Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-392

M. országos ülés 19Ö8 faagy képe van a falra függesztve. Akkor egy öreg ember a kép elé állt és azt mondta, hogy ez az Ugron Gábor milyen szépen beszélt a népért és mennyire sajnáljuk, hogy most ő is ott van abban a pártban, a melyben minket szolgákká akarnak tenni és a jobbágyságnál is rosszabb helyzetbe hozni a pluralitás által. (Zaj.) En ilyen közvetlen megnyilatkozásban nézem az ország helyzetét és az az érdekes, hogy a kormánypárti jelöltek is mind a pluralitás ellen tiltakoznak és korteseiknek is ez volt a fő fegyvere. De oly jó és becsületes a mi magyar népünk, hogy mikor igyekeztem felvilágosítani, hogy ez a kormánypárti jelölt köteles a kormány politikáját szolgálni, akkor azt mondták : uram, ez nem kormánypárti, hanem 48-as. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond : Szónokolnak a pluralitás ellen ! Bozóky Árpád: Tagadják, hogy kormánypártiak. (Zaj.) Nagy György: Bejön kormánypárti programmal, a kormány hatalmának igénybevételével a képviselőházba és a nép bizalmát ugy nyeri meg, mintha ellenzéki pártnak volna hive és a pluralitás ellen is tiltakozik, de én még nem láttam eleven embert, a ki egy gyűlésben merte volna dicsérni a pluralitást. (Zaj.) En szivesen elmegyek, ha meghívna a saját kerületébe valamelyik képviselőtársam, és ha ő dicsérné a pluralitást, én pedig ellene beszélnék, nézzük meg, hogy az ország hangulata ki mellett állna, melyik pártot támogatná. A kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdésénél feltétlenül előtérbe kerül, hogy valaki a választójog kérdésében milyen álláspontot foglal el, yajjon a pluralitásnak hive-e, vagy azt ellenzi. Én nem tartom helyesnek, hogy bár a függetlenségi és 48-as párton sokan vannak, kik elitélik a pluralitást, a kik, ha az ember velük beszél, baráti nyiltszivűséggel kifejezik tiltakozásukat a pluralitás ellen, mégis ott maradnak a kormány táborában, és igy a nemzet előtt elvész a tiltakozásuk szava és a nemzet abban a tévhitben él, hogy a kormánypárti képviselők mind helyesnek, jónak és üdvösnek tartják az Andrássy Gyula törvényjavaslatát. En erre a törvényjavaslatra vonatkozólag nyiltan is megmondtam a magam véleményét, elmondtam, hogy feltétlenül hiszem, vallom és tudom, hogy a belügyminister urat a leghazatlasabb indokok vezették, de'ő a'magyar nép lelkét nem ismeri, nagyúri születésénél fogva a magyar parasztgazdáknak, a kunyhóknak lelki világát nem ismerte meg és nem tudja azt, hogy az igazi magyar nép hogyan gondolkodik, milyen érzelemmel viseltetik az ő törvényjavaslatával szemben. Azt szeretném, ha igen t. képviselőtársaim nemcsak a politikusnak, hanem az embernek teljes nyíltságával mondanák meg a belügyminister urnak, hogy senkinek nem kell az ő törvényjavaslata, nem kell a képviselők nagy részének sem, de különösen nem kell a választópolgároknak. . . KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XXII. KÖTET. deczembcr l'i-én, hétfőn. 369 Hiszen senki sem gondolt Magyarországon pluralitásra addig, a mig Andrássy Gyula belügyminister ur ezt a javaslatot elő nem terjesztette. Azoknak nagy része, a kik a pluralitás hivének vallják magukat, a Lexikonban kellett, hogy megnézzék : miféle is ez az idegen szó, mit is kell alatta érteni. Azonban a magyar nemzetnek egész ezeresztendős történelme, alkotmányunknak rendszere, de különösen a 48-as nagy tradiczió, Kossuth Lajos politikája egyenesen és világosan ellenmond annak, hogy itt pluralitással a választói jogot, a jogegyenlőséget, a 48-as alkotásoknak legszebb gyöngyét meghamisítsák. De a pluralitás mellett — áttérve a választói törvény egyes részleteire — miféle igazságtalan dolog az, hogy száz választónak a választás előtt már öt nappal jelölnie kell egy képviselőjelöltet. Hányszor megtörténik, hány példa: hozhatnának fel képviselőtársaim, hogy az utolsó egy-két nap hazafias agitácziója folytán léptettek fel egy uj képviselőj elöltet. Megmondom azonban, miért kell öt nappal hamarább jelölni. A kormány érdekében. A törvényjavaslat egyik szakasza kimondja, hogy az időközben visszalépett jelölt helyett nem lehet más jelöltet ajánlani. Tehát már öt nappal a választások előtt a kormány tisztán látja a helyzetet, tisztán látja a képet, hogy az országban hány képviselőjelölt van, hány helyen valószinű a kormány jelöltjének győzelemre juttatása és hány helyütt bizonyos az, hogy a kormánypárti jelölt vesztesen kerül ki a választási küzdelemből. Már most számitanak az emberek gyengeségére és akár megfélemlítéssel, akár presszióval, akár más hasznosabb Ígéretekkel a jelöltek egy részét vissza lehet léptetni és akkor az a szegény választópolgárság nem lesz abban a helyzetben, hogy a maga politikai programmja mellett jelöltet állithasson. A ki a gyakorlati életből ismeri a képviselőválasztásokat, az jól tudja, hogy igen sokszor a legderekabb, a legarravalóbb emberek fognak kimaradni a parlamentből esak azért, mert a választás előtt öt nappal nem fognak kapni száz embert, a ki az ajánlást aláírja. Hiszen csak ismerni kell a magyar nép pszichológiáját. A ki vérbeli magyar, a ki közvetlen közelből ismeri a magyar nép lélektanát, tudja, hogy az az aláírás és általában minden Írásos dolog iránt bizonyos bizalmatlansággal viseltetik. Száz választónak a bizalmát megnyerni a választás előtt öt nappal sokszor olyan nehéz dolog, hogy — mondom — a legarratermettebb embernek is majdnem lehetetlen idegen kerületben, a hol addig csak politikai működését ismertéli, de személyes összeköttetésben vagy rokonságban a lakossággal nem áll, ezt a száz aláírást megszerezni. Ez megszorítása, béklyókba verése a választói szabadságnak. Ellenkezőleg, ebben a részben azt az álláspontot kellene elfoglalni, hogy az urnánál kell, hogy megnyilatkozzék a polgároknak, a választóknak akarata és nem lehet kívánni, nem szabad követelni azt, hogy már öt nappal azelőtt határozott állást foglaljon, 47