Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-402
&02. országos ülés 1909 január 23-án, szombaton. 133 Nálunk az állami és törvényhatósági tisztviselők eddig is kedvezményezett alapon adóztak, fizettek eddig negyedik osztályú kereseti adóban 1—10 százalék fokozatos adót, fizettek, gondolom, 30 százalékos általános pótadót. ugy, kogy 13 százalék volt a maximum, a mit eddig jövedelmükből adóra fizettek. Most a kereső kategóriák szempontjából — csak az elvet érintem — a tisztelt pénzügyminister ur mit csinál ? A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál, a melyek lényegükben mégis csak kereseti adót fizetnek, csinál 10 százalékos kulcsot. Elfogadom. Az iparossal szemben csinál öt százalékos kulcsot, a szellemi foglalkozásokkal szemben csinál 4 százalékos kulcsot, a tisztviselőkkel szemben pedig csinál 0.5—5 százalékos kulcsot, de a 7000 koronás fizetésen tul 0.2—6 százalék pótlékkal emelkedőt. Már most a tisztviselőket is azzal biztatja a t. pénzügyminister ur, hogy nekik adóelengedést adott. Először is ez a ténye magában is kifogás alá esketik. Wekerle Sándor ministerelnök: Hol biztattam ? Polónyi Géza: Azt tetszett mondani, hogy ezentúl kevesebb lesz az adó. Wekerle Sándor rrmiisterelnök: Általában. Polónyi Géza : Az eredeti javaslat szerint még ugy is állott a dolog, hogy ezek a tisztviselők tényleg valamivel kevesebb adót fizettek volna ; egyikmásik kategóriában, nevezetesen a IX— XI. fizetési osztályokban, ugyan többet fizettek volna, de a többi kategóriáknál tényleg kevesebbet. Ez azon alapult, hogy az úgynevezett lakbér-leértékelés alapján előálló különbözeteket eloszlassa a javaslat. Most a pénzügyi bizottság legnagyobb meglepetésünkre a lakbér-leértékelést elejtette, s most itt ebből a szituáczióból beállott a következő eredmény. Majd átadom ezt a kimutatást a t. pénzügyminister urnak, talán a gyorsíróknak is, most csak egy pár tételt akarok emliteni. Ezen kimutatás szerint a tisztviselők ezentúl (olvassa) »a hetedik rangosztályban 4800 K-ás fizetés után többet fognak fizetni 3 K 6 fillérrel, 5400 koronás fizetés után kevesebbet fognak fizetni 10 K 01 fillérrel, 6000 koronás fizetés után kevesebbet fognak fizetni 1 K 3 fillérrek. Méltóztatnak látni, hogy a kevesebb fizetésű többet fog fizetni, a magasabb fizetésű kevesebbet (olvassa) : »3600 koronás fizetés után pedig 28 K-val fognak többet fizetni, mint eddig ; a 4000 koronás fizetés után 4 koronával, 4400 koronás fizetés után 3 K 08 fillérrel, a 2600 koronás fizetés után 14 koronával fognak többet fizetni, a 2900 koronás után 22 koronával, a 3200 koronás után 20 koronával stb., szóval, itt az a frucsa dolog áll elő, hogy míg a 10.000 koronás tisztviselő ezentúl 27 korona 5 fillérrel kevesebbet fizet, mint eddig, és a 12.000 koronás fizetésű 26 korona 5 fillérrel fog kevesebbet fizetni, addig a kevesebb fizetéssel biró tisztviselő ezentúl többet fog fizetni, mint eddig. így áll az igazság és arányosság a tisztviselőkre vonatkozólag és ilyen a pénzügyi eredmény. A tisztviselőknél azonban meg kell emliteni, hogy először is a tisztviselők ki lesznek vonva az egyenes adónemek mindegyike alól, a tisztviselő nem fog ezentúl fizetni mást, csak jövedelmi adót. Ezzel eléri a pénzügyminister először azt, hogy a jövedelmi adó, ki lévén vonva, a községi pótadó alól, megint differencziálást csinál, t. i. a 49-ik szakaszában a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatnak azon nem állami szolgálati illetményeseket, kiknek 800 koronát meghaladó jövedelmük van, — rettentően furcsán szövegezett szakasz — igenis, a községi adó alá engedi vonni ép ugy, mint a napszámosokat. Ez a vigasz, a mint Somogyi Aladár t. barátom felhozta, hogy a napszámosok fizetnek. Mindenki fizet, csak a tisztviselők nem. Pedig ha van a világon biztos jövedelem, az állami tisztviselő, a magyar állam tisztviselője talán elmondhatja, hogy jövedelme biztos, annak nem kell mint az iparosnak, kereskedőnek, tőkét gyűjteni, hogy családját és magát öreg napjaira eltarthassa, s annak ott van a nyugdija. De annak, hogy a tisztviselők kivonatnak a többi adónemek alól, e reformmal szemben rettentő konzekvencziája van. A tisztviselők t. i. kivonatnak az adóvallomási kötelezettség alól. (Ellenmondás balfelől.) Az állami tisztviselő nem ad vallomást. Sághy Gyula: Nem is kell! Polónyi Géza : Ugyan kérem, maga theoretikus ember, elismerem a katedrán . . . Sághy Gyula: A fizetési ivekből látható a jövedelme. Polónyi Géza : T. barátom nem is sejti, mit akarok mondani. Tudom, hogy tudják, mennyi a fizetése . .. Sághy Gyula : Azért nem kell vallomás. Polónyi Géza: De van-e olyan tisztviselő, különösen a ministeriumban, a kinek nincs mellékkeresete ? Sághy Gyula: Nem tudom, maga jobban tudhatja. Polónyi Géza: No hát akkor professzor, ha nem tudja. (Derültség.) De ettől eltekintve, hiszen, t. uraim, azt sem tartom helyesnek, hogy a tisztviselőkkel szemben ugy járnak el. Mert hiszen, mi szüksége van a tisztviselőnek arra, hogy minden hónapban bélyeges nyugtával vegye fel a fizetését, mikor tulaj donkép ez kezelési tétel és egyszerűen a fizetéséből le kellene vonni, hogy ne legyen kénytelen hónaponkinti nyugtabélyeget adni, a mivel megint csökken a fizetése. Tudjuk, a mennyiben a nyugdijra vonatkozó hatása van e kérdésnek, azt igen könnyen elintézheti a nyugdíjtörvény egy szakaszának módosításával, meg lehet állapítani, hogy emennyi fizetés mily összeggel kerül nyugdíj alá. A pénzügyminister urnak ajánlom ezt figyelmébe és mint annak idején észrevettem, nem is idegenkedik tőle, hogy e kérdés megoldható legyen. De a tisztviselő, minthogy ő vallomásadásra nem kötelezett és ennek folytán bár a keresetadó-törvényt ugy lehet értelmezni, sőt igy értelmezik is r
