Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-402
ÍÖ2. országos ülés 1909 január 23-án, szombaton. Í2? sőt póttagokkal együtt többől, a kiknek a felét a minister nevezi ki, felét pedig az érdekeltek választják. Ott arról is gondoskodás történik, hogy a kategóriák szerint a lehetőségig össze kell állitani ezeket a bizottságokat. De ezután van ott megint egy cserebogár, a melyik meg azt mondja, hogy hármas szenátusban határoznak ezek a testületek és nincsen megmondva, hogy ezen határozathozatalnál kiknek kell együtt jelen lenni. Meg fog tehát történni, hogy a jövedelmi adó kivetésénél és a felszólamlásnál olyan három ember fog együtt ülni a kincstár képviseletében eljáró elnök elnöklete alatt, a kik között egy földbirtokos sincs. Tehát az egész földadónál lehetséges, hogy . . . Wekerle Sándor ministerelnök : Jövedelmi adó ! Polónyi Géza: ... az egész jövedelmi adónál lehetséges, hogy olyan szenátus fog határozni, a melyben a földbirtokosoknak érdekképviseletéről még a legtávolabbról sincs gondoskodva. Vice versa ugyan szintén ugy állunk, hogy az iparossal és kereskedővel is meg fog történhetni, hogy ugy alakulhat a szenátus, hogy az ő kari érdekeiről abszolúte senki sem gondoskodik. Már most ezen a területen sokféle rendszer van; van olyan rendszer is, a mely az adókivetésnél épen azt az elvet fogadja el, hogy sohasem szabad abból a kategóriából beválasztani, a melynek adójáról van szó, hanem mindig másokat. Hogy melyik a kettő közül a jobb, nem akarok most a felett dönteni. Ez a törvény egy vegyes bizottságot állit be. De ha én elvileg ezt el is fogadom, a legkevesebb, a miről gondoskodni kellene, az, hogy az illető hármas szenátusban hozott határozatok esetén az adózóknak azon kategóriája, a melynek jövedelmi adója kivetéséről van szó, ennél a határozathozatalnál képviselve legyen. A mi adórendszerünknek ugyebár az alapadóknál mégis az a rendszere, hogy a kivetés judicium parium alá kerüljön, hogy az alapadóknál ugyanazon adónemhez tartozók vessék ki az adót, kivéve a minister által kinevezett egyedeket, a kik közül tetszés szerint lehet válogatni meghatározott korlátok között. Méltóztatik tehát látni, hogy mit jelent a jövedelmi adó emelésének kérdése a földbirtokkal szemben, egy mérhetlen összegig terjedő, zaklatásában példátlan eljárás alakjában, a melyről még beszédem végén meg akarok emlékezni, az adókivetési eljárásra vonatkozó részleteknél. Most csak röviden megemlitem, hogy ki lesz téve a földbirtokos osztály a spiczliskedéseknek, a fizetett ágensek denuncziácziójának a jövedelmi adó területén, és ki lesz téve minden polgár. Méltóztassék csak a felett gondolkozni, hogy micsoda jutalom ez, melyet a földbirtokos osztálynak ez a reform nyújt. A községekre vonatkozólag is megemlékeztem már a földadóról. Rátérek most a másik adónemre, a házadóra. Igyekezni fogok rövidre fogni; talán a részletes tárgyalásnál bővebben terjeszthetem elő észrevételeimet. A házadónál miként áll a dolog ? Ez az az adónem, a melynek nincs gátja. A házadónál az indokolásból csak azt tudjuk, hogy az folyton emelkedő adónem. Tudjuk, hogy a javaslat is, a publikum is a demokrácziának köszönhető agitáczió révén minden háztulajdonosban egy uzsorást lát, csak azt látja, hogy a lakbéreket hogyan emeli, de az egyéb gazdasági konjunktúrákat nem veszi figyelembe. A mit én szives figyelmébe akarnék ajánlani a kereskedőknek és iparosoknak, az az, hogy az én meggyőződésem szerint talán egy tényező sem hat az iparra és kereskedelemre annyira bénitólag, vagy előmozdítókig, mint épen a házbéradó kérdése. Ez az adónem az, a hol az áthárítás nemcsak lehetséges, hanem az előttünk lévő élet tanúságai szerint tényleg be is következik. Az áthárításnak elmélete szerint a házbéradót csak kezeli a tulajdonos, ellenben viseli a lakó, tehát viseli az iparos, kereskedő stb. Már most a mikor azt hallom, hogy egy adóreform áll előttünk, a mely azt hirdeti, hogy a föld van legnagyobb mértékben megadóztatva, akkor kaczagva válaszolok és azt mondom: ismertem eddig az elméleti megkülömböztetést a fundált jövedelmek és a nem fundált jövedelmek közt, de azt az elméletet eddig nem ismertem, hogy a fundált jövedelmek egyikét kiveszszük és üldözzük a végletekig és négyszeresen, ötszörösen adóztatjuk meg más adónemekkel szemben. A meztelen valóság az, hogy a míg a földbirtok 25 1 /2°/o-kal volt megadóztatva a kataszteri jövedelem után, addig a házbéradó 17'6°/o a bruttó után Budapesten, 15°/o-kal a városok más részében, és ll'9°/ 0-kal lesz jövőre is megadóztatva, a kategóriák szerint. És itt mindjárt megemlitem, hogy minden gazdasági elmélet ellenére nálunk a házbéradó és házosztályadó nem a forgalmi viszonyok és kereskedelmi értéktényezők szerint, hanem az illető városok közjogi helyzete szerint állapittatik meg. (Mozgás. Közbeszólások ; A lalcosság száma!) A szerint is, ez is egyik progresszió, a lakosság száma, de ez nem egészen biztos értékmérő. Ettől el akarok tekinteni; csak azt akarom most konstatálni, hogy a földadó 25'5%-a, ezentúl 20%-a fog fizettetni a kataszteri jövedelem után. A kataszteri jövedelem ma, a mint már előbb emiitettem 2'5, 3-ad, 4-ed, 10-ed része is lehet a valóságos jövedelemnek. Ámde háznál nincs kataszteri jövedelem, ott a legbrutálisabb módon végrehajtott vallomási kényszer alapján a valóságos jövedelem van megadóztatva. Már most, a mint egy konkrét példával illusztrálni fogom, mit jelent az, ha valaki a jövedelemnek fele, harmada, vagy tizede után fizet csak 20°/o-ot és mit jelent az, ha valóságos jövedelem után fizet 17°o-ot? Jelenti azt, hogy a házbér háromszorosan, négyszeresen akkora adót visel, mint pl. a föld. Emödy József: Hát az adómentesség ?
