Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ülés 1908 vonják azokba : ezt már megengedhetőnek nem tartom. (Mozgás.) Hajdu Frigyes: Zsidó népszövetség! Szmrecsányi György: Most pedig áttérek a kérdésnek arra az oldalára, a mely szerintem felháboritó. (Halljuk! Halljuk ') A mikor látjuk azt, hogy ugy az egyetemen, mint a középiskolákban akadnak tanárok, a kiknek a kezére van bízva az ifjúság nevelése, hogy ezek cziónista eszméket propagálnak, cziónista egyesületekben vesznek részt, cziónista eszméket terjesztenek az ifjúság körében, akkor bennem ezen tanárság iránt a bizalom megrendül és kétlem, hogy ezek képesek legyenek hazafias szellemben nevelni a gondjaikra bizott ifjúsági elemet. (Helyeslés a néppárton.) Én a személyeskedés terére lépni nem kivan ok. Itt vannak kezeim között az adatok. A ki azok iránt érdeklődik, nagyon szivesen bocsájtom a rendelkezésére. Meg vannak abban jelölve mindazok az iskolák, és mindazok az egyének, a kik ilyen mozgalomban Teszt vesznek. De ismétlem, én a tárgyilagosság terén akarok maradni, csak fel akarom hivni a t. kultuszminister ur figyelmét arra, hogy összeférhetőnek tartja-e a tanári hivatással, hogy ilyen hazafiatlan egyesületekben résztvevő professzorok az iskolában az ifjúságot vezessék és van-e figyelemmel arra, hogy ezek miképen és hogyan tanitják az ifjúságot hazafiságra ? Utánajártam annak is, hogy ezen egyesületek birnak-e kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal és engedélylyel arra hogy itt pénzt gyűjtsenek, és rájöttem, hogy mikor nálunk legszigorúbban követeltetik meg minden egyesülettől, hogy alapszabályokkal birjon. működését pedig alapszabályainak jóváhagyása előtt meg sem kezdheti, a cziónista egyleteknek nincsenek jóváhagyott alapszabályaik. Rakovszky István : Nekik minden szabad ! Szmrecsányi György: 1904-ben Tisza István gróf belügyministerhez terjesztették be alapszabályaikat jóváhagyás végett és akkor ária való hivatkozással, hogy az hazafiatlan egyesület, a mely külföldi propagandát csinál, külföldi hatalmakkal áll összeköttetésben és külföldi czélokra gyűjt pénzt, alapszabályaik nem hagyattak jóvá. Tudtommal azóta megint történtek lépések alaj> szabályaik jóváhagyása irányában, de mindez ideig nem tudták kivinni. Én ugy vagyok informálva, hogy a hazai zsidóság nagyrésze is elitéli ezt a cziónisztikus mozgalmat, mint hazafiatlant és helytelent, és azért azt hiszem, helyesen cselekszem, ha ennek terjedése elé gátat kívánok vetni, a midőn kérdezem a vallás- és közoktatásügyi minister urat (ohassaj : »Van-e a t. vallás- és közoktatásügyi minister urnak tudomása arról, hogy egyetemi és középiskolai tanárok, valamint népiskolai tanítók cziónista mozgalmakban vesznek részt, cziónista egyesületek tagjai és hogy a nevelésükre bizott ifjúság körében cziónista eszméket terjesztenek, s deczember 2-án, szerdán. 59 ilyen ifjúsági egyesületeket alakítanak, s azokban cziónista czélok előmozdítására pénzt gyűjtenek ? összeférhetőnek tartja-e a tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister ur az ilyen működést a tanári, illetőleg tanítói hivatással ?» (Helyeslés a néppárton.) Továbbá interpelláczióm a belügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e a t. belügyminister urnak tudomása arról, hogy országszerte cziónista egyesületek alakulnak, pénzadományokat gyűjtenek, a nélkül, hogy kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal bírnának és a pénzgyűjtésre szabályszerű engedélyük volna ? Szándékozik-e a t. belügyminister ur ez ügyben vizsgálatot indítani ?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a vallás- és közoktatásügyi és a belügyminister uraknak. Zlinszky István Jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: Tekintettel az idő előrehaladottságára, nagyon röviden fogom interpellácziómat előterjeszteni. Interpelláczióm szól a belügyminister úrhoz. (Olvassa) : »Van-e tudomása arról, hogy Mészárovits Pál pozsony-szentistváni jegyző, mint anyakönyves, a nála házasságkötés czéljából megjelent feleket és tanukat az általa felvett jegyzőkönyvek aláírására kényszeríti azon fenyegetéssel, hogy nem hirdeti a házasulandókat és nem ad nekik a megkötött polgári házasságról bizonyítványt, s így egyházilag nem lesznek összeadhatók ? A mennyiben pedig a jegyzőnek ilyen törvénybe ütköző eljárásáról meggyőződést szerez, hajlandó-e a megfelelő megtorló lépéseket ellene megtenni ?« T. ház ! Méltóztatik tudni, hogy minden jogállamban az államnak az ő polgáraival való érintkezési módja meg van állapítva. Ha bármely hatóság feleket vagy tanukat hallgat ki, ennek a kihallgatásnak és a kihallgatásról felvett dokumentumoknak határozott és fix formái vannak. Az egyik elv az. nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, hogy senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy valamit aláírjon, a mit aláírni nem akar. (Igaz ! Ugy van I) Ez általánosan elfogadott tétel azért, mert végeredményében nincsen mód rá, hogy valakit aláírásra kényszeríteni lehessen. Lehet birsággal büntetni, de, ha erősen akarja megtagadni és nem akarja aláirni, soha senkit nem fog valaki arra kényszeríteni, hogy egy jegyzőkönyvet aláírjon. (Igaz! Ugy van!) Törvényeinkben ez kifejezést nyer, és pedig az 1868 : LIV. t.-cz. 203. §-a intézkedik arról, hogy, ha a tanú irni nem tud, vagy aláírását megtagadja, ezt a bíró a jegyzőkönyvben az ok előadása mellett megjegyzi. Tehát a bírónak nincsen joga kényszeríteni a tanút, hogy vallomását aláírja. Sőt praxisból tudom, és tudja mindenki, a ki a bíróságnál eljár, hogy objektíve eljáró bíró azt mondja tanúnak : tessék a vallomását aláirni, de jogában áll az aláírást megtagadni. 8*