Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-401

Wi. országos ülés Í909 január 22-én, pénteken. 101 kereskedőket, iparosokat, illetve ezek közül azokat, a kik takarékosan élnek, külön előszedni és mint külön kapitalista osztályt, mint ingótőkét kezelni és — mindig bizonyos összefüggésben Lánczy Leó nevével — (Derültség.) magasabb adó alá venni : ezt én jogosnak nem tartom. Azt mondja a t) előadó ur, bogy még egy indokuk volt erre vonatkozólag, az t. i., hogy a vidéki pénzintézetekben magukban két és félmilliárdnyi betét volt elhelyezve. Azt hiszem, hogy e tekintetben tévedni méltóztatott, mert ez körülbelül az összes hazai pénzintézetekre vonatkozó adat, de ez nem lényeges. Azt mondja, hogy az emberek tulnagy előszeretettel rakják megtakarított filléreiket a takarékpénztárba, a helyett, hogy ipari vállalatokat csinálnának, . . . Polónyi Géza: Bár ugy volna! (Mozgás a baloldalon.) '" Éber Antal: . . . vagy a helyett, hogy kereskedést kezdenének. (Halljuk ! Halljuk!) Ez nézetem szerint olyan argumentum, a melyre bátran rámondhatjuk, hogy az ellenkezője áll. Polónyi Géza : 10 koronából nem lehet gyárat épiteni, t. előadó ur ! Éber Antal: Hogy bizonyos emberek jól megfontolt érdekből, takarékosságból, annak a keresetnek egy részét, a melyet földből, kereskedelemből, iparból elérnek, takarékpénztárban helyezik el, mint olyan tőkét, a mely felett mindig és minden körülmények között rendelkezhessenek, a mely ugyan kevesebb kamatot, hasznot hoz, de mindenesetre biztonságot nyújt nekik: ez olyan előrelátó cselekedet, a melyet nemrosszalni és kárhoztatni, de a törvényhozás részéről minden lehetséges eszközzel támogatni és előmozditani kellene. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Francziaországot az a kis és közép bourgeoisie tette gazdaggá és nagygyá, a mely nem kereskedelembe és nem ipari vállalatokba, hanem takarékpénztárba és rentébe helyezte tőkéjét, mert ez szolid alapja és igazi biztositéka a nemzet jólétének. (Élénk helyeslés.) Ne azokat méltóztassék biztatni, hogy kereskedésbe és iparba helyezzék 4000 koronánál kisebb tőkéjüket, hanem méltóztassék kezdeni a nagyoknál, (Élénk helyeslés.) azoknál, a kiknek millióik vannak . . . (Elénk helyeslés a baloldalon.) Mezőfi Vilmos: De azokat futni hagyják ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Éber Antal : ... de a kisembereket, a kik 4000 koronánál kisebb vagyonukat kis kamatra de biztosan akarják elhelyezni, ne tessék ujabb adókkal terhelni. Mezőfi Vilmos: Az igazi tőkéseket pedig futni hagyja a javaslat! Éber Antal: Telj esen alaptalan ez az érvelés minálunk, mert ugyan tekintsünk körül, hol vannak azok az iparvállalatok, a melyekbe az a kisember pénzt fektessen ? (Mozgás. Halljuk !) Magyarországon az ipari statisztika szerint van 395 ipari részvénytársaság. Ezek közül 317 dolgozik nyereséggel, 78 pedig veszteséggel, vagyis az ipari részvénytársaságok 20%-a, tehát öt ipari vállallat közül egy veszteséggel dolgozik. Azt méltóztatik a pénzügyi bizottságnak kívánni, hogy ezeket a részvényeket vegye az a kisember, a ki földjének, iparának, kereskedésének megtakaritott jövedelméből magának biztos tőkét akar félretenni ? En nagyon óva intenék ettől a felfogástól, mert viszonyaink között, a hol minden intézkedésünkhöz, minden gazdasági akcziónkhoz igenis épen a takarékosság által összegyűlt tőkék hiányzanak, minden politikát helyesnek tartanék, de semmiképen sem tartanám helyesnek azt a politikát, a mely arra irányul, hogy ezeket a kisembereket takarékosságuktól, a mely a takarékpénztárakban játszódik le, elriaszsza. (Élénk helyeslés.) En tehát abban az esetben, ha más fogja megtenni, támogatni fogom, ha pedig nem teszi más, magam fogom megtenni azt az indítványt, (Haljuk ! Halljuk l) a mely arra irányul, hogy a pénzügyi bizottságnak ez a javaslata elvettessék (Élénk helyeslés.) és a pénzügyminister eredeti javaslata fogadtassák el. (Zajos helyeslés a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Mérey Lajos: Ez merkantilista felfogás ! Éber Antal : Voltam bátor utalni arra, hogy 1,325.000 ilyen kis betét van. Azt méltóztatnak hinni, hogy ez a sok apró betét a merkantilisták köréből gyűlt össze ? Polónyi Géza : Tessék most kimenni a takarékpénztári fiókokhoz és látni fogják, hány kofa és cseléd tolong ott! (Zaj. Elnök csenget.) Éber Antal : A mint méltóztatnak látni, egészen elfogulatlanul és egészen tárgyilagosan (Halljuk! Halljuk!) el mertem mondani mindazon észrevételeimet és aggályaimat, a melyeket a javaslat rendelkezéseivel szemben táplálok. El mertem mondani — és ez Molnár Jenő t. képviselőtársamnak szól — nemcsak azért, mert azok egy része nem is a pénzügyminister ur, hanem a pénzügyi bizottság javaslatán alapszik, hanem mert, a mint bevezetőleg állítottam, a tárgyalások folyamán, a melyeket a pénzügyi bizottságban és azután is folytattunk, annyi megértésre való komoly akaratot, annyi szives előzékenységet és a felvetett eszméknek oly gondos mérlegelését tapasztaltam, hogy én ezeket az észrevételeket, mint kritikát ugyan, de abban a reményben is tettem meg, hogy a pénzügyminister ur és a ház, a mennyiben meggyőződnek ezek alaposságáról, a részletes tárgyalás során azokat figyelembe veszik. (Helyeslés.) De elfogadom a javaslatot, t. ház, ezen aggályaim daczára, főleg azért, mert egy értékes alapját, egy feltétlenül elfogadandó részét látom a javaslatnak, és ez az, a mely a kisember tehermentesítésére irányul. (Élénk helyeslés.) Ezért a részéért el tudom nyomni minden aggályomat, minden kifogásomat a javaslat ellen, a mely kifogások a részletek során különben is szanálhatok. Elnyomom aggályaimat, mert meg vagyok győződve és tudjuk, mindannyian, hogy voltak itt kormányok, a me-