Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

i02. országos ülés 1909 január 23-án, szombaton. 147 okirat. Az egész vizsgálat és a vádirat bázisa pedig az a feltevés, hogy Horvátországban utóvégre nincsenek is szerbek. A vizsgálat ily módon már a kezdetén olyan térre tért át, melynek helye lehetne egy politikai vitában, nem pedig a birói eljárásban. Erről egyébként e tisztelt Ház tagjai a legjobb véleményt alkothatják maguknak akkor, ha elolvassák magyar nyelven a vádiratot. Én csak azt emelem ki, hogy még ez a hibás irány sem maradt tiszta. Jellemző, hogy harminczkét védő még deczember másodikán terjedelmes elaborátumot adott át a biróságnak, uj és jelentékeny bizonyitóanyaggal, s a vádlevél egyáltalában nem is veszi tekintetbe ezt az elaborátumot. Sőt mi több, a mikor a védők ezt az elaborátumot kinyomatták, az államügyészség egyszerűen elejétől végig konfiskálta ezt az elaborátumot, vele együtt a bíróság végzését is, mely a védők kérését elutasítja. A vádlevél azonban megjelent a sajtóban és ezer meg ezer példányban mellékeltetett a hivatalos és félhivatalos lapokhoz. Ezekből a tényekből világosan látszik, hogy a vádlevéllel agitáczió folyik. De nemcsak ez, hanem van egy sokkal rosszabb dolog is, a mely világosan bizonyítja, hogy az egész per pusztán csak agitáczionális eszköz és hogy itt egy messziről előkészített akczíóról van szó, mely a nyilvánosság előtt a leirt sajtóhadjárattal, majd pedig a kosztajniczai afférrel kezdődik. A vádlevél tanúvallomásokra hivatkozik. Daczára annak, hogy csak pár nap múlott el a vádlevél megjelenése óta, eddig már négy tanú jelentkezett, a kik kijelentik, hogy a velők felvett jegyzőkönyvek nem felelnek meg a valóságnak. Nyilatkozataikat szintén elkobozták. A vádlevélben foglalt nyilatkozataikat, melyek kijelentéseik szerint nem felelnek meg a valóságnak, hivatalosan ezerszámra terjesztik, tényleges nyilatkozataik pedig elkoboztatnak. Vájjon nem az agitáczió tendencziáját bizonyitja-e ez ? Itt vannak ezek a nyilatkozatok: »Mi alulírottak, Baumeister Ferencz bankhivatalnok, Bobek Kresimir bankhivatalnok, clr. Eckstein Dávid orvos, Grozay Miksa bankhivatalnok, Pavlicza Bánko fakereskedő, akik résztvettünk a fenti gyűlésen, ezennel kijelentjük, hogy ön, t. i. Pribicsevics, nem mondotta azokat a szavakat, melyek a vádlevélben foglaltatnak és hogy e szerint Babics Juraj közönséges valótlanságot mondott a biróság előtt, és hogy ellenkezőleg igaz az, hogy ön beszédjében nyugodt és illedelmes hangon oktatta a népet, mit tegyen nemzeti és politikai individualitása megőrzése végett, de semmiesetre sem biztatta, hogy erőszakkal, puskával, handzsárral és gyujtogatással küzdjön. »Ezt a nyilatkozatot azért teszszük, hogy igazi világításban lássák Babics Juraj tanú vallomása, a ki provokátor eljárásával a banketten, mely a fenti gyűlés után tartatott, verekedést akart provokálni, melyet épen ön akadályozott meg taktikus és békeszerető eljárásával. Külön is felemii tjük, hogy készek vagyunk ezen nyilatkozatunkra esküt tenni, ha követelnék tőlünk.« »Sziszeken, 1909 január huszadikán. Dr. Eckstein Dávid, Baumeister Ferencz, Bobek Kresimir, ifjabb Grozay Miksa, Pavlicza Ránko«. » A mai 1318. számú jegyzőkönyv alapján hivatalosan megerősítem, hogy az általam személyesen ismert Baumeister Ferencz ur, a szávamelléki takarékpénztár czégvezetője, Bobek Kresimir, az első horvát takarékpénztár fiókjának tisztviselője, ifjabb Grozay Miksa, a néptakarékpénztár tisztviselője; továbbá Pavlicza Bánko fakereskedő és Dr. Eckstein Dávid, városi kórházi orvos urak, mindnyájan sziszeki lakosok, ezt a nyilatkozatot előttem sajátkezűleg aláirtak. S/.iszeken, 1909 január huszadikán. Sipus Milán s. k., királyi közjegyző.» Paukovics nyilatkozata így szól: »Miután a fenti állitások valótlanul adattak vissza és szavaim is elferdittettek és hibásan érteimeztettek, a következőket jelentem ki: »Igaz, hogy kihallgatásom alkalmával a következő kérdések intéztettek hozzám : Ismerem-e Pribicsevics Szvetozárt, Budiszavlyevics Búdét, Banyanint, tanítómat Pribicsevicset, jár-e hozzánk Milics lelkész, milyen a dvóri »szerb szokol« zászlója, mit beszélt Peles dr. a zászlóavatásnál, milyen dalokat énekel a nép, beszél-e a nép Péter királyról, érezhető-e valami változás a nép körében ? — a mikre ezt válaszoltam : ismerem gyermekkorom óta Pribicsevics Szvetozárt. Banjanint és Budiszavlyevicset a lapokból ismerem, jól ismerem a helyiség tanitóját, tudom hogy Milics lelkész csak a templomi búcsúkra jön el, hogy a szokolisták zászlója »tarka«, hogy nem emlékszem Peles dr. beszédjére, hogy a nép a szokásos dalokat dalolja — fülébe dugva az ujját — hogy a nép semmit sem beszél Péter királyról és hogy az utolsó években a nép csak annyiban változott meg, hogy a maga szerb lapjait a »Privrednikot«, »Szrpszko Kolót«, és »Szrbobrant« olvassa és hogy erősebb öntudat és haladás észlelhető a nép körében, mert e lapokban azt találja, a mire az életben szüksége van, különösen a földmivelést illetőleg. Ezt vallottam, a mit kész vagyok esküvel is megerősíteni és azt hittem, hogy a jegyzőkönyvbe is ez vétetett fel, s azért irtam alá.« »Holmi »görög-keleti népről«, a czirill írásról, a görög-keletiek és a katholikusok egyetértéséről, szerb vidékről, néhány fiatal emberről nem volt szó, magyarázat végett pedig kijelentem, hogy ez a nép, melyet jól ismerek, mert Í9*