Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-394

394. országos ülés 1908 deczember 76-án, szerdán. 421 elv a felhatalmazási törvényjavaslat természetéből domborodik ki. En igen kérem a t. ministerelnök urat, hogy mostan hibájának büntetéséül elégedjék meg a ház elitélésével, (Derültség.) jövőre azonban ilyen veszedelmes preczedenseket ne teremtsen és ne adjon alkalmat egy nem nemzeti kormánynak — hiszen tudjuk, hogy ilyen szerencsétlen szomorú kormányaink is voltak — ne adjon alkalmat arra, hogy felhasználván ezt a preczedenst, adórendszerünket egész gyökerében felforgathassa és oly intézkedéseket vehessen föl ezen a czimen egy ilyen törvényjavaslatnak a keretébe, a melyeknek következményeit kiszámítani nem lehet. Mindezek után tisztelettel benyújtom határozati javaslatomat, a mely a következőképen szól (olvassa): »Határozati javaslat. A ház az 1008. számú, az 1909. évi állami költségvetésről intézkedő törvényjavaslat 10. §-át visszautasitja és a javaslatot beterjesztő ministerelnöknek elitéli azt az eljárását, hogy a felhatalmazási törvényjavaslat keretében illetéktelenül adófelemelést tervezett.« Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Nem érzem magamat hivatva, hogy közjogból vagy politikai — bocsánatot kérek a kifejezésért — illendőségből a t. képviselő urnak prelekcziot tartsak, de annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy elitélni valakinek a javaslatát nincsen jogositva. A t. képviselő ur hozhat ide javaslatokat, ezeket én elfogadhatom vagy nem, de el nem Ítélhetem azért, hogy valaki ilyen javaslatokat idehoz. Épen igy a képviselő urnak sincsen joga ezen elítélésre, a melyet itt Írásban méltóztatott most előterjeszteni. (Helyeslés.) A mi a másik dolgot illeti, ugy látszik, a t. képviselő ur nem tudja, hogy nem az első esetről van szó, hanem, hogy már évek hosszú sora óta ki nem elógitőnek találtatván a betegápolási pótadó 3 százaléka, ez öt százalékban állapíttatott meg. De a t. képviselő ur azt sem tudja, hogy ebben a dologban tulajdonképen a ház már állást is foglalt a belügyi tárcza költségvetésénél ; ha méltóztatik — a házat nem akarom vele fárasztani — az erre vonatkozó naplót rendelkezésére bocsátom. Ugy, hogy itt csak formaszerűleg ismételjük azt az álláspontot, és minthogy a három százalék nem elég, azt öt százalékra emeljük, mint a melyből ezen kiadások fedezendők. A t. képviselő urnak, ha figyelemmel kisérte volna a belügyi tárcza költségvetését, arról is meg kellett volna győződnie, hogy itt egy alapszerű kezelésről van szó, a hol ki van zárva az, hogy a betegápolási költségekből fel nem használt összegek más állami, kiadásokra fordíttassanak. Bőt ellenkezőleg, daczára a felemelt öszszegnek, még ez sem elégséges az összes kiadásokra ugy, hogy a betegápolási alapnak ezen öt százalék által sem fedezett szükségleteit jelentékenyen kell pótolni az állami pénztárból. Itt, t. képviselőház, nemcsak financziális szempontok indítanak arra, hogy az öt százalékra való felemelést javaslatba hozzuk. Financziális szempontok is, mert akkor, a mikor oly jelentékeny áldozatokat hozunk közegészségügyünk érdekében, a mint arra expozémban már voltam bátor számszerűleg is rámutatni, a mikor az orvosok és községi bábák fizetésének javítására körülbelül 3,500.000 K-ával többet állítottunk be a költségvetésbe, a midőn évenként is felemeljük az állami költségvetésben az egészségügyi kiadásokat, ugyanakkor talán ennek az öt százalóknak a leszállítására, a mint az ma tényleg megvan, okszerűleg gondolni senkinek sem lehet. Annak is indokát adom, hogy miért nem állunk elő azzal, hogy ezen 5 százalékos maximális határt megszabó, 1898 : XXI. t.-czikknek azt a rendelkezését megszüntessük, hogy 3 százalék helyett magasabb százalékra emelhessük fel ezt a pótadót: miért nem állunk elő ezzel és miért nem kérünk más törvényben erre felhatalmazást. Azért, mert mindenki tudja, hogy ezen betegápolási bevételekben jelentékeny csökkenés állott elő a f. év elejétől fogva azon engedmény miatt, a mely a be nem hajtható betegápolási költségek leírása czimén állott elő. Tiz millióra rúg ennek a leirt adónak az összege, a hol betegápolás! adó után pótadó nem vettetik ki. Tehát akkor leszállítani valamit, a mikor a jövedelem épen azon alapon csökkent és a közteher is csökkent, ez valóban nem volna okszerű. De másodszor nem lenne okszerű azért, mert ez olyan kiadásokra fordittatik, a melyek tisztán humanitárius jellegűek; a legszegényebb néposztály körében fordíttatnak betegápolási költségekre, ingyen gyógyításra, ingyengyógyszerre. Ha mi ezt az alapot szűkítjük vagy nem megfelelően dotáljuk, épen a legszegényebb néposztályt szolgáló ingyengyógyitást és ingyengyógyszereket korlátozzuk. (Igaz! Ugy van!) Ezt kívánja a t. képviselő ur ? Nagy György: Dehogy kívánom! Wekerle Sándor miniszterelnök: Gondolja meg, hogy mi a következménye indítványainak. Nem állhatunk elő ezzel azért, mert az egész 1898 : XXI. törvényczikk több tekintetben módosítást igényel, a mely több tekintetben szükséges módosítások költségeket fognak involválni. Merőben elfogadhatatlan lenne tehát, hogy e költségekkel összefüggő paragrafusra provokálnánk végleges intézkedést, mielőtt a törvény egyéb intézkedései, a melyek revíziót igényelnek, nem revidiáltatnak. Ezek az indokai annak, hogy ezen nem ujitást, hanem a megelőző évek ezen gyakorlatát I követve, az 1909. évre is ajánljam és kérjem a