Képviselőházi napló, 1906. XXIII. kötet • 1909. január 18–február 12.
Ülésnapok - 1906-401
94 Ml. országos ülés 1909 január 22-én, pénteken. De vannak még nagyobb aránytalanságok is. Itt pl. azáltal, hogy az egyik helyen hirtelen ugrik fel az a surtaxe 1.2 százalékról 2.3 százalékra, előáll a következő különös eset : Ha valakinek a jövedelme volna 10.400 korona fizetés és 2.600 korona lakbér, vagyis összesen 13.000 korona s most felemelik a fizetését 250 koronával, tehát 13.250 koronára, akkor az adóteher emelkedik 254.94 fillérrel, vagyis 4 K 94 fillérrel nagyobb az adóemelkedés, mint a mennyivel az illetmény emelkedik. Nem azért hozom fel ezeket, mintha az eredeti adójavaslat vagy a tett módositások ellen elvi észrevételem volna abban a tekintetben, hogy itt ezek összeillesztetnek. Ezt csak arra nézve vagyok bátor felhozni, hogy ez az időközben történt módositások folytán határozott revizióra szorul, mert feltétlenül oly adókulcsot kell alkalmazni, a mely bizonyos rendszert követ, a mely rendszer pedig az én nézetem szerint itt sem lehet más, mint hogy bizonyos középilletmények figyelembe veendők ; minthogy ezek teljesen állandó fundáczió nélküli jövedelmek, nehéz szellemi munkával és Budapesten igen nehéz megélhetési viszonyok között szerzett jövedelmek, egy bizonyos középfokozatig az adóteher az eddigiekkel szemben csökkenjen, attólfogva pedig maradjon ugyanaz. Azt hiszem, hogy emelkedésről itt csakugyan nem lehet szó, a hol IS 1 /^ százalékos adókulcs van, hanem mindenesetre vétessék alapul egy bizonyos rendszer, a mely azután átvonul az egészen. És ha ezen rendszer szempontjából nehézségekbe ütközik az, hogy két kulcscsal kell dolgoznunk : a jövedelmi adó progressziv kulcsával és a surtaxe külön kulcsával, azt gondolom, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur itt egész nyugodtan eltekinthetne ezen kettős, bifurkált rendszertől, a melyet, azt hiszem, csak az osztrák törvény alapján méltóztatott átvenni. Azt hiszem, hogy épen ugy lehetne a jövedelmi adótörvénybe azt felvenni, hogy a rendes kulcs szerint megállapított progressziv jövedelmi adó alól ezek az illetmények mentesek és egy külön szakaszban azok számára ezen követelmények figyelembe vételével egy külön önálló kulcsot lehetne megállapítani, Mert azt gondolom, hogy semmiféle különös czélja sincs annak, hogy igyekezzünk két kulcs összekombinálásával elérni azt, a mit egy kulcs felállításával ép olyan egyszerűen és czélravezetően elérhetünk. Ennek kapcsán, minthogj'- itt épen a megélhetési viszonyokról is megemlékeztem, (Halljuk ! Halljuk!) bátor vagyok még egy kérdést érinteni, a mely ezzel összefügg, az úgynevezett gyermekszakasznak kérdését, a melyet már Vázsonyi t. képviselőtársam is felhozott. (Halljuk !) Azt hiszem, hogy az, a mi itt a jövedelmi adójavaslat 28. §-ában erre nézve meg van állapítva, olyan kevés, hogy majdnem semminek tekinthető. (Úgy van !) Itt az van mondva, hogy minden olyan családtag után, a ki életének 16-ik évét nem haladta túl, fejenként 100 korona levonandó, de csak akkor, ha a jövedelem 5200 koronát meg nem halad és ha legalább három ilyen családtag tartozik a családhoz. Ezen három családtag kérdésében egy kis tévedés történt a pénzügyi bizottságban. T. i. a pénzügyminister ur itt eredetüeg két családtagot indítványozott és akkor Mérey Lajos t. barátom csak ugy megemlítette, hogy vájjon nem fog-e ez arra vezetni, hogy az egygyermek-rendszer helyett a két-gyermekrendszerhez fognak eljutni. Ezen okfejtés alatt ő természetesen azt értette, hogy más és több kedvezményt kellene kötni ahhoz hogy ha még több lesz a gyerek. A pénzügyminister ur azonban mint kiváló pénzügyminister, rögtön megragadta ezen eszmemenetet és beleegyezett abba, a mi nem is egészen világosan kéretett, hogy t. i. a két gyermek helyett három gyermeket tegyünk bele a javaslatba. (Derültség.) De ettől eltekintve, — a mit a valósághoz híven adtam elő — ez magában véve azért sem fog érni semmit, mert ilyen esetben előfordul, hogy valakinek lenne két vagy három gyermeke és még csak ezen 100 koronás levonásban sem részesülne. Miért ? Mert a jövedelmi adó skálája nem percentualiter, hanem fokozat szerint van megállapítva. Már most a kinek jövedelme 4000-től 4400 koronáig terjed, fizet 76 K adót. Mondjuk, hogy 4300 K a jövedelme. Ha ennek három gyermeke is van, hiába von az le minden gyermek után 100 koronát, azért csak ugyanazt a 76 K adót fogja fizetni, mint azelőtt. (Mozgás.) Farkasházy Zsigmond: Ez volt a czél! Éber Antal: Én nem hiszem, hogy ez volt a czél és meg vagyok győződve arról, hogy a törvényjavaslatnak ebben az irányban való módosításához a kormány hozzá fog járulni. És pedig azt hiszem, hogy ne menjünk el csupán azon határig, a melyet Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam emiitett, t. i. hogy kövessük a porosz adótörvényt, a mely arra nézve azt mondja, hogy ha háromnégy ily családtag van, akkor egy fokkal, ha pedig öt vagy több van, akkor két fokkal száll le az alkalmazott skála, hanem azt hiszem, hogy menjünk tovább. Méltóztassék figyelembe venni a porosz pénzügyministernek a porosz képviselőházban most tárgyalás alatt lévő javaslatát. Megjegyzem, hogy ez adófelemelési törvényjavaslat, a mely körülbelül 55 millió márkával emeli a jövedelmi adót, s ennek daczára itt azt a módosítást terjeszti elő a porosz pénzügyminister, hogy ha már két ily családtag van, a kit eltartani köteles, akkor egy fokkal, ha három-négy ilyen családtag van, két fokkal, ha öt: és több családtag van, három fokkal szállittassék le az alkalmazható skála. Ki is van számítva, hogy ez a megváltoztatás a porosz jövedelmi adónál 27 millió márka csökkenést eredményezne. Azt gondolnám, hogy a mi adóbevételeink meUett igen kevés különbséget eredményezne s mindenesetre eleget tennénk ezzel olyan szocziális és demokratikus követelményeknek, a melyek csak díszére és ékességére
