Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-401
iüi. országos ülés 1909 január 22-én, pénteken. 103 '&—7 millió korona térült meg biztosítás révén, mert a többi nem volt biztosítva. Hogy az elemi csapások évenként a mezőgazdaság, s általában a magyar közgazdaság terén milyen óriási károkat okoznak, mutatja az, hogy évenként az elemi csapások miatt kért adóleirások következtében 2 millió korona adóelengedés történik, s ha figyelembe veszszük azt, hogy ezen adóleirásokat milyen proczesszusok előzik meg, becslés, kiszállás napidijakkal és fuvardíj akkal, akkor ez ismét belekerül 2—3 millió koronába. Szerintem az adótörvényjavaslatokban a földes házadónál intézkedést kellene tenni arra nézve, hogy bizonyos adókedvezmények biztosíttassanak azoknak, a kik az adóösszeirásnál vagy az adófizetésnél igazolják, hogy valamely adótárgyukat elemi csapás ellen biztosították. Es ha ezen kedvezményeket megadjuk, ebből az államkincstárnak semmiféle pénzügyi hátránya az adójövedelem terén nem lesz, mert, a mint emiitettem, évenként körülbelül 2 millió korona értékű adóleirás történik, a mely leírásnak költségei másik 2 millió koronát emésztenek fel. Már most hacsak ezt a 4 millió koronát is adókedvezményekre fordítja a kincstár és ezzel megkedvelteti, népszerűbbé teszi a biztosítási ügyet. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hermán Ferencz:..'. akkor, ha ezt a 4 millió koronát, a melyet most adóleirások, adóleengedések czimén a kincstár elveszít, adókedvezmények czimén veszti el, ezzel megment a magyar közgazdaságnak, földbirtokososztálynak, s általában mindazoknak, a kiket ilyen elemi csapások érhetnek, évenként 20—30 millió koronát is, a mennyiben a biztosítás terjedésével nagyobb elemi csapások esetén is a biztosított összegek révén a beállott károk az illetőknek megtérülnek. Erről a dologról csak ennyit ezidőleg. T. képviselőház ! Erről a dologról az általános vita során csak azért beszélek, hogy felhívjam a mélyen t. ház és a mélyen t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy a részletes tárgyalás során gondolkozzék azon, hogy ez ügy fejlesztése és az adandó állami kedvezmények tekintetében miféle módosítások és javaslatok férhetnek be az adó. törvényjavaslatokba. Ezután rátérek a földtehermentesités kérdésére. Az 1848-iki törvényhozás az úrbéri megszüntetett magán uri javadalmak kártalanítása iránt akként intézkedett, hogy ezen kártalanítási összeget státus-adósságnak mondotta ki és az akkori törvényhozás, az akkori nagy korszakhoz és nagy férfiakhoz méltóan törvénybe iktatta, hogy e státusadósság a nemzeti közbecsület védő pajzsa alá helyeztetik. Talán igazam lesz akkor, ha azt mondom, hogy a modern Magyarország pillérei a 48-iki törvényhozás ezen intézkedésein nyugszanak. E korSzakalkotó törvény végrehajtását azonban az akkor beállott zavaros idők, nehéz körülmények nem engedték meg; ennek végrehajtása későbbi idők kötelességévé vált. Ezen törvény végrehajtása megkezdődött az u. n. földtehermentesitési eljárás folyamatba tétele által. A földtehermentesitési eljárás folyamán állapíttatott meg azután az, hogy az egyes urbérjavadalmak mily összegekkel kártalanittassanak. Hogy e kártalanitás miként történt, miként hajtatott végre, arra nézve tudtommal közkézen levő hivatalos adatok nincsenek. Utána jártam néhány évvel ezelőtt e kérdésnek és a földtehermentesitési igazgatóság hivatalából kivettem az adatokat. Ezen adatok szerint Magyarországon kártalanitás czimén, csak a főösszegeket említem, a következő összegek lettek megállapítva: 1857-től 1888-ig tőkében megállapittatott 159,495.583 forint 96% krajczár ; kamathátralékban megállapittatott 70,389.265 forint 93 krajczár, 1889-től 1905-ig tőkében megállapittatott 222.751 forint 65 krajczár ; kamathátralék fejében 577.891 forint 25 krajczár, ugy hogy Magyarországon 1857-től 1905-ig tőkében és kamatban összesen megállapittatott 230,685.492 forint 7914 krajczár. Erdélyben tőke és kamathátralékban megállapittatott 88,948.173 forint 48 krajczár. Ugy hogy az erdélyi és magyarországi összes megállapítás kitett tőkében és kamatban 319,633.630 forint 27 1 /, krajczárt, vagyis 639,267.333 koronát. Ezen 639 millió korona státus-adósság azután a később kibocsátott földtehermentesitési kötvények által biztosíttatott, mely földtehermentesitési kötvényeket az évi kisorsolások utján az állam beváltotta. A némely államadósságok konverziójáról szóló 1888 : XXXII. t.-oz. azonban az 1889 január 1-étől esedékessé váló földtehermentesitési állami kötvények bevonását kimondotta, illetőleg ezeket konvertálta és megállapította azt, hogjf a földtehermentesitési adósság törlesztéses adóssággá változtattatik. Kimondja ezen törvény végre azt is, hogy ha a kölcsönök kötvényeinek értékesítéséből felesleg maradna, ez a később megáll a jutandó földtehermentesitési kártalanítások kifizetésére és törlesztésére fordítandó. Az 1888 : XXXII. t.-cz. alapján keresztülvitt földtehermentesitési konverzió végrehajtása folyamán kitűnt, hogy az 1888. év végéig 399,018.000 korona tőketartozása volt az államnak. Ehhez hozzájöttek még az 1889-től megállapított kártalanítási összegek, melyek azonban nagyobb összeget nem tesznek ki, különösen a mai korban, miután már nagyon kevés földtehermentesitési eljárás van folyamatban. Azóta azonban, 1889-től 20 esztendő telt el és érdekes tudnunk, vájjon földtehermentesitési járulék czimén mennyi konverzionális tartozás áll fenn a földtehermentesitésből ? Ebből a 399,018.000 koronából 1889-től 1909-ig törlesztetett 34,720.000 korona tőke és így a folyő év elején tőketartozása az országnak földtehermentesités czimén 354,298.000 korona. T. képviselőház ! A földtehermentesitési járulékot 1881 előtt a törvényhozás időről-időre, ha jól tudom 10 évről 10 évre perczentuálisan állapította meg és ez a százalék 8—10% közt váltakozott. Az 1881 : XL. t.-cz. azonban a földtehermentesitési járulékot kontingentálta és ki-
