Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

k02. országos ülés 1909 január 23-án, szombaton. 117 ség; és könnyű lesa bebizonyítani, hogy ez a hiány sem áll elő. T. ház! Rátérek most a dologra magára és elsősorban azzal szándékozom foglalkozni, a mi ebben az ügyben a legszomoritóbb. Ugron Gábor: Hogy nincsen pénzünk! Polónyi Géza: Ez egyesekre elszomorító, az országra nem. Hajdu Frigyes: Egyeseknek van, de az országnak nincsen. Polónyi Géza : Ez még rosszabb ! T. ház! Látom, hogy ez az adóreform rendkívül súlyos következményekkel fog járni az ország lakosságára. Feltétlenül jogosultnak tartom, sőt a mennyiben sérelmes törvényjavaslatról van szó, a testületek kötelességének tartom, hogy szavukat felemelve vagy megakadályozzák a törvényjavaslatnak törvényerőre emelését, vagy kieszközöljék annak javítását. Egy sajátságos mozgalommal találkozunk, a mely ezt az egész nagy kérdést ugy hegyezte ki, hogy a kereskedői és iparososztály nem a saját jogosult sérelmeinek az orvoslását követeli, hanem izgat és lázit a földbirtokos osztály ellen. Ugron Gábor: És" városi pártot akar csinálni! • Polónyi Géza: Addig, mig ezt a munkát csak a lebujdemokrácziának kriptaőrei végezték, engem nem érdekelt; de megdöbbentem, mikor kezembe vettem Magyarország egyik első testületének, a budapesti ipari és kereskedelmi kamarának jelentésót, a metyet én röviden azért olvasok fel, mert ezen kérdésben az autentikum fontos. Előrebocsájt egy német idézetet, a melylyel azt bizonyítja, hogy az adó az ingatlanon tulajdonképen egy reál-teher és hogy akkor, a mikor a törvényhozás leszállítja a földadót, tulajdonképen a mostani birtokosnak egy jogtalan, törvénytelen nemzeti ajándékot nyújt. Majd így folytatja (olvassa): »Már pedig — tudtunkkal — a magyar földbirtokosság ez idő szerint ilyen nemzeti ajándékra nincsen rászorulva. Földjáradéka soha oly magas nem volt, mint most; a földbérletek elnyeréseért erőteljes, késhegyig menő versenyharcz folyik; a magas agrárvámok, a vámminimumok, a szerb vámháboru, a Balkán-határ elzártsága, a tarifapolitikának az agrár-export szolgálatába történt hajtása; az őrlési forgalom eltörlése — ez utóbbi inkább illuzórikus jellegű —, a földnek katasztrális hozadéka alapján való megadóztatása ; a szeszgyártásnak a mezőgazdaság javára való fokozatos kisajátítása, a mezőgazdasági munkásosztály elleni különleges rendszabályok, a földbirtokos-osztálynak mindennemű szocziálpolitikai terhektől való megkímélése s más hasonló intézkedések elegendő nemzeti ajándékot képviselnek már ugy is, s a mostan már hosszú ideje fennálló horribilisán magas gabona-, állat-, baromfi-, állatitermék-, zöldség-, főzelék- stb. árak idején ezek fokozása csak széles néprétegek jogosult elkeseredésének nagymérvű fokozását eredményezhetné.« Sajnálom, hogy a t. ipari és kereskedelmi kamara, a mely előtt én mély tisztelettel szoktam meghajolni, nem bir tudomással a következőkről. Először is a föld az adókon kivül súlyos mellékterheket visel. És most kap egy uj terhet, a nemrég megalkotott cselédtörvénynyel reárakott súlyos terhet. Mindnyájan tudjuk ezeket a dolgokat; de mégis van itt egy kérdés, a melyet exponálni szeretnék. Én magam is olyan kerületnek vagyok országgyűlési képviselője, a mely az ipari és kereskedelmi érdekek védelmében egyenesen felhívott arra, hogy kötelességemet teljesítsem, — azt hűségesen le is akarom róni. Azonban annak a kereskedői és iparos világnak, a melynek képviseletében beszólni fogok, nem az az evangéliuma, hogy az iparos és kereskedő a földbirtokos osztály ellen általánosságban lazítást folytasson. A nagybirtok tekintetében nekem is megvan az álláspontom, el is fogom azt mondani, de általánosságban mi azt az elvet valljuk, hogyha igaz az, hogy a vagyon szabadság és függetlenség, akkor mindenhol, ele különösen Magyarországon igaz az, hogy a föld a hazafiság, mert t. uraim, az a föld neveli és táplálja azokat, a kik vérükkel szerezték és tartják meg ezt a hazát. Azon kereskedő osztály védelmében szólok, a kik ennek az osztálynak történelmi múltját és hagyományait nem köpdösik le, hanem azt mondják: a magunk számára is osztályrészt követelünk, hogy azzal a földbirtokos osztálylyal hazafias lelkesedésünk nemes hevével védelmezzük és tartjuk meg a hazát a jövendőre. Elmondjuk a magunk sérelmeit, de nem hunyunk szemet mások érdekei előtt, nem a kisbirtok és a középbirtokos osztály rendkívüli súlyos terhei előtt sem, és ha ennek a kis- és középbirtokos osztálynak a helyzetén ez a reform nem enyhít — bizonyos részben igen, de általában nem enyhít — gondos, szorgalmas lelkiismerettel vizsgálnunk kell ezen szempontot is; felajánljuk segítségünket a földbirtokos osztály számára, a magunk számára nem kérvén mást, mint igazságos mérlegelését annak, hogy menynyiben igazak azon, az aránytalanság szempontjából felhozható indokok, a melyeket az ipar ós kereskedelem érdekében előterjesztünk. Ezek nem mai keletű gazdasági elméletek. Mindenütt a földkerekségén a földbirtok és kereskedelem egymásra vannak utalva, egyik a másiknak részben termelője, részben fogyasztója és viceversa, egyik a másik nélkül alig boldogul. De ezek elméleti dolgok, s nem akarok belemélyedni ezek taglalásába, abba, hogy miként áll a földbirtokososztály ellen a támadásoknak. De méltóztassék nekem megengedni, hogy néhány adattal én is illusztráljam, hogy nemcsak a földbirtok