Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

62 383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. ségi és közjogi beavatkozások folytán történtek és minket nemzeti nagylétünk kiépítésében állandóan akadályoztak. Megakadályoztak a szabadelvű, a nemzeti, a magyar és az okos baladásban. Rakovszky István : És erre nincsen taps. Farkasházy Zsigmond: Nem vagyunk czirkuszban. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Eötvös Károly: Akkor, a mikor égető volt a kérdés, akkor a ministerelnök ur a kormány élén, én az ellenzék kebelében — sokkal szerényebb hatáskörben — de mindketten arra vállalkoztunk, hogy ezt a nagy, szent hazafias munkát megvalósítjuk. Megvalósítottuk sikerrel, önök között akkor azon az oldalon — vagy nem tudom én, melyik oldalon, mert akkor nem itt voltunk, — nem volt senki, mert néppárt még nem volt a képviselőházban. Egy pár képviselőtársunk, a kik közül a mai kultuszminister ur, hála legyen az égnek, jó egészségnek örül, már akkor ültetgette, melengette a néppártot. (Zaj. Felkiáltások : Ez nem igaz ! Halljuk ! Halljuk !) Muzsa Gyula: Ilyet nem lehet mondani! (Zaj. Elnök csenget.) Markos Gyula : Ne felejtsék el, hogy a szabadkőmivesek nagymestere beszél. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar : Ezt nem lehet türelemmel hallgatni! Elnök ". Csendet kérek. Eötvös Károly: Egész életem elve az volt, hogy alaptalanul nem szabad semmit állítani. Csak az a megjegyzésem most, hogy ezt a perczet nem tartom, alkalmasnak arra, hogy erre nézve bizonyítékokkal előáll] ak. (Zaj.) Múzsa Gyula: Ott van a Tisza Kálmán esete. Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház. Kérem Múzsa képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Steiner Ferencz: Nem kell komolyan venni a beszédét. Eötvös Károly : Tisza Kálmán esetét — ugy látom — egyik közbeszóló képviselőtársam sehogy se ismeri. Nézze meg az országgyűlési iratokat. T. ház! Mikor mi azt a nagy munkát végeztük — és végeztük igen nagy nehézségek között — s mikor nagy nehezen sikerrel fejeztük azt be, soha sem jutott eszünkbe az a lehetőség, hogy jön idő, a mikor a t. ministerelnök ur háta mögött épen az a párt fog egyik erősségként állani, a mely most 24 tagjával ezt a nyilatkozatot közzétette. Mezőfi Vilmos: Mikor kocsijából kifogtuk a lovakat, nem gondoltunk erre. Eötvös Károly: Ennek azután az a szomorú következménye lett és lesz naponként, hogy a nemzet, a nagyközönség, mely a parlamentáris törvényhozás összealakitásának alkotmányos munkáját végzi, tévedésben van sok minden dolog iránt, a mi itt a törvényhozásban történik. Annak a nemzetnek több rétege igen könnyen félrevezethető a korteskedés eszközei és módjai által, az egyik árnyalat részéről ebben, a másik árnyalat részéről abban az irányban. Hát a nemzetet a külső látszat minden eszközével rá lehet beszélni arra, a mikor politikai cselekményre akarjuk felhívni, hogy ime a kormány néppárti politikát, majd szabadelvűpárti politikát, azután függetlenségi és nem tudom miféle dicső politikát követ. (Zaj balfelől.) Egy hang (balfelől) : Ujpárti politikát! Eötvös Károly : Ujpárt volt egyszer egy évig. A mikor a függetlenségi és 48-as párt négyszer leszerelt az akkori kormányokkal szemben, akkor tiz-tizenkét függetlenségi elszántan összeállott, de egyszer sem szerelt le, s ezekkel együtt az ujpárt folytatta a nemzeti küzdelmet. (Zaj. Közbeszólások.) Azt mondják, az önök pártja egyszer sem szerelt le ? Hát most mit csinál ? (Tetszés a balpárton.) Óriási különbség választ el bennünket a dolgok ismeretében. (Folytonos zaj és közbeszólások.) Kabarét emlegetnek ? Ott is voltam életemben egyszer és láttam ott is a mai állapotok rikitó képét! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Eötvös Károly : Nem méltóztatnak komolyan venni e dolgokat; én komolyan veszem. (Derültség.) A kormány mellett oly többség áll, mely felfogásában, szervezetében, épületében, igen fontos kérdések tekintetében, többek között az egyházpolitika kérdése tekintetében, nem egységes. Molnár János: Meg is vallotta mindenki! Eötvös Károly: Ez azt a feltevést kelti bennem, azt az érzetet gerjeszti mindenkiben, hogy a parlamenti helyzet e tekintetben nem tiszta, nem rendes, nem állandó és hogy tiszta ne legyen, e tekintetben nemcsak a néppárt követ el hibákat, hanem a ministerelnök ur is. A közönségben folyton hirlik valami a fúzió eszméjéről, gondolatáról. Folyton viszik, hordják a néppárt kiválásának hirét. De azért nem válik ki egyik sem. A ministerelnök ur lanyhán gondoskodik mindegyik dolognak jobbra vagy balra való eldőléséről, egészen ugy, a mint hogy Petőfi, a nagy költő, Pató Pál urat jellemzi. Azt mondja, hogy (olvassa) : »Feje felett roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, a szél egy darab Fedéllel már tudja Isten, hol szalad. Javítsuk ki, mert ma-holnap padláson néz be az ég, Közbevágott Pató Pál, ur : ejh, rá érünk még !« Ilyen kicsinyes dolgokkal a pojitik ban nem törődöm, még nagyobbakkal sem valami nagy kedvem van törődni, de jellemző maga az a tény, hogy a nemzet nem látja, kik alkotják ezt a kormányt, kik támogatják, minő politikának vezeti eléje ez a kormány ezt a nemzetet, milyenek lesznek a kormány alkotása, rombolása, mulasztásai és cselekményei. Mindezzel a nemzet nem lehet tisztában ime azért sem, mert most egy egyházpolitikai kérdésben a néppárthoz tartozó 24 képviselő nyilatkozatot adott ki, a mely önmagában véve nem