Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

ÍÖ2. országos ülés 1909 j< hanem csak azt a módot emelem ki itt, a melyen ezeket az ügyeket vezetik. Ha Jovanovics Lyubomir megvádolása indokolt volna, egészen természetes, hogy az ilyen tett minden másnak kvalifikálliató volna, csak felségárulásnak nem. Jovanovics Lyubomir azonban mégis felségárulás miatt van letartóztatva. Szavai, melyeket az egyetlen tanú és feljelentő, Svehla tanúvallomásával megeró'sitett, felségárulásnak minősíttettek azért, mert állítólag olyan időben ejtettek ki, a mikor notórius, hogy felségárulás miatti vizsgálat folyik. Természetes, hogy az ilyen argumentácziónak nincs jogi alapja, de ha az államügyész megmaradt volna mellette, ugy tűnne fel a dolog, mintha ő maga is meg volna győződve róla. Jovanovicsot tehát vizsgálati fogságba vetették és pedig kötelező fogságba, miután a felségárulásnál a legkisebb büntetés tiz év, a mely esetben, természetesen ha a vizsgálat indokolt, vizsgálati fogság rendelendő el. A zágrábi királyi törvényszék fogházába való jutása óta, szeptember 28-án történt a letartóztatása, Jovanovics Lyubomir kötelező vizsgálati fogságban van. Az államügyész közben, daczára annak, hogy semmiféle ujabb körülmény nem merült fel ellene, vádat emelt ellene a közrend megháboritásának bűntette miatt. Itt nincs előírva a fogság és miután nincs ok, hogy ez a fiatal ember, a ki egy belföldi községben illetékességgel bir, s a kinek szülei és vagyona van Pozsegán, továbbra is fogságban tartassák, természetes lett volna, ha az ilyen vád mellett azonnal szabadlábra helyezték volna. Ő azonban továbbra is fogságban maradt, A védők erre kérvényt nyújtottak be szabadonbocsátása iránt, de három nappal ezelőtt, a mikor elutaztam Zágrábból, ez az ember szerencsésen még mindig fogságban ült, daczára annak, hogy erre semmi ok nincsen. Fejezzük be Mandics esetével. Ez nagyon tanulságos és jellemző azokra a viszonyokra, melyeket nálunk báró Rauch rendszere hozott be. Mandics Dusán nyugalmazott néptanitó, né

gy gyermek atyja, a kinek huszonhét korona havi nyugdija van. Miután ebből természetesen nem élhet meg, más keresetet kénytelen keresni. így lépett be akvizitőrnek a Zágrábban czégjegyzett »Szrpszko Bratsztvo« nevű humanitárius, halál esetén kölcsönös-segélyző társasághoz. Hogy azonnal tisztában legyünk a társaság jellegével, kiemelem, hogy ezt a társaságot különös figyelmébe ajánlotta alantas papságának Julius 17-én, tehát Mandics raboskodása idején, az akkori budai püspök, Bogdanovics Luczián, a jelenlegi szerb pátriárka, továbbá, hogy maga a biróság is, a mikor Mandicsot szabadlábra helyezte, megengedte neki, hogy tovább is utazhasson a társaság részére. KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIII. KÖTET. naár 23-án, szombaton. 145 Ismert dolog, hogy a mi bánunk báró Rauch beutazta egész Likát egészen a dalmácziai Kninig, még pedig automobilon. Mandics szerencsétlensége ugy akarta, hogy Julius 8-án estefelé épen a bán elutazása előtt Rakoyiczába érkezett, a mikor az ottani járási fogalmazó és járási igazgató, Juzbasics, még nagyon lelkes hangulatban volt a fogadtatástól. Megkoronázandó ezt a nevezetes napot, teljes sikerrel Juzbasics egyszerűen letartóztatta a mi szerencsés tanitónkat. Minden motiváczió nélkül ime itt az a kisérő levél, melylyel ez a járási főnök Mandicsot rabi főpolgármesterhez, Cuvajhoz küldte. Itt van ez a maga nemében páratlan levél: »A kir. járási főnökség. 112. elnöki szám. Tárgy: Mandics Dusán nyugalmazott tanító. Slunj, 1908 Julius 13. Méltóságos Cuvaj Slavko, Zágráb szabad királyi város polgármestere, Zágráb.« »Ma, Julius 6-án délután 4 és fél órakor érkezett ide 0 nagyméltósága a bán, Ehrenhöfer ministeri tanácsos O méltósága kíséretében. A nagyméltóságunak ünnepélyes ovácziók rendeztettek a nagyszámú nép és kiváló intelligenczia részéről. A bán ur 0 kegyelmessége szemmelláthatóan meg volt elégedve ós nagyon jó hangulatban volt. A szerbek készek voltak a méltó ünnepet meghiúsítani, de mint bátor emberek, látva a foganatosított biztonsági intézkedéseket, kénytelenek voltak kapitulálni szerb dühükben. A szerb agitátorok közül Musulin Nikola kereskedő és Rakoviczai társai, végül még Slunjból is voltak, egy pedig Zágrábból jött, valami Mandics Dusán nevű nyugalmazott tanító, a ki közben általam Julius 8-án lázító tetten éretett és per eskorte Méltóságod kezeibe adatott át a folyó évi Julius 9-iki 112. szám alatt.« »Ez a szerb agitátor összeköttetésben áll a boszniai szerb agitátorokkal, a kik most egyidejűleg utazgatnak ott. Miután a boszniai határon vagyok, a határ meglehetős nagy vonalán, bátor vagyok azt indítványozni méltóságodnak, hogy a bosnyák országos kormány utján utasítsa a szomszédos kerületi főnököket, hogy éber szemmel kisérjék ezeket az agitátorokat, a kik összeköttetésben állnak ezekkel itt és hogy mozgalmaikról egyenesen értesítsenek (az ón hivatalnokaim, a slunji koaliczionisták intim viszonyban állottak ezzel a szerb agitátorral). Megállapítottam, hogy Mandics Dusán a »Szrpsko bratstvo« ügynökének czégére alatt nagy szerb agitátor, nagyon gyanús személy, a kit biztos és éber felügyelet alatt kellene tartani, s hogy a nélkül utazik, hogy bárhol is szabályosan legitimálná magát a hatóságok előtt,« ^Nagyon kihívóan viselkedik, '/• (vessző) alatt küldöm a nála talált tárgyakat, pedig biztos tudomást szereztem arról, hogy néhány rá nézve kompromittáló levelet széttépett, mielőtt még kezeimbe kerültek volna. A »Szrpszko Bratszvo» ügynöksége csak álarcz. A vizsgálatot folytatom 19