Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

32 383. országos ülés 1908 fordítson gondot. Ma ugy áll a dolog, hogy méneseink, méntelepeink vagy angol telivéreket, vagy angol félvéreket visznek az egyes fedeztetési állomásokra, a minek következménye azután az, hogy a középbirtokosok és a nagybirtokosok megfelelő tenyészanyagot kapnak, a kisbirtokosok azonban, a kiknek 20—100 hold földjük van, ennek a tenj^észirányzatnak hasznát nem látják. Pedig figyelembe veendő, hogy évről-évre kevesbbedik a szarvasmarhaállomány, kisebbedik azok száma, a kik ökrökkel szántanak és különösen a kisbirtokosok nincsenek abban a helyzetben, hogy földjüket ökrökkel szántsák fel, mert hiszen nekik a ló nemcsak arra kell, hogy a szántást-vetést végezzék el vele, hanem hogy fuvarra és más igára használják. A kisbirtokosoknak tehát inkább felel meg a lóval végzett mezei munka ; s mégis, bár többször hívták fel erre a földmivelésügyi kormány figyelmét, erre a kormánynak még sincsen gondja. Ezért nem fogadhatom el a tételt. Raisz Aladár jegyző: Világhy Gyula! Világhy Gyula: T. ház! Engedelmet kérek a t. háztól, hogy ezen tételnél én is rövid időre igénybe vegyem becses figyelmüket. (Halljuk! Halijuk !) A lótenyésztés hazánkban három különös főirányzatot mutat. Az egyik a teli vértenyésztés, a másik a félvértenyésztés, a melynek keretébe sorozom a már konstanssá vált családok továbbtenyésztését és a harmadik a hidegvérű lovak tenyésztése. Nagy örömömre szolgál, hogy földmivelésügyi kormányzatunk mind a három irányzatot megfelelő odaadással szolgálja és nem tesz ugy, mint azok az agrárius vagy merkantilis szélsőségben utazók, a kik mindenkit, a ki az egyik irányzatnak valami kedvezményt akar adni, a másik irányzat ellenségének tartanak. En nem vagyok ellensége egyik irányzatnak sem, sőt azt tartom, hogy hazánk a legnagyobb teret nyújtja mind a három irányzatnak és elég nagy édes hazánk arra, hogy mindegyik irányzat megfelelő helyen a legnagyobb mértékben prosperáljon. A mint már az utóbbi időben sokan elmondották, én is melegen pártolom a hidegvérű, .... (Derültség.) . . . bocsánat, nem akart szójáték lenni — a nehéz alkatú lótenyésztésnek minél szélesebb körökben való elterjesztését. A legkevésbbé sem látom ezzel veszélyeztetve a többi irányzatokat. A joggal nagy hirre emelkedett félvértenyésztésű katonai lóanyagot a legcsekélyebb mértékben sem kívánom ezzel érinteni vagy veszélyeztetni, de a mint egy pár szóval leszek bátor később rátérni, ezzel ez épenséggel nincs veszélyeztetve. A hidegvérű, a nehézalkatu ló, a mint az a tenyésztők előtt bizonyára ismeretes, sokkal könnyebben, sokkal hamarább fogható munkára és sokkal könnyebben tenyészthető szakértelemmel azért, mert épen kevesebb szakértelem is elegendő a megfelelő tenyészanyagok kiválasztására. Ezeknél a nehézalkatu lovaknál a fődolog a nagy munkabírás. Alkatuknál fogva sokkal kisebb mértékben fordeczember 2-án, szerdán. dúlnak elő az öröklött hibák itt, mint a magasabbvérű, nagyobb csontozatu állatoknál. A hidegvérű ló megfelelő tartás mellett már hároméves korában fogható munkába, a hibákra vonatkozólag pedig oly hibák, a melyek itt abszolúte sem értéktelenitők, sem a munkaképességet nem korlátozók, a magasabb véralkatú lovaknál ezek miatt vagy egyáltalában nyereg alá nem foghatók, kocsiba fogva pedig szépséghibáknál fogva teljesen értéktelenek. Különben is csak az irányzatot akartam jelezni; ugy a földmivelésügyi kormányzat, mint a szakkörök vannak hivatva arra, hogy a dologba mélyebben behatoljanak és teljesen tisztában vannak ugy is ezekkel a tényezőkkel. Kérném a földmivelésügyi kormányzatot, hogy ezt az irányzatot még a mostaninál is szélesebb alapokra fektetni szíveskedjék. A hidegvérű tenyésztésnél meg kell még említenem azt, hogy a mint azt a lótenyésztés klasszikus hazájában, Angliában a múlt igazolta, a hidegvérű tenyésztés által nemcsak igavonó és nehéz munkára szóló egyedek produkáltattak, hanem ezen tenyészetekből erednek a legnemesebb, a legjobb lovak, ebből ered az úgynevezett irlandi ló is. Az irlandi ló, a mint azt a szakkörök bizonyosan tudják, az angliai Claydesdale és egyéb nehéz alkatú lovak és nngol telivérek párosításából állottak elő. Tudom, és ezt hangsúlyozom, nehogy félreértessem, hogy épen a szélsőbbségek párosítása nem hozza meg individualiter minden esetben a kívánt eredményt. Ezt előre bocsátom és megjegyzem, azonban mindenesetre e tenyészetből rendszerint igen érdekes produktumok állanak elő. Ez is bizonyítja, hogy ez által nem egy tisztán egy-. oldalú tenyésztés produkáltatik, hanem azzal két czél éretik el. A másik irányzat a félvértenyésztés. Mint már előbb mondottam, a legkevésbbé szeretném azt, ha arról a magas színvonalról, a melyet Európaszerte hírnevével elért, a legkisebb mértékben is letérittetnék. Nehogy ezt a magas szinvonalat megtarthassa, minden intézkedést meg kell tenni ugy a tenyésztőknek, mint az irányadó köröknek és természetesen tetőzetül a földmivelésügyi kormányzatnak is. Meg is teszik. De egyik legnagyobb tényező arra nézve annak elérésére, hogy ezen irányzat a maga magas nívóján maradhasson, az országos katonai bevásárlás. Egész irodalom fejlődött már ki abból, hogy mi mindent kellene tenni és mi volna czélszerűbb, hogy a tenyésztőknek érdekei minél jobban megóvassanak, de sajnos, még ez teljesen eldöntve és a tenyésztés érdekében megoldva még most sincs. Tavaly a delegáczióban egy lényeges és fontos intézkedés történt, a menynyiben ott a katonai remonda árát a régi 325 forintról 400 forintra, azaz 800 koronára emelték fel. Nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok kimondani, hogy ez az intézkedés nem hogy a