Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

116 402. országos ülés 1909 j idézte a kéményseprőket, beszédében már hátul idézi őket. (Derültség.) Felsorolja az ügyvédet, az orvost, — szegény kéményseprő miként kerül ebbe a kategóriába, nem tudom — a közjegyzőt és statisztikai adatokkal lázit ellenük. Hát, t. képviselőház, ha a t. előadó ur adófelügyelő lenne, akkor rettentően jól töltötte volna be a szerepét, mert egyenesen ingerelte a többi osztályokat, hogy ők viszont a másik oldalról mutassák ki azt a statisztikát, a mely az ő adatai mellé állítva, az adófelügyelőség részéről kellően értékelhető volna. Azonban, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy szabad nekem — és ha valaki ebben kételkednék, majd beszédem folyamán be fogom bizonyítani — már most felállítanom azt a tételt, hogy épen a mi adótörvényeinknek szerencsétlen konstrukcziója ós a magas adókulcsok alapján tényleg Magyarországon ma az a helyzet, hogy nemcsak az ügyed, az orvos és a kéményseprő, hanem a mint ki fogom mutatni — kivéve a házbéradó alá tartozó alanyokat, kivéve a szolgálati illetmény után fizetőket, a köztisztviselőket, kivéve az állami javadalmakat bérlő egyéneket és kivéve azokat, a kiknek adója levonás utján fizettetik — Magyarországon nincs senki, — és itt sem kategóriákat, sem egyéneket, sőt magamat sem veszem ki — a ki valóságos jövedelmével arányban álló, vagy annak megfelelő adót fizetett. Majd beszédem folyamán ki fogja mutatni a volt ügyvéd, hogy ha itt kategorizálunk, akkor nagyon könnyű kimutatni a pénzügyi bizottság előadójának munkálatából, hogyan áll a dolog p. o. a földbirtokos osztályra nézve. Ezzel szemben nem szükséges bővebb adatokat felhoznom, mert maga a jelentés és a javaslat indokolása a jövedelmi adónál legalább is két és félszer annyira értékeli a valóságos jövedelmet, mint a mennyi a mostani kataszteri jövedelem. Ez annyit jelent, hogy a földbirtokos osztály a kataszteri tiszta jövedelem alapján ma a hivatalos állítás szerint is két és félszer kevesebb jövedelem után fizet adót, mint a mennyit a pónzügyminister ur a valóságnak megfelelőnek állit. Fel akarom tenni a t. előadó úrról, hogy neki nem volt szándékában az, hogy ezeket az osztályokat igy kipéczézze . , . Hoitsy Pá!, előadó: Eszemben sem volt! Polónyi Géza: . . . és őket, mintegy adóeltitkoló szubjektumokat állítsa az ország szine elé. Mert ha igy volna, akkor én csodálkoznám azon, hogy a t. előadó ur p. o. azokat a kategóriákat, a melyeket ő jobban és közelebbről ismerhetne, egyáltalán figyelmen kivül hagyta a statisztikában. És ha a t. előadó ur a saját foglalkozási ágát megnézi — szolgálhatok a statisztikai adatokkal, itt vannak — akkor talán más konkluzumokra fog jutni a t, előadó ur, ' imiár 23-án, szombaton. a ki azt mondja, hogy a nemzeti erkölcs is a szerint fog alakulni, a milyen az adómorál. Bocsásson meg a t. előadó ur, de én nem követem őt erre a területre, hogy t. i. én most azokat a kategóriákat statisztizáljam, a melyeket felsorolhatnék; nem követem arra a térre se, hogy még messzebbmenő kutatásokat is teljesítsek, mert nem pályázom az 1788. évi hires rendeletnek arra a tételére, a mely szerint esetleg még valami provízióra is számithatnék. Nem folytatom, de beszédem befejezte után a t. előadó ur rendelkezésére fogom bocsátani adataimat, és most csak arra kérem, hogy legyen kegyes azoknak a kereseti pályáknak érdekében legalább annyit konczedálni, hogy nem ezek az osztályok azok, a melyek ezen kivételes megbélyegzés alá tartoznának, mert peccabatur intra muros et extra, és nem is az egyének és nem a kategóriák, hanem a rettentően brutális módon megalkotott az a törvény volt ennek oka, a mely 10°/o-os adókulcs mellett egyenesen lehetetlenné tette azt, hogy ha valaki valóságos jövedelmét bevallja, a családját és önmagát fentarthassa. (Ugy van!) De találkozom itt egy más dologgal is. Az előadó ur talán nem egészen szerencsés konstrukczióban azt mondja az ő jelentésében, hogy annyira ment ez a dolog, hogy Magyarországon valóságos virtusszámba ment, hogy ki tudja jobban becsapni a finánczot. Miután ez a kifejezés, hogy becsapja a finánczot, polgárjogot nyert, kérdem, mit szól az előadó ur ahhoz, ha beszédem folyamán arra az állásjjontra helyezkedem, hogy ez az adóreform, a mely most készül, abban különbözik az eddigitől, hogy most meg a fináncz akarja becsapni az országot? (Derültség!) Ezt nem lesz nehéz beigazolnom. Nem lesz nehéz, mert — és itt az előadó ur személyével vagyok még kénytelen foglalkozni — egy csodálatos jelenséggel találkozom. Hosszú életen át figyelemmel kisérem a mélyen t. előadó urat, a kihez régi barátság emlékei is fűznek. Sok mindenféle jeles tulajdonságát ismerem. Tudom, hogy kiváló csillagász, iró stb., de hogy költő, csak most tudtam meg róla. Még pedig negatív költő. A t. előadó ur ugyanis arra a szerepre vállalkozik, hogy bebizonyítsa, hogy ez az adójavaslat nemcsak adóemelést nem tartalmaz, hanem 20 millióval kevesebb lesz ezután az adó. Wekerle Sándor ministerelnök: Ugy is van! Polónyi Géza: Ezt vártam is. Még azt is tessék hozzátenni, hogy bizony Isten, és akkor sem hiszem. (Derültség.) Ez az, a mit a t. előadó urnak akarok mondani. Nézze csak, mélyen t. ministerelnök ur, az előadó ur annyira ment az ő költé>zeti extázisában, hogy megfeledkezett arról is, hogy ebből a 20 millióból már valamit behoztak. A tőkekamatadót felemelték 10 %-ra és igy abból a 20 millióból 7,500.000 korona már levonandó. Mindjárt kisebb lesz a különb-