Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-383
383. ORSZÁGOS ÜLÉS 1908 deczember 2-án, szerdán, Justh. Gyula, utóbb Bakovszky István, végül Návay Lajos elnöklete alatt. Tárgyai: Az 1909. évi állami költségvetés tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — Az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. — A ministerelnök a kereskedelmi minister nevében válaszol Surmin György. Babics-Gyalszky Lyuba, Zanella Rikárd és Mezőfi Vilmos interpelláczióira. — Interpellácziók előterjesztése. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Andrássy Gyula, Darányi Ignácz, gr. Apponyi Albert, Günther Antal, Josipovich Géza. (Az ülés d. e. 10 óra 25 pereskor kezdődik.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Csizmazia Endre jegyző ur fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Raisz Aladár, a javaslatok ellen jelentkezőket pedig Zlinszky István jegyző ur fogja jegyezni. > Következik az 1909. évi állami költségvetés (írom. 936—944) folytatólagos tárgyalása, még pedig a részletes tárgyalás során a földmivelésügyi ministerium költségvetésének tárgyalása. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző": Fábry Károly! Fábry Károly: Igen tisztelt képviselőház! Sajnálatraméltónak tartom, hogy azzal a kérdéssel, a mely Magyarországon olyan sokaknak, mondhatni százezreknek érdekét oly mélyen érinti, mint a vizszabályozás kérdése, oly kevesen foglalkoznak. Még inkább sajnálom, hogy épen azok, a kik talán foglalkozásuknál vagy hivatásuknál, vagy nagyobb szakismereteiknél fogva hivatva volnának arra, hogy ebben a kérdésben észrevételeiket, netaláni kifogásaikat megtegyék, vagy esetleg irányadó felszólalásukkal hozzá is járuljanak az itt létező bajok orvoslásához, tartózkodnak a hozzászólástól. Hogy ezt a kérdést most másodsorban is felhozom, teszem ezt nem valami szereplési vágyból, sem pedig valami közvetett vagy közvetlen érdekbő], még kevésbbé az árviztásrulatok elleni valami animozitásból vagy ellenszenvből, hanem csak azon nagy közérdekből, a mely százezrek érdekét érinti, abból az együttérzésből fakadó jóakaratból, a mely engem is áthat azoknak sérelme folytán, kiknek panaszait folytonosan halljuk a folyton és folyton emelkedő, meg nem szűnő ártéri adóknak terhe miatt. 1908 márczius 18-án felhívtam a földmivelésügyi minister ur figyelmét ezen annyi embernek érdekét mélyen, majdnem a csontig érintő panaszokra és ezen csak általánosságban elmondott egyszerű kis beszédem meglehetős feltűnést keltett az érdekelt vidéken, de ezen felszólalásomnak súlyt ininkább az adott, hogy eleven, fájó sebeket érintett. Ezen beszéddel foglalkoztak a hírlapok, tárgyalták egyes körök, az olvasó-egyletekben felolvasták, sőt Békésmegyében népgyüléseket is tartottak, a melyeken elhatározták, hogy az általam kifejezett irányban az országgyűléshez is fel fognak irni. Hogy ez a felszólalásom a lelkekben olyan mély barázdát hasított, azt nem tulajdonítom az egyszerű felszólalás érdemének, hanem annak, hogy ez a kérdés, ha itt- a parlamentben bármiként is megérintetik, megbolygattatik, ezreknek, sőt százezreknek érdeklődését hivja fel. Ezen súlyos és fájdalmas, a gazdákra, földbirtokosokra és különösen a kisgazdákra olyan mélyen ható teher megérdemli a t. háznak, az egész kormánynak, de különösen a földmivelésügyi ministernek figyelmét és azt a jóakaratot, a melylyel ő minden jogos igény, de különösen a kis exisztencziák igényei , és bajai iránt viseltetik ; megérdemli, hogy ennek a kérdésnek szanálására is valamely irányban lépéseket tegyen. Ezt a kérdést nem lehet kicsinyelni, mert igen széles érdekeket és köröket érint. A minister ur ő exellencziája május 18-án az általános költségvetés tárgyalása során erre a kérdésre adott válaszában azt mondta, hogy a vízszabályozási és ármentesitő társulatok ügyének államosítását nem igen 1*
