Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ülés Í9Ü8 Az sem fontos, — bár most feltűnő bizonyos tekintetben — hogy az a 24 képviselő mind e parlamentnek egyik tiszteletreméltó pártárnyalatáÍLOZ tartozik, (Zaj a középen.) még pedig a néppárt árnyalatához, olyan árnyalathoz, a mely egyúttal kormánypárt is. Nekem, mint ellenzéki férfiúnak, ez tűnt fel ebben az egész dologban. (Zajos derültség a néppárton.) Ebben a nyilatkozatban kúriai Ítélet van bírálgatva. Nem látok benne semmi megróni valót. Molnár János : De kegyes ! (Zaj.) Eötvös Károly: Nem én vagyok kegyes, hanem a nézetem az, mert igenis, azt tartom, hogy a legfőbb biróság Ítéletét és általában mindenféle bírói jogerejű ítéletet a jogérzésnek és a tudománynak fegyverével tisztességgel, méltán meg lehet bírálni. (Élénk helyeslés.) A nyilvánosság előtt is meg lehet bírálni az ilyen ítéletet, másutt is meg lehet bírálni, sőt vannak férfiak, kiknek némileg feladata is megbírálni, mert az én nézetem szerint a biróság is beleeshetik abba a gyengeségbe, hogy téved. (Helyeslés a néppárton.) Szmrecsányi György: Együtt vagyunk! (Derültség.) Eötvös Károly: Nem nagy szerencse! (Zajos derültség.) Tudom is a magyar történetből, hogy bár a régebbi parlamentek nem szívesen obstruáltak — nehezemre esik ezt a szót használni, — de nem tudok helyette jó magyar kifejezéssel élni, — mégis a magyar parlament történetében is tudok rá példát, hogy nem kisebb ember, mint Deák Ferencz, nem ilyen szelíd hangon ám, mint a 24 polgártárs, (Derültség.) hanem igazán kegyetlen szigorral bírálta meg Magyarország legfőbb bíróságának az ítéletét, gondolom 1839—40-ben. Szmrecsányi György : Melyik levelében ! (Zaj.) Eötvös Károly: Országgyűlési beszédében. Egy hang (a középen): A szólásszabadság fölötti vitában. Eötvös Károly : Nem épen ott, hanem mikor Kossuth Lajost és az országgyűlési ifjakat elitélte azért, mert ők hazafias kötelességet teljesítve, az országgyűlési tanácskozásokról a vármegyéket értesítették, nagy felháborodás volt, hogy az ítélet több esztendei börtönre szólt. És ekkor Deák Ferencz még azt is mondta, hogy el kell a királytól venni a legfőbb bírák kinevezésének jogát. Hiszen végre is, mi köze ahhoz a királynak, hogy a társadalom miként intézi el a maga apró viszályait, melyek az államot közelről nem érintik ? Deák annyira ment, de önöktől nem várok ilyent. (Nagy derültség.) De igenis, megengedem, hogy ez nem az önök hibája ; ez a ministerelnök ur hibája és az ő háta mögött ülő egyéb többségnek hibája. Azon ütköztem meg, t. ház, hogy azok, a kik a bírálatába belementek ez ítéletnek, először összefogtak, összebeszéltek és tömegesen ugyanegy párthoz tartoznak. Azután az a bűnügyi kérdés, az a konkrét kérdés, a mely szőnyegen van, szintén deczember 2-án, szerdán. 61 viszonyban áll az egyházpolitikával és végre az a párt, a melyhez tartozni méltóztatnak, kétségtelen viszonyban van az egyházpolitikához, és így egyesülve, huszonnégyen, látták jónak egy kúriai ítélet ellen bírálati jogukat gyakorolni. Ezen ütköztem meg. De — ismétlem — nem az önök hibája és nem is veszem önöktől rossz néven. (Felkiáltások a néppárton : Köszönjük ! Halljuk !) A néppárttól sem veszem rossz néven, mert az az ösztöne, az a természete, (Élénk derültség.) ugy született, ugy nevelődött. (Derültség a néppárton.) Azután, hogy egy szegény plébános ember iránt — nem tudom ugyan, hogy szegény-e, de a neve nem gazdag — a kit 14 napra vagy nem tudom, mennyire elitéltek, részvéttel vannak, ez természetes. De azon 24 képviselő ur a kormány háta mögött ül, annak támogatója és abból én azt következtetem hogy nekik meg a kormány a támogatójuk, — (Derültség) nem a Koczurekügyben, amit nem hiszek, hanem másban. Olyan időket élünk, a midőn a többségnek szüksége van a kormányra, mert különben nagyon hamar szétfolyhat (Ugy van! balfelől.). a kormánynak pedig szüksége van a többségre, mert különben nagyon hamar elpárologhat, (Derültség.) szóval recziproczitás, kölcsönös viszony, kölcsönös kötés van a kormány és a pártok között, értem a kormánypártiakat. Es bizony, ha a logika fegyverével, a logika jól megtaposott mesgyéjén járok, arra a következtetésre jutok, hogy ebben a dologban a kormánynak is része van. (Elénk derültség, taps és éljenzés a nép-párton.) Rakovszky István : Wekerle irta az egészet! Eötvös Károly : Hogy Wekerle irta — a mint t. képviselőtársamtól hallom — azt itt mi nem hisszük el, csak a Koczurek falujában. (Derültség.) Része van igenis abban, hogy olyan minden kritikán aluli rossz politikát követ, (Élénk helyeslés balfelől.) a mely önöket bátrakk teszi. (Mozgás.) Még csak egyet kívánok megjegyezni. A t. ministerelnök urat bátor vagyok emlékeztetni, — nem figyelmeztetni, hanem emlékeztetni — arra, hogy ezelőtt 15 vagy 16 évvel, a nélkül, hogy összebeszéltünk volna, mi egy nagy, hatalmas nemzeti cselekményre vállalkoztunk. Annak a cselekménynek, annak a vállalkozásnak felírtam, hogy el ne felejtsem a nevét. Vállalkoztunk a t. ministerelnök úrral arra, hogy (olvassa) : »nemzetünk törvényhozási és kormányzati függetlenségét megmentsük. E végből az állam és az egyház intézményeit és működési körét egymástól elkülönítsük és a szabadelvű nemzeti, okos haladás nagy érdekeit. . . Egy hang (a néppárt padjain) : Ezt csak a demokratapárt tudja megvalósítani. Eötvös Károly". ... a századokon át rajtunk függő kölönczöktől és ezek között az egyháziaktól, a közjogiaktól és a nemzetiségiektől is megszabadítsuk.* Törvénykezésünkbe, igazságszolgálatásunkba, sőt törvényhozásunkba idegen, egyházi, nemzeti-