Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

132 402. országos ülés 1909 január 23-án, szombaton. most az u. n. háztartási bizottság ülésén ki nem jelentette : ez szép dolog, de én még nem foglaltam ebben állást. Hát, t. ház, az adóreformot tárgyaljuk. Itt van a ház szine előtt. Ha fel nem szólalunk, talán már el is lett volna fogadva. És itt van a t. belügy miníster ur, a ki abszolúte egy lépést sem tett és abszolúte semmit sem tudunk abból, hogy mi az ő programmja ezekben a kérdésekben, mit akar a községekkel csinálni. Mert nemcsak a városokat, hanem a községeket is veszély fenyegeti. Hát én nem teszek szemrehányást a t. pénzügyminister urnak, mert teljesen igazat adok neki abban, hogy ez a belügyminister ur hatáskörébe tartozik. íme egy jóindulatú belügyminister, aki az utolsó órában is azt mondja még, hogy nem tudja, mit fog cselekedni. T. ház ! Azt olvastam, hogy a pénzügyminister ur a jövedelmi adóból vagy legalább az adókontingensből . . . Wekerle Sándor ministerelnök: Az összadókból! Polónyi Géza : . . . 2%-ot, tehát 4 millió koronát kivan átengedni a községeknek. A mikor magában a fővárosban 5 millió koronát tesz ki az a differenczia, a melyet a főváros fizet az állam által átruházott hatáskörben végzett teendőkért, akkor 4 millió és két százalék: nem tudom, hogy szerencsés arány lesz-e ez az egész országra való vonatkozásban. De a t. pénzügyminister ur helyes alapra helyezkedett, azt mondva, hogy nem akarja ezt a változó, fluktuáló kormányok kénye-kedvétől tenni függővé, hanem igyekezni fog a törvényben szerezni garancziát arra, hogy a megyei dotácziókhoz hasonlóan előre megállapitott kulcs szerint nyujtassék ez a városoknak. Már most kérdem : lehet-e ezt az adóreformot letárgyalni a nélkül, hogy ezt a kérdést előttünk látnók, még pedig nemcsak a városok, hanem a községek szempontjából is '{ Lehet-e ezt ad Graecas Calendas elhalasztani, a mikor talán már más belügjmrinisterrel lesz dolgunk és nem fogjuk tudni, hogy a jövő kormánynak mi a juogrammja % Nekem az a meggyőződésem, hogy lényegesen és sokat enyhitene ennek a vitának milyen irányba való terelése tekintetében, ha ez iránt megnyugvást kaphatnánk. Nemcsak a főváros kivánja és kéri ezt, hanem én is kérem a belügyminister urat az összes városok országos kongresszusának óhajtása e tekintetben, hogy egy programmal méltóztassék előállani és megmondani, hogy mi a terve a t. belügyminister urnak az iránt és mi az álláspontja. Egy másik kérdésnél úgyis ide akarom mégegyszer kérni a t. belügyminister urat, hogy legyen kegyes felvüágositást adni. Ez a kérdés, hogy mindjárt megemlítsem, az, hogy ha Magyarországon az árváktól elvonatik az eddig birt 630 koronás létminimum, ha az árvák ettől megfosztatnák, hogy van az, hogy a belügyminister ur erről semmit sem tud ? Lehetetlen állapot, akármennyire kellemetlen is az én megjegyzésem, de a kérdés az, hogy van-e válság, vagy nincsen, Ha van válság, akkor tessék ennek az adóreformnak a tárgyalását felfüggeszteni, (Felkiáltások : Nincsen !) ha pedig nincsen, akkor legyen oly kegyes a pénzügyminister ur—tolmácsolja tiszteletteljes kérésemet a belügyminister ur előtt — jelenjék meg itt, mert itt haragszomrádot nem lehet játszani. Az ország érdekében szükséges, hogy a belügyminister ur itt a ház előtt megjelenjék és kijelentse, hogy mi a programmja ugy a községek, mint a városok háztartása tekintetében, miként kivánja a reparticziót és miként akar gondoskodni arról, hogy ennek az adóreformnak esetleges káros hatásai a községi életet ne hátráltassák. Lukács László : Most a pluralitást szervezi! Polónyi Géza : A pluralitásra azért van szükség, mert a kataszteri dolgokat nem jó háborgatni. Szükséges volna, hogy azokat a rettenetes aránytalanságokat, a melyek a szegényekkel szemben fennáilanak, levennék azok vállairól. Nem teszek különbséget senkivel szemben, ezek a dolgok önöket ép ugy sújtják mint a magyarságot, segiteni kell azokon. De, t. uraim, most már rá kellene térnem (Halljuk ! Halljuk !) a kereseti adóra, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójára. (Halljuk ! Halljuk!) De igyekezni fogok mégis szives türelmükkel vissza nem élve, röviden még csak egypár dolgot felemliteni. Mivel a tisztviselőkről és ezek községi pótlékának kérdéséről már megemlékeztem, ne méltóztassék a t. pénzügyminister urnak azt mondani, hogy az utolsó órában kapja az adatokat, sommásan terjesztem azokat elő, majd talán a részleteknél bővebben fejthetem ki, hogy milyen kérdés a tisztviselői kérdés. Azt talán mondanunk is felesleges, hogy mindnyájan azon az állásponton állunk, hogy az állam fizesse meg tisztességesen a tisztviselőit és adjon nekik olyan illetményt, hogy abból magukat és a családjukat becsületesen és tisztességesen fentarthassák. Fodor Kálmán : Épen azért kell az adót emelni. Polónyi Géza : Hiszen, t. barátom, azt mondja a princzipális, hogy nem emel adót! (Derültség.) T. uraim! Most ezt a kérdést csak az arányosság szempontjából akarom tárgyalni és nagyon röstelleném, ha valaki azzal a váddal illetne, hogy a tisztviselői kar eUen lázitok. Eszem ágában sincs. Én azon az alapon indulok, hogy ha szükség van rá, az állam segitsen megfelelő összeggel a tisztviselők helyzetén. De a mi az aránytalanság kérdését illeti, sehol oly mértékben az adóreform aránytalansága nem tűnik ki, mint a szolgálati illetmények adójának összehasonlításánál egyéb kereseti ágakkal, illetőleg adónemekkel. (Zaj.) A dolog ugy van először is, hogy én nemcsak nem irigylem, de kivánom, hogy a tisztviselőknek bizonyos kedvezmények adassanak, sőt odáig is elmegyek, hogy kevesebb adót fizessenek, mint mások. (Zaj.) Poroszországban, a hol a jövedelmi adó behozatott, behozták azt is, hogy nemcsak a tisztviselők, de a katonatisztek is fizetnek adót,