Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-401
102 401. országos ülés 1909 január 22-én, pénteken, lyek ilyen természetes, a kisember érdekében álló dolgokért és a fogyasztási adó teherviseléséből folyó aránytalanságok megszüntetéséért semmit sem tettek. Sőt ha méltóztatik visszagondolni, talán lesznek olyanok t. képviselőtársaim közül, a kik emlékeznek rá, hogy a jelenlegi főrendiházi ellenzéknek egyik vezérférfia, a volt Tisza-kormánynak egyik lelkes támogatója, sőt egy időben ministerjelöltje, gróf Zselénszky Róbert nem is olyan régen, — a legutóbbi tiz esztendőben történt — a pozsonyi gazdakongresszuson felállt és az adóreformról mint előadó tartván felolvasást, pur et simple a fejadó behozatalát sürgette. Nem tudom, hogy miféle idők következhetnek, nem tudom, nem fog-e uralomra jönni olyan korszak is, a mely a liberalizmus leple alatt megint a fejadó behozatalát fogja sürgetni, s ezért mindenesetre örvendetesnek tartom, ha a mi korszakunk alatt, azalatt, a mig ez a kormány vezeti az ország ügyeit, biztosithatjuk azt, hogy a 10 esztendeig tartó ígéretek után, a mint Lukács tette vagy a Zselénszky-féle rémitgetések után végre teszünk valamit. Ezért fogadom el a javaslatot. Befejezem felszólalásomat és végül csak arra kérem még a t. ház engedelmét, hogy kitérjek még egyszer arra, a mit már a pártértekezleten mondtam az adóreformról általában. A javaslat körül látjuk a gazdasági érdekköröknek nagy tülekedését. Hallunk hangokat, felszólalásokat, látunk röpiratokat, népgyüléseket, a melyek ugy akarják feltüntetni a dolgot, mintha egyedül az adóreform volna az, a mi az egyes kereső osztályok boldogulását, prosperitását, másoknak pedig romlását, pusztulását volna képes okozni. Azt gondolom, hogy sokkal jobban tennők, hogy ha ezeknek a kérdéseknek kiélezése helyett, a helyett, hogy ezeknek az adóreform-javaslatoknak emberi munkánál el nem kerülhető hiányait kiéleznék, mindannyian azt tennők, hogy azon kereső osztályokat, a melyekhez tartozunk és a melyekre befolyást vagyunk képesek gyakorolni, arra intenők, hogy ezek az adók, de a kormánynak minden adópolitikája is igen kevés befolyást képes gyakorolni kereseti ágaik jövedelmének alakulására, hanem a munka és a takarékosság az, a mely ebben az országban szükséges, (Elénk helyeslés.) mert munkával és takarékossággal ellensúlyozni lehet egy esetleg súlyosabb adóintézkedés hátrányait is, munka és takarékosság nélkül pedig semmiféle adókedvezmény semmiféle termelési ágnak prosperitásához, vagyonosodásához és boldogulásához nem fog vezetni. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés. Szónokot üdvözlik.) Hammersberg László jegyző: Vrbanics Ferencz ! (Nincs itt!) Hermán Ferencz ! (Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Elnök : Szünet akkor lesz, ha ideje elérkezik. Méltóztassanak helyüket elfoglalni, igy nem lehet tanácskozni. (Zaj.) Kérem a képviselő urakatj foglalják el helyüket, mert névszerint fogom megnevezni azon képviselőket, kik az elnöki felhívásnak nem tesznek eleget. (Nagy zaj.) Hermán Ferencz: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ezen adójavaslatok oly nagy komplexumot képeznek, hogjr lehetetlennek tartom, hogy itt az általános vita során azok egész tartalmához, minden részletéhez hozzászóljak. Azt hiszem, hogy ez nem is szükséges, ezt a közérdek nem kívánja meg. (Zaj.) Én tehát ehhez tartom magamat és az általános vita során csak két kérdésre terjeszkedem ki. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a földtehermentesités kérdése, a másik az elemi csapások esetében nyújtandó adókedvezmények kérdése. Először szólni fogok az elemi csapások esetén nyújtandó adókedvezmények kérdéséről, a melyre vonatkozólag a j>énzügyi bizottság általános jelentésében a következő kijelentéseket teszi (Olvassa) : »A reál-adókra vonatkozó elemi károk esetében megóvandónak tartjuk azt az elvet, hogy a törvényben megengedett adóelengedések valóban helyet foglaljanak, s ne csak egyes károsultakra, hanem az egyenlő teherviselés érdekében ugyanazon község vagy vidék valamennyi' károsultjára alkalmaztassanak.« A pénzügyi bizottság általános jelentésében szükségesnek tartotta felemlíteni, hogy adókedvezmények nyújtassanak az elemi károk, elemi csapások esetén. Ez egy rendkívül nagy fontosságú közgazdasági kérdés, a melyet itt az adóreform tárgyalása alkalmával figyelmen kívül hagyni nagy hiba lenne. Ha megnézzük az elemi csapásokra vonatkozó statisztikát, a következő szomorú adatokat találjuk. (Halljuk! Halljuk!) Van Magyarországon 50.000 millió korona olyan vagyonérték, a mely a tűzbiztosításnak anyagul szolgál, s ebből az 50.000 millió korona vagyonértékből csak 10.000 millió korona vagyonérték van biztosítva. 1906-ban a statisztikai adatok szerint 41 millió korona volt a tűzkár, a melyből biztosítás révén csak 19 millió korona térült meg, mig 22 millió korona kár örök időre elveszett, miután biztosítva nem volt. Még szomorúbb állapotokat kell tapasztalnunk ebben a tekintetben a mezőgazdaság terén, (Zaj.) a mely foglalkozási ág pedig leginkább ki van téve az elemi csapásoknak. (Zaj.) Méltóztatik tudni, hogy a kereső osztályok 7%-ka mezőgazdasággal foglalkozik, az ország jövedelmének nagy részét mezőgazdasági termékek adják ki, és mégis azt találjuk, hogy az elemi csapások elleni védekezés hazánkban épen a mezőgazdáság terén van leginkább elhanyagolva. Például Magyarország 11,700.000 katasztrális holdon termel kalászos növényt. Ezen 11,700.000 katasztrális holdon. 1906-ban körülbelül 96 millió métermázsa kalászos növény termett, a melynek értéke körülbelül 2165 millió korona volt. Ebből alig volt egy hatvanadrész biztosítva. Ugyancsak 1906-ban 36 millió koronát tett ki az a kár, a melyet a jég okozott,, s ebből legfeljebb csak
