Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

ÍÓ2. országos ülés 1909 január 23-án, szombaton. 143 Egyébiránt mit bizonyít ez a kosztajniczai eset? Azt, hogy ott egy förtelmes bűntett követtetett el, hogy a felségárulás ki van fundálva és becsúsztatva, hogy a főbünös megszökött, az értelmi szerzők pedig, a kiket mindenki lát, csak annak a körülménynek köszönhetik büntetlenségöket, hogy az egyébként túlbuzgó államügyész elmulasztotta idejekorán nyakoncsipni a kosztajniczai gonosztevőt, általa pedig az értelmi szerzőket, akárhol is legyenek azok. Bocsánatot kérek, tisztelt ház, hogy visszaélek türelmükkel, csakhogy én kénytelen vagyok ezt tenni, hogy világosságot vigyek be azokba a rettenetes eseményekbe, melyek hazánkban játszódnak le és a melyek a középkor legsötétebb lapjaira emlékeztetnek. Nálunk fel van függesztve az alkotmány, országgyűlésünk nincs, összejönnünk nem szabad, mindaz, a mit ezekről az állapotokról irunk, elkoboztatik, ötvenhárom büntetlen, derék és tekintélyes polgárt pedig halálbüntetésre terjesztett elő az államügyész. Olyan események ezek, a melyek az európai közvélemény figyelmét érdemlik meg ós ezek miatt kérnem kell önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy hallgassanak meg. Talán nem is kellett volna visszatérnem a kosztajniczai afférre, ha az államügyész vádlevele nem vallaná be, hogy mindaz ig mit Supilo ur itt felhozott. Tehát a »Hrvatsko Pravo«-ban valamivel Rauch báró afférje előtt kosztajniczai tudósítások jelennek meg, a melyekben az mondatik, hogy a horvát házakban irott felhívások találtattak, melyeken a horvátok, arra szólittatnak fel, hogy »térjenek észre és legyenek mindnyájan egyetértő testvérek, szerbek, az egyetértő Szerbiában, azon felkiáltás mellett, hogy » Éljen Szerbia! Éljen Péter király! Már lobog a szerb zászló!« Már ez a hülye stilizáezió is igazolta a plakátok iránti gyanút. De miután a tudósítások nem szűntek meg, az államügyész elment Kosztajniczába. Ott felségárulás miatt letartóztatta Vranesevics Dusán bocskorossegédet, a ki húszéves, Mandics Nikola bocskorossegédet és a hetvenhároméves Koraszics Annát, a nevezett Mandics Nikola öreganyja. A kosztajniczai szerb házakban házkutatásokat végeztek, melyeket később az egész országban folytattak és a megnevezett három személyen kívül letartóztatták még Kotur Dusán tanítót és Lyubojevics írnokot. Ez 1908. Julius 10-én történt. Természetes, hogy a pamfletek buta stilizácziója mellett mindenkinek szemébe tűnt még az a körülmény is, mely miatt az ember kénytelen volt gyanúperrel élni ezen felségárulás iránt, ez pedig az, hogy felségárulás miatt letartóztatott egy hetvenhárom éves öreg asszony is. Hát ez a rettenetes forradalom vájjon igy kezdődik? Augusztus 18-án mint utolsók szabadlábra helyeztettek a személyek közül: Kotur Dusán tanitő ós Vranesevics Dusán iparossegéd. Egy teljes hónapot és tizennyolcz napot töltöttek tehát börtönben ezek az emberek ós még ma sem tudák, hogy miért? De nézzük csak, miben álltak ezek a kosztajniczai forradalmi tünetek. Mindenekelőtt állítólag az történt, hogy a szerbek pamfleteket dobtak a horvát házakba, melyben felkelésre és a szerb királysághoz való csatlakozásra szólítják fel a horvátokat. Ezután következtek a merényletek. Krivosics Juraj, dr. Frank egyik legtüzesebb hive, feljelentést tett, hogy ismeretlen tettesek kivágták a szőlejét, továbbá azt, hogy segédjét, Laczkovics Józsefet ebben a szőlőben megtámadták és megsebesítették, a vmczellérnek pedig elvették a revolverét. Ezek a kosztajniczai felségáruló merényletek. Jellemző, hogy Petyanacz és Osztojics csendőrök, a kik mind szoros összeköttetésben állnak dr. Erank legbuzgóbb híveivel, vezették a vizsgálatot, de huszonnégy óra alatt áthelyeztettek Kosztajniczából, a mikor az igazság kiderült, és pedig az első Vukmanicsba, a másik j^edig Duruvárra, valószínűleg azért, mert jelentéseikben kénytelenek voltak bevallani, hogy mesterségesen készült bűntettekkel volt dolguk. Nézzük most, hogy a vádlevél mit mond a kosztajniczai afférról: Kosztajnicza. »Most jiedig említsük meg röviden, a mennyiben e bünper jelenlegi állására vonatkozik, a kosztajniczai járásban végzett vizsgálat folyamatát és eredményét. Az e járásban folytatott vizsgálat fejezete, daczára annak, hogy a vizsgálat itt kezdődött, készakarva hozatik fel csak itt, az összes felhozott anyag után, mert épen ez az anyag magától is, de kétséget kizáróan ledönti és megsemmisíti azt a kampányt, melyet némely zágrábi lapokban, sőt még a közös magyarhorvát országgyűlésen is indítottak és a melynek a belgrádi szkupstinában elismerő és hálás visszhangja akadt és a mely kétséget igyekezett támasztani ezen birói vizsgálat komolysága és alapossága iránt oly módon, hogy e vizsgálat folyamatából a közvéleménynek olyan, e bünpör természetére és igazi tartalmára teljesen indifferens momentumokat tálalt fel, ezeket is hiányosan és jórészt elferdítve és ezen igy feltüntetett momentumok alapján ezen birói vizsgálatot illojális kritikának vetette alá. Ezen indokolás a jövőre nézve talán útját fogja vágni az ilyen szemrehányásnak akármelyik oldalról ós ha mégis jelentkeznék, indokolatlansága kézenfekvő lesz. A vizsgálati eljárás Kosztajniczában feljelentésekkel vezettetett be, melyekhez anonim levelek voltak csatolva, a melyekben testi sértéssel és vagyonrongálással, sőt még gyilkossággal is fenyegettettek meg némely kosztajniczai horvát-katholikusok, ha nem csatlakoznak a