Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ülés 1908 tenyésztők érdekeit szolgálná, hanem azokra ellenkező hatással van. Miért? Azért, — meg fogom magyarázni — mert ez átlagárnak állapíttatott meg, nem pedig egységárnak. A kettő közt pedig nagy különbség van. Ha az átlagárat tekintetbe veszi a bizottság, akkor ugy bánik el az egyes magántenyésztőkkel, mint a magánvásárlók, tehát alkuszik. És ezen lealkuvás által a tenyésztők, különösen a kisgazdák kezéből sokkal olcsóbban vásárol nagy tömegben jó. megfelelő egyedeket, csak azért, hogy a sokkal magasabb áruakat az által kiegyenlítse: Tehát, mint mondom, sokkal helyesebb lett volna, szerény nézetem szerint, hogy ha nem átlagár, de egységár határoztatott volna meg, a mely egységárnál alacsonyabban a vásárló katonai bizottság nem is vehetett volna. A katonai bizottság által vásárolt lóanyag más szempont alá esik, mint az egyesek, magánosok, mások által vásárolt anyag, mert az az állam által bevásárlandó lóanyag, a melyre nézve meg lehetett volna mondani, hogy mennyi a legkisebb ár, a melyen alul venni nem lehet. Ez igen fontos dolog, és igen kérem a t. földmi velésügyi kormányt, hogy ezt jövőben magas figyelmében részesíteni szíveskedjék. A harmadik főirányzat lótenyésztésünkben a telivértenyésztés. Praktikus és magas szárnyalású megjegyzéseket tett erre nézve Ferdinándy Béla t. barátom, és nem is akarok ezzel bővebben foglalkozni, mert a telivértenyésztés a lóverseny ügy gyei igen szoros, szétválaszthatatlan kapcsolatban van. Lóversenyügyünk olyanok-kezében van, a kik bizonyosan nemcsak a sport kultuszát látják szemük előtt, hanem a lótenyésztés érdekében is megtesznek mindent a maguk részéről. Egyre azonban mégis vagyok bátor az igen t. kormány figyelmét felhívni, és ez a lóversenyekben kipróbált mének vételére vonatkozik. Ugyanis nézetem szerint az individuumnak teljesítő kéjjessége már a versenyképesség által nagy mértékben beigazolódik és ez átöröklődő is, azonban némi visszásság tapasztálható, a mennyiben a nagy versenyképesség mellett lehetnek igen gyenge alkatú és küllemű individuumok is, a melyeknek hibáit fedi a nagy vásárlóbizottság a versenyteljesitménynyel. Igen kérem a földmivelésügyi kormányzatot arra, hogy figyelembe véve a versenyteljesitményt, mindenesetre az egyes individuumok küllemét és egész alkatát ne méltóztassék alárendelt helyzetbe hozni a belső teljesitmónynyel szemben, mert minden telivér mén már származásánál fogva is elég nemes arra, hogy családfájában nagy ősöket mutasson fel, ha közvetlen elődje nem is Derbynyerő. Minden egyes családfában megvannak a legnemesebb és a legkiválóbb teljesítőképességű lovak. Ezt voltam bátor röviden erre vonatkozólag előadni. Még egyet vagyok bátor a t. földmivelésKÉPVE. NAPLÓ. 1906 1911. XXII. KÖTET. deczember 2-án, szerdán. 33 ügyi kormány figyelmébe ajánlani, és ez az, hogy azon szomorú tapasztalatra jutottam, miszerint az ország ménállomásai, sajnos, nem elegendők a lónevelő gazdák lótenyésztése szempontjából. A méntelepek, a ménesgazdaságok és a vásárlásokból eredő anyag nagyon is fedezné a szükségletet, de sajnos, oly körülmény állja annak útját, hogy a ménállomások kellőkép szaporittassanak, a melyet igazán igen könnyen lehetne eliminálni, és ez az, hogy az országban, a mint utánajártam a dolognak, körülbelül 300—350 lóápoló katonára volna az összes parancsnokságoknak még szükségük, a mi által fedezve volna az ebbeli szükséglet. De ők ezt nem tudják sehogy seri megkapni. Nem akarok itt katonai kérdéseket bolygatni egy pillanatig sem, de azt hiszem, hogy a magyar földmivelésügy és ezzel összefüggőleg Magyarország lótenyésztése egy pillanatig sem szenvedhet kárt az által, hogy a százezrekre menő katonaságból 300 — 350 főre menő szükségletet a különböző fegyvernemekből, vagy ha azokból nem is, a póttartalékból vagy egyéb állományból ide ne levezényelhetnének. Ezt az igen t. földmivelésügyi minister ur szives figyelmébe ajánlom, különben pedig a legnagyobb bizalommal viseltetem a földmivelésügyi kormány iránt és a tételt elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincs jegyezve. Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát berekesztem. A minister ur kivan szólni. Darányi Ignácz földmivelésügyi minister: Nagy érdeklődéssel hallgattam Ferdinándy Béla t. képviselőtársam fejtegetéseit. Teljes tudatában vagyok annak, hogy lótenyésztési ügyünket a legélénkebb figyelemmel kell kisérni, és pedig különösen az európai versenyviszonyok folytán, hogy tenyésztésünkkel méltóan megállhassunk más államok mellett. Hogy milyen irányban fogunk cselekedni és mit fogunk e részben tenni, arra nézve kötelezettséget ma nem vállalhatok, legyen azonban nyugodt a tekintetben, hogy minden lehetőt el fogok követni, hogy a rendelkezésre álló hitel kereteiben azon nagy érdekeket megvédjük, melyek az ő szivén is feküsznek. Bozóky Árpád t. képviselőtársam és vele kapcsolatosan Világhy Gyula t. képviselőtársam szólt a hidegvérű lovak tenyésztéséről. A hidegvérű lovak tenyésztése tekintetében a községeknek már is több szabadsága van, mint eddig volt. A jövőre nézve ugy kontemplálom, hogy a községek a hidegvérű tenyésztés czéljaira szövetkezeteket alakítanak; ezen szövetkezeteknek a tenyészíési engedélyeket megadni kész vagyok. Felhozta Yilághy Gyula t. képviselőtársam a félvérűek dolgát is és itt vissza kell térnem Bozóky Árpád t. képviselőtársam felszólalására. O ugy látszik, abban a tévedésben van, hogy a kisgazdát csak a hidegvérű lenyésztés, az igásló kérdése érdekli. Ez alapos tévedés, mert a kisgazda a félvér-, a katonalótenyésztés tekinteté5