Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-394
39í. országos ülés 1908 deczember 16-án, szerdán. 427 válaszom, hogy az első vásárletiltás csak augusztusban történt, az összes vásárok pedig októberben tiltattak le, még pedig annak folytán, mert a rózsahegyi vásárra is beburczoltatott a száj- és körömfájás. Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy közegeim nem követtek-e el e tekintetben mulasztásokat ? Válaszom az, hogy a legnagyobb mulasztást azok követték el, a kik a száj- és körömfájást eltitkolták (Igaz! Ugy van!) és ezáltal annyi kárt és bajt okoztak. De meg kell jegyeznem, hogy igenis egy közegem követett el mulasztást, a rózsahegyi vásár alkalmával, ugyan nem szándékos, hanem vétkes mulasztást, de ez elég volt arra, hogy azonnal áthelyezzem és ellene a vizsgálatot elrendeljem. (Helyeslés.) Azt kérdi a képviselő ur, hogy mikor szándékozom a zárlatok felmentése iránt intézkedni ? Erre az a válaszom, hogy akkor fogunk a zárlatok felmentése iránt intézkedni, a mikor a törvény és a szabályok azt megengedik, mert hogy egy pár községen segítsünk, száz és ezer községnek pedig bajt és veszedelmet okozzunk, az nem volna helyes és méltányos eljárás. (Helyeslés.) Különben minél inkább iparkodni fognak a szabályokat megtartani, annál hamarább fog a zárfeloldás bekövetkezni. Magyarországon ma már nagy fáradsággal úgyis odáig jutottunk, hogy Liptótól eltekintve csupán öt községben van száj- ós körömfájás. Addig nem szándékozom nyugodni, inig az egész országból ezt a betegséget ki nem irtjuk. (Helyeslés.) Azt is kérdi a t. képviselő ur, hogy a pénzügyminister ur szándékozik-e intézkedni a tekintetben, hogy az adóbehajtásoknál, tekintettel a száj- és körömfájásra és az ezáltal okozott veszteségre, bizonyos méltányosabb eljárás tanúsíttassák ? Erre nézve megnyugtathatom, hogy a pénzügyminister ur a megfelelő intézkedéseket megtette. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nincs jelen. Ennélfogva kérdem a t. házat: méltóztatik-e a földmivelésügyi minister ur válaszát Bella Mátyás képviselő ur interpellácziójára tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a válasz tudomásul vétetik. Következik a földmivelésügyi minister ur válasza Molnár Jánosnak a tejszövetkezetek czégjegyzése ügyében előterjesztett interpellácziójára. Darányi Ignácz földmivelésügyi minister: Molnár János t. képviselőtársam azon kérdést intézte hozzám, van-e tudomásom arról, hogy a czégjegyzés a tejszövetkezeteknél nehézségekkel jár, sok fáradsággal, sok költséggel van összekötve. Erre nézve a válaszom az, hogy van tudomásom, de a törvénymódosítás gyorsan nem történhetik meg és e részben a társminiszterekkel is tárgyalásokat kell folytatni. Azonban intézkedni fogok január 1-étŐl kezdve, hogy legyenek közegeim, a kik a tejszövetkezetek czégjegyzésénél az illetőknek segítségére legyenek, szellemileg, erkölcsileg, sőt anyagilag is, hogy a költségektől esetleg megóvhatok legyenek. (Helyeslés és éljenzés.) Én azt hiszem, hogy a földmivelésügyi kormány kötelessége minden módon elősegíteni a tejszövetkezetek létesítését és gyarapodását. (Igaz! Ugy van!) Köszönettel veszem azon rokonszenves megemlékezést, a melyben a t. képviselő ur ezen működésünket részesítette és ezen ígéret után kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő nincsen jelen. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a földmivelésügyi minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a válasz tudomásul vétetik. Következik most Nagy György képviselő ur interpellácziója. Nagy György: T. képviselőház! Rövid indokolás kíséretében fogom előterjeszteni interpellácziómat, a melyet a ministerelnök úrhoz intézek. Hasonló tárgyban, ha nem is azonos intenczióval, terjesztett elő a képviselőháznak 1907 július 5-én Barta Ödön t. képviselőtársam egy interpellácziót, a melyben több példával mutatta ki azt, hogy Horvátországban élő magyar állampolgárok gyermekei hatósági eszközökkel, rendszeresen gátoltatnak abban, hogy magyar nyelvű iskolákat látogathassanak és magyar nyelven, magyar szellemben neveltethessenek. Szomorú dolognak tartom azt, t. képviselőház, hogy a ministerelnök ur, daczára az eltelt hosszú időnek, még máig sem tartotta kötelességének, hogy erre az interpelláczióra válaszoljon, a melyben a tényeknek egész sorozata lett felemlítve annak a bizonyságára, hogy a magyarokkal hogyan bánnak el Horvátországban. Nekem interpelláczióra az alkalmat és a kötelességet, mondhatnám, az adta, hogy azóta az üldözések nem hogy csökkentettek volna, hanem fokozottabb mértékben folytattatnak. Azt hiszem, t. képviselőtársaim olvashatták, hogy Daruváron egy magyar iskola épült fel a Julián-egyesület támogatásával és hogy az ott élő magyar nyelvű magyar állampolgárok gyermekeiket ebbe az iskolába adhatták. Ez akkor történt, a mikor az ottani hírlapokban megindult a magyarellenes agitáczió és a mikor a Hrvatska czimű lapban november 10-én egy izgató és lázító felhívás látott napvilágot, ezen iskola és az iskolába gyermekeiket küldött állampolgárok ellen. A czikk hatása alatt, 54*
