabású beszéde sem győzött meg. Kifogásolja a képviselő ur azt is, hogy a néppárt a választóközönség előtt a saját keresztapasága alá helyezi a kongrua javaslatok . . . Polónyi Géza: Nem kifogásoltam ! Beniczky Ödön : ... és pedig az én felszólalásom következtében. A képviselő urnak ép ugy módjában lett volna a kongrua-j avaslat napirendre tűzését megsürgetni, a mint én tettem, és akkor a t. képviselő ur keresztapasága alá került volna a javaslat. (Zaj.) Ezen most már segíteni nem lehet, és az egyetlen rekompenzáczió, a mit nyújthatunk, az, hogyha már mi vagyunk a keresztapák, a keresztelőre meghívjuk a képviselő urat komának. (Derültség.) Polónyi^Géza : Kérem, ott leszek ! Elnök : Milyen czimen láván a képviselő ur szólni ? Polónyi Géza: Személyes megtámadtatás czimén. Elnök : Személyes megtámadtatás czimén szó illeti a képviselő urat. Polónyi Géza: És félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén. Hogy megfordított sorrrendben kezdjem, a komaságot vállalom, de egy [feltételt fűzök hozzá. Förster Ottó: Hogy a gyerek meglegyen ! (Derültség.) Polónyi Géza : Tudniillik én sokkal szivesebben vennék részt olyan banketten, a mely a katholikus autonómia kérdését ünnepelné, mintha a kongrua kérdését attól külön választjuk. Hock János: Szóval ikrekre van szükség! (Derültség.) Polónyi Géza *. így van! A mi pedig a dolog érdemleges részét illeti, méltóztassék megengedni, hogy az a koinczidenczia, a mely itt előáll, hogy a t. néppárt a kongruát akkor sürgeti meg, a mikor az adóreform volt napirendre tűzendő, engem logikus sorrend szerint arra a meggyőződésre kell, hogy vezessen, hogy ez egyik a másiknak feltétele. Buzáth Ferencz : Semmi összefüggés ! Polónyi Géza : Ez nem szemrehányás ! (Zaj.) Nem értem a közbeszólásokból, méltóztatnak a dolog ellen protestálni ? Nem értem azért, mert ha a t. néppárt a kongruát magát sürgősnek tartja és napirendi inditványnyal az iránt fellép a ház előtt, az korrekt, teljesen kifogástalan és helyes dolog ; amazt sem tartom én helytelennek, csakhogy akkor, a mikor a ministerelnök ur előáll és az adóreform napirendre tűzését kívánja, akkor előállani azzal az inditványnyal, hogy most pedig méltóztassék nyilatkozni, hogy mi lesz a kongniaval : ebből a kétségtelen tényből jogom volt arra a konkluzumra jutni, hogy ez a feltétele annak, hogy a t. népjiárt az adóreformhoz hozzájáruljon. Ha tévedtem, bocsánatot kérek a t. néppárttól. De az én értesülésem szerint a t. néppárt, szerintem egészen helyesen, mindig azon az állásponton állott, hogy magát a koaliczió támogatását is a katholikus autonómia kérdésétől és-a kongruától tette függővé. Ha ez az értesülés nem volt helyes, annak idején jobb lett volna kellőleg megczáfolni. Egyébként tudomásul veszem a t. néjjpárt ezen nyilatkozatát és tudomásul veszem azt, hogy az az adóreform, a melyet méltóztatnak támogatni, olyan kitűnő jó, hogy abból a kongruára is bőven fog telni, a mint a t. képviselőház azt megszavazza. (Élénk derültség.) Elnök : Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Pető Sándor! (Nincs itt !) Emődy József ! Emődy József: T. képviselőház! Igen nehéz helyzetben vagyok, a mennyiben t. barátom és