Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-394

3§i. országos ülés 1908 deczember 16-án, szerdán. 423 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom.(Halljuk! Halljuk!) Napirend szerint következik a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 966, 1012) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Laehne Hugó előadó: T. képviselőház! Az 1906 : III. és XXI. t.-czikk, nemkülönben a múlt évi LVI. t.-cz. felhatalmazást adott a kormánynak, hogy a külállamokkal kereskedelmi szerződési tárgyalásokat kezdjen, esetleg megállapodásokat létesítsen és azokat ideiglenesen életbe is léptesse. Ezen felhatalmazás a folyó .év végével lejár és igy szükséges, hogy a kormány ismét a törvényhozás elé jöjjön azon kéréssel, hogy a felhatalmazások egy évvel újból meghosszabbíttassanak, (Halljuk ! Halljuk !) annyival is inkább, mivel a külállamokkal a kereskedelmi tárgyalások — nevezetesen a Balkán-államokkal — még be nem fejeztettek, sőt egyes államokkal még meg sem kezdődtek. Igaz ugyan, hogy Szerbiával azóta a kereskedelmi szerződési tárgyalások befejeztettek, sőt a szerződés épen az idézett törvényczikkek alapján már ideiglenesen életbe is lépett, de ezen szerződés ratifikácziójának határideje a folyó év vége és igen valószínű, — a mint azt az eseményekből is látni méltóztatnak, — hogy ezen ratifikáczió nem fog bekövetkezni, tehát továbbra is ideiglenesen érvényben kell tartani ezen szerződést. Már ezért is szüksége van a kormánynak ezen ujabb felhatalmazásra, miért is ugy a közgazdasági-, mint a pénzügyi-bizottság nevében ajánlom, hogy méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Van-e valaki szólásra feljegyezve ? Dudits Endre jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. képviselőház! (Halljuk!) Nemcsak pártállásomnál fogva, hanem az elmúlt napok politikai eseményeinek következtében sem adhatom meg a r mostani kormánynak ezt a meghatalmazást. Épen tegnap és tegnapelőtt méltóztattak hallani, hogy ezen kormány miféle körülmények között jött létre. Annak idejében, midőn a kormány megalakult, általános volt az a tudat, hogy sikerült végre a bécsi hatalommal olyan paktumot kötni, a melynek értelmében mindkét fél részéről bizonyos kötelezettségek vállal tatnak, f de egyszersmind bizonyos jogok is eléretnek. És mit látunk ? Azt, hogy a hatalom részéről igenis köttettek ki jogok, de részünkre egyáltalán semmi néven nevezendő jogot ki nem kötöttek. Még a magánjogban is, ha szerződést kötök valakivel, abban világosan preczizirozom mindenik félnek jogát és kötelességét, de ez a paktum nézetem szerint se nem paktum, se nem szerződés, hanem egy egyszerű császári parancs, a melynek folytán annak idején a miáltalunk küldött vezérlő urak minden föltétel nélkül elvállalták a kormányt. Én ebben a paktumban semmi olyant nem látok, a mi a nemzetre nézve üdvös volna és miután itt kereskedelmi szerződések kötésére vagy megújítására kér a kormány meghatalmazást, kijelentem, hogy nem adhatom meg a meghatalmazást olyan kormánynak, a mely annak idejében a gazdasági kiegyezést ugy kötötte meg, a mint azt ismerjük. Legutóbb, épen tegnapelőtt Wekerle Sándor kormányelnök ur a hozzá többizben intézett azon kérdésre, hogy vájjon hajlandó-e nyilatkozni, hogy óhajtja-e a nemzeti bank felállítását, mindenről beszélt, de még tévedésből sem ejtette ki két szót, hogy »önálló bank«. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Molnár Jenő: Én indokolom, hogy miért nem vagyok bizalommal a kormány iránt és miért nem akarom megadni a felhatalmazást. Ezen indokolás, azt hiszem, nem a tárgytól való eltérés. Elnök: A bankkérdés most nincs napirenden. Nem engedhetemmeg, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérjen. (Élénk helyeslés.) Molnár Jenő: Ismétlem, hogy nemcsak pártállásomnál fogva nem viseltethetem bizalommal a kormány iránt, de az utóbbi napok eseményeinek ismerete után nem érdemli meg ez a kormány, hogy részére ettől a percztől fogva bármilyen meghatalmazást adjunk. Különben is olyannak látom ma a politikai helyzetet, hogy mindegy, akár megadjuk ezt a felhatalmazást, akár nem, mert azt hiszem, hogy ez a kormány a felhatalmazással már nem is fog élhetni. Én azt hiszem és remélem is, hogy a történtek után itt egy olyan gyökeres változás fog beállani, a mely változás végre a nemzetnek előnyére lesz. Ez a helyzet, a mely most van, teljesen tarthatatlan, ez a helyzet nem az ország érdekében van és bármi történjék, soha sem történhetik olyasmi, a mi ne volna jobb, mint ez a mai helyzet, ennélfogva a felhatalmazást nem adom meg a kormány részére és ezen javaslatot nem fogadom el. Zlinszky István jegyző: Bernát István! Bernát István: T. ház! Ezen rövidke törvényjavaslat, a mely előttünk fekszik és a mely a Balkán-államokkal való viszonyaink rendezésére vonatkozik, nagyfontosságú, mert nem csupán közgazdasági kérdéseket érint, hanem belejátszik a nagy politikába is. Méltóztatnak tudni, hogy a mi balkáni közgazdasági politikánk évtizedek óta a nagy politikának szolgálatában áll, a minek az első jele volt az a körülmény, hogy 1876-ban vagy 75-ben gr. Andrássy Gyula megkötötte, először kötötte meg a kereskedelmi szerződést Bomániával és