Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.

Ülésnapok - 1906-401

98 íui. országos ülés 1909 január 22-én, péntekéit Ezzel szemben a pénzügyminister ur indokolásában védelmül a következőket hozza fel (olvassa) : »Annak az elvi kérdésnek elbírálásánál, hogy a természetes személyeken kivül vájjon a jogi személyek is alanyai legyenek-e a jövedelmi adónak vagy nem, abból kellett kiindulnom, hogy az általános jövedelmi pótadó egyaránt mindenkit terhel, tekintet nélkül arra, hogy fizikai vagy jogi személy-e. Minthogy pedig az általános jövedelmi pótadó helyébe a jövedelmi adó lép, ennélfogva már a pénzügyi eredmény érdekében is általánosságban véve ki kellett terjeszteni a jövedelmi adót a jogi személyekre is, minthogy ezt a szász minta után kisebb-nagyobb mértékben a külföldi törvényhozások zöme is teszi.« Bocsánatot kérek, a külföldi törvényhozások zöme teszi, de ugy, mint a mi adóreformunk, egyik sem teszi. T. i. Ausztriában van kereseti adójuk a részvénytársulatoknak, de ott nem esnek jövedelmi adó alá, Poroszországban esnek jövedelmi adó alá, de nem esnek kereseti adó alá. A most tárgyalt porosz adóreform alkalmából, a hol nagy emelését tervezik a részvénytársulati adónak, 7'4%-ig emelkedő fokozatta], most beterjesztett a pénzügyminister egy olyan javaslatot, a melynél fogva a jövedelmi adóból kiveszi őket és kereseti adó alá veszi őket 74%-ig. Tehát elméleti szempontból, azt hiszem, nem ugy áll a dolog, mintha valami nagy méltánytalanság volna, ha a jövedelmi adó alól a részvénytársulatok egyáltalában kivétetnének, vagy épen, a mit én itt az adómentes papírokra mondok, legfeljebb egy része vétetnék ki. Elméleti szempontból ez semmi kifogás alá nem eshetik. Gyakorlati szempontból, elismerem, teljesen igaza van a pénzügyminister urnak, hogy akkor, mikor az állam nincs abban a helyzetben, hogy adót leszállíthasson, nem jöhet ide olyan javaslattal, a mely akármiféle elmélet kedvéért épen a részvénytársulatokra, pláne a pénzintézetekre nézve adómérséklést jelent. Ezt a magam részéről teljesen aláírom. De ez a javaslat egyébként sem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy a részvénytársulatok adója le fog szállni. Nem tudom, hogy ezt a veszélyt honnan lehetne kiolvasni. A pénzintézetek eddig fizettek 10% kereseti adót, ehhez hozzá jön 3% jövedelmi pótadó ; ez 13%. Ezután fizetni 10% kereseti adót, 5%-ig menő jövedelmi pótadót, a mi, különösen miután 120.000 koronánál kezdődik, nem is olyan nagy részvénytársulatoknál fog elkezdődni. Tehát itt a részvénytársulatok legnagyobb részére — egészen eltekintve ettől a kérdéstől — 2%-os, tehát horribilis adóemelés foglaltatik. De azonfelül foglaltatik itt még egészen más is. T. i. a pénzügyminister ur az ő indokolásában olyan játszi kömiyedséggel siklik át azon a kérdésen, hogy ezentúl csak ugy a czélszerűség okából a háromévi adóátlag helyett minden évben fog a jövedelem megadóztatni. Engedelmet kérek, ez nem olyan egyszerű kérdés és ez semmi egyéb, mint egy olyan intézkedés, a mely kivétel nélkül csak arra szolgál, hogy az adót emelje. A pénzügyminister ur ezt a pénzügyi bizottságban, mikor ezt felhoztam, kétségbe vonta és egy nagyon tetszetős ellenargumentumot használt, hogy t. i. ezek az átlagok ép ugy érvényesülnek, akár nyereség, akár veszteség volt. Megengedem, hogy oly tetszetősen használta ezt az ellenérvet, hogy abban a pillanatban engem magam is kétségbe hozott az iránt, vájjon neki van-e igaza, vagy nekem van-e igazam. (Derültség.) Azonban azóta fáradságot vettem magamnak, a permutáczió minden lehetséges formáját felállítottam és mindig csak arra az eredményre jutottam, hogy az átlagszámítás elejtése és az egyéves külön szinguláris adókivetés egyetlenegy képzelhető esetben sem vezethet arra, hogy á részvénytársulati adó csökkenjen, hanem kizárólag egyedül arra vezethet, hogy az adó emeltessék, még pedig emeltessék nagyon igazságtalan módon, mert sohasem olyan részvénytársaságnál emeltetik, a melynek jól mennek a dolgai, hanem olyan részvénytársaságnál, a melynek a dolgai veszteséggel záródnak. Méltóztassék pl. csak azt az egyszerű esetet venni, a mely, azt hiszem, kimerít magában minden permutácziót. Egy társulat nyer két évig 100—100.000 K-t, a harmadik évben veszít 100.000 K-t a negyedik és ötödik évben megint nyer 100—100.000 K-t. Azért veszem ezt az esetet, mert itt a közepébe van állítva a veszteség, tehát az összes esetek ennél az egynél tapasztalhatók. Kiszámíthatjuk, hogy ez eddig fizetett volna öt éven át összesen 300.000 K után adót, mert a legközelebbi évnek 100.000 K nyeresége konszummálja az előbbi évnek 100.000 K veszteségét, marad tehát az öt évből három, a mely egyenként 100.000 K-t hozott és fizet összesen 300.000 K után adót. Ezután pedig fog fizetni 400.000 K után, minthogy a nyereségből nem lehet többé konszummálni azt a veszteséget, hanem a veszteség mint egy egész külön tétel csakis annyit eredményez, hogy abban az évben nem fizet adót. Én legjobban fogok örvendezni, ha a pénzügyminister ur az ellenkezőjéről meggyőz, de a valószínűségét azért nem látom, mert hisz a pénzügyminister ur szives volt az ipari vállalatokra nézve, a melyek jobban szivéhez nőttek, —- még pedig jogosan — mint a pénzintézetek, azt a konczessziót megtenni, hogy azok az előző évi veszteséget beszámíthatják. Ez mindenesetre olyan konkludens tény, a mely a mellett látszik bizonyítani, hogy az én számitásom alapul helyes okoskodáson. (Ugy van ! bálról.) Meg kell említenem még azt is, hogy a levonások is egészen másként vannak szabályozva, mint eddig, igen lényeges eltérések vannak; ezekre azonban. majd más alkalommal bővebben fogok rátérni. Igaz, hogy a jövedelmi adónál most, az ujabb szövegezés szerint, a pénzügyminister úr elhatározta magát egy oly kedvezmény, illetőleg