Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-394

420 39í-. országos ülés 1908 deczember 16-án, szerdán. elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen; akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 9. §. Zlinszky ístván jegyző (olvassa a 9. § t). Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, niéltóztatik-e a 9. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 10. §. Zlinszky István jegyző (olvassa a 10. §-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra feljegyezve? Dudits Endre jegyző: Nagy György! Nagy György : T. képviselőház ! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak 10. §-a arról intézkedik, hogy az 1898: XXI. t.-cz. 2. §-ának rendelkezése hatályon kivül helyeztetik és a 3 százalékos betegápolási pótadó 5 százalékra emeltetik fel. Szivesen konczedálom azt, és előrebocsátom, hogy a múltban is volt példa arra, hogy a felhatalmazási javaslat keretében a betegápolási pótadó felemeltetett. De a múltban alkotott ez a hibás imparlamentáris preczedens nem szabad, hogy irányadó legyen a kormánynak és a mostani többségnek, a melynek többségét épen a függetlenségi és 48-as párt képezi. Az 1898 : XXL t.-cz. 2. §-.a világosan kimondja, hogy az országos betegápolási pótadó az e szakaszban emiitett egyenes államadó 3 °/o-át meg nem haladhatja. Ha a ministerelnök ur ugy látja szükségesnek az ország financziális szempontjából, az államháztartás érdekében, hogy ez a betegápolási pótadó felemeltessék, ám méltóztassék külön törvényjavaslattal előállani, tárgyaljuk le, vitassuk meg: szükséges-e vagy nem ós a képviselőház, a törvényhozás a maga akaratát juttassa kifejezésre. De nem tartom helyesnek azt, hogy becsempésztessék egy egész idegen törvényjavaslattal ez a törvénytárba. Hiszen ezzel az eljárással be lehet hozni a katonai létszámemelést is egy szakaszszal. Miféle összefüggésben áll a felhatalmazási törvényjavaslat az adó felemelésével? A hogy felemeljük az országos betegápolási pótadót 2°/o-kal, ép ugy az egyenes adókat vagy egyéb adókat is hasonlókép nagyobb mérvben fel lehet emelni. Igen kérem tehát a ministerelnök urat, ne méltóztassék ehhez a preczedenshez folyamodni. Lett volna ideje a ministerelnök urnak ez iránt külön törvényjavaslatot előterjeszteni. Ezt a módot azonban helytelenítem, elitélem épen az alkotmányosság szempontjából. Ha elkövették ezt a bűnt egyszer vagy kétszer az előző kormányok, ne méltóztassék ezeknek hibás nyomdokain haladni. Másfelől legyen szabad felhívnom a t. ministerelnök ur figyelmét az országos betegápolási pótadónak egész rendszerére. Az 1898 XXL t.-cz. szabályozza, hogy a betegápolási pótadóból mi fedezendő. De szeretném egyszer azt a megnyugtatást nyerni, hogy tényleg a gyakorlati életben mit fedeznek ebből, mert én olyan szegény embert nem ismerek, a kioek ha legkisebb vagyona van, be ne hajtanák rajta a betegápolási költségeket, vagy be ne hajtanák a hozzátartozóin, vagy a községen, vagy a kincstáron. A törvény 3. §-a azt mondja, hogy az országos betegápolási alap fedezi a bel- és külföldi kórházakban és gyógyintézetekben gyógykezelt magyar állampolgárok után felmerült azokat az ápolási és szállítási költségeket, melyek a jelen törvény 4—7. és 9. §-ai alapján valamely elismert jellegű betegsegélyzőjDénztárral vagy társládával, cselédtartó, gazdával, az ápolttal vagy hozzátartozóival, és az államkincstárral szemben nem érvényesíthetők. Olyan hosszú itt a fokozatos felelősség, olyan szélesen van ez keresztülvive, hogy igazán szükséges, hogy az igen t. pénzügyminister ur megnyugtassa az országot is, — akár most vegyen erre alkalmat, akár pedig más alkalommal tegye — hogy tulajdonképen ebből a befolyó nagy öszszegből mekkora összeg fordittatik rendeltetési czéljára, mert egész önkéntelenül felmerül az a gyanú, hogy miután ilyen hosszú a fokozatos felelősség, kevés összeget kell a tulaj dónk épeni czélra fordítani, és az összegnek többi része az államháztartás más rendbeli, más természetű szükségleteinek fedezésére szolgál. De méltóztassék megengedni, milyen lehet betegápolási követelés, melyet a kincstárral szemben nem lehet érvényesíteni? Hiszen abban az esetben, ha ez a fokozatos felelősség elve pontosan és szigorúan keresztülvitetik, az eseteknek alig 1%-a lehet olyan, a mikor igenis az országos betegápolási alap . felhasználására kerül a sor. Tulajdonképeni felszólalásom azonban nem erre irányul, hanem arra, — és ebben a tekintetben határozati javaslatot is terjesztek be — hogy mondja ki a képviselőház azt, hogy a felhatalmazási törvényjavaslat 10. §-át visszautasítja és elitéli a ministerelnök urnak azt az eljárását, hogy itt egy felhatalmazási törvényjavaslat keretén belül uj adófelemelést czéloz. Nagyon szomorú dolog lenne, ha ezzel egy végzetes preczedenst teremtenénk. A jövőben sohasem leszünk elkészülve arra, hogy milyen törvényjavaslatba vesz fel a ministerelnök ur az adófelemelésre vonatkozó rendelkezéseket. Itt meg kell szüntetni a felhatalmazási törvényjavaslatnak megszavazásánál ezt az eljárást, mert a felhatalmazási törvényjavaslatnak természete tisztán csak az, hogy a költségvetésnek a megszavazott összegeket tulhágni nem szabad. Mihelyt azon túllépnek, nagy alkotmányjogi elven ejtünk csorbát, a .mely alkotmányjogi-