Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-402

anuár 23-án, szombaton. 115 hÚ2. országos ülés 1909 j vagyok arra az álláspontra helyezkedni, hogy az előttem levő javaslatot ugy bíráljam, a hogy az a ház előtt fekszik és nem regardirozhatok a házon kivül tett nyilatkozatokat, a melyeket nem hallottam és a melyeket ennélfogva kellőleg értékelni nem vagyok képes. Épen csak annyit vagyok bátor mondani, hogy ón hiszem, hogy a ministerelnök ur maga is el van tökélve, hogy ezen reformokon alapos változtatásokat tegyen, a melyek bizonyos részleges megnyugvást is kelthetnek. Hiszen ezen a reformon rendkívül sok változtatás történt a pénzügyi bizottságban is. Elismerem, hogy bizonyos részeiben még szerencsés változtatások is történtek, bár a mi a dolog érdemét illeti, még súlyosbodott a helyzet. De én ugy vagyok ezzel a reformmal, mint a gyümölcsös gazda cserebogár-járás idején. Ezzel a reformmal ugy járunk, mint az a gazda, a ki este lerázza a cserebogarakat és mire reggelre felébred, többet talál a fán, mint tegnap volt. Egy pár cserebogarat majd magam is igyekezni fogok elűzni, de ki fogom mutatni, hogy ezt a reformot akárhogyan rázzuk, a fát pusztitó cserebogarak tömegétől megfosztani azt lehetetlenség; ezen a reformon, ugy a hogy az van, a legjobb akarattal sem leszünk képesek ugy változtatni, hogy a nemzet erdekeinek megfeleljen. De miután még külsőségeknél tartok, találkozom más jelenségekkel is, találkozom azzal a jelenséggel, hogy eltekintve a mélyen t. néppártnak kicsit túltengő bizalmi nyilatkozatától, e reformmal szemben, a hány szónok felállt, mindegyik, de mindegyik egy specziális kategória érdekében rendkívül súlyos kifogásokat emelt a javaslat ellen, a konkluzum pedig az, hogy: ^Elfogadom a javaslatot*. Eégi időkben ugy volt, hogy mikor nekem súlyos aggodalmam volt egy javaslat ellen, akkor azt szoktuk mondani, hogy: Függővé teszem a javaslatnak harmadszori olvasásban való elfogadását attól, vájjon a részletes vita során ezek az én súlyos aggodalmaim honoráltatnak-e vagy sem. Most azonban egészen más rendszer uralkodik, sőt Nagy Sándor igen t. képviselőtársam, a kinek beszédét én különben nagy élvezettel hallottam, sőt nagyrészt elfogadom és osztom, a ki még néhány nap előtt egészen más véleményen volt, a t. ministerelnök urnak e területen ugy is kiválóan nagy szakértelme és óriási persvadeáló képessége alapján annyira meggyőzetett, hogy azt mondja . . . Egy hang: Hogy elfogadja! ? Polónyi Géza: Dehogy, ha csak ezt mondaná! Azt mondja, hogy a ki e javaslat ellen fel mer szólalni, az vagy rosszhiszemű, vagy félrevezető, vagy félrevezetett ember. Hát itt t. ház, ilyenkor bizonyos tartózkodó reverencziával kezd az ember a javaslat tárgyalásához, mert nem tudom, t. képviselőtársam engem melyik kategóriába számit, Wekerle Sándor ministerelnök: Egyikbe se! Egy egészen külön kategóriába! (Derültség.) Polónyi Géza: Én is azt hiszem, hogy a t, képviselő ur talán bővebb megfontolás mellett legalább is mitigálni fogja ezt a súlyos . ., Vlád Aurél: Könnyelmű nyilatkozatot! Polónyi Géza: . . . kijelentést. JSTa de, t. képviselőház, egyeseknek ilyen vagy amolyan érvelése abszolúte nem érinti az én kedélyemet a tekintetben, hogy hozzáfogjak e javaslatnak szakszerű birálatához. (Halljuk!) T. képviselőház! A külsőségeknél tartva, lehetetlen még két momentumot meg nem említenem. Az egyik az, hogy az adóreformoknak természetes sorsában osztozik ez a javaslat is. Bizony nem kell az jóformán senkinek sem, és épen azért, mert senkinek nem kell: törvény lesz belőle. (Derültség.) De, t. képviselőház, a legérdekesebb jelenség — és valóban pszichológiai mozzanat még a törvényhozás termében is — az, hogy itt felállanak a t. képviselő urak és nem a törvényhozót, nézetem szerint helyesen irányító átfogó állami és összességi érdekek szempontjából bírálják a javaslatot, hanem egyes kategóriáknak kiszakított érdekkörzete szerint, a mi aztán természetszerűleg arra vezet, hogy felkeltvén itt az osztályharezot, lappangó öntudattal a szónokok mindegyike igy szól: én, a kereskedő, megszavazom azt, a mi terhes a földbirtokosra és én, a földbirtokos, megszavazom azt, a mi terhes a kereskedőre. így azután, t. képviselőház, a sokféle ellentétes érdekeknek konglomerátumából keletkezik egy furcsán hangzó bizalmi nyilatkozat, a melynek végén, mikor kimegyünk a képviselőházból, az fog kisülni, hogy bizony ez a törvény egyikünknek sem kellett és mégis valamennyien megszavaztuk. A másik külsőség, t. képviselőház, a mit még meg kell említenem az, hogy én ebben a nagy kérdésben — és ezzel behatóan foglalkozni is szándékozom — egy rettentően súlyos helyzettel találkozom. Ennek az adóreformnak talán nem lett volna szabad azt a területet érintenie, a mire a most folyó harcz ráterelődött. A legkimagaslóbb alakjában kifejlődött osztályharcznak kellő közepében állunk, t. képviselőház. Majd rámutatok arra, hogy mennyire károsnak és éppen arról az oldalról, a melynek érdekeit pedig én is sértetteknek látom, menynyire veszélyesnek tartom a harcznak ezen modorát. Itt ugyanis, t. képviselőház, nemcsak a kategóriákról kell megemlékeznek, hanem arról is, hogy maga a mélyen t. előadó ur, a ki pedig igyekezett szakszerűséggel kezelni a kérdést, nézetem szerint hibát követett el nemcsak jelentésében, de magában a beszédében is. A kereseti osztályhoz tartozó kategóriáknak mintegy helytelen színben való feltüntetésével követte el ezt a hibát. Jelentésében elől 15*