Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-392

3*70 3ÖÉ. országos ülés 1908 deczember U-én, hétfon. Az uj választási törvénynek egy másik veszedelme a központi választmány hatáskörének túlságos kiterjesztése, a szaVazó köröknek nagy hatalma, ugy hogy a választói listába is tulajdonképen csak az fog bekerülni, a kit a kormány akar, mert a kormány a központi választmányok nagy részével a főispánok utján — fájdalom — alkotmányellenesen, de rendelkezik. Én azt mondottam, — és ezt fenn is tartom — hogy ha megmarad az Andrássy Gyula által benyújtott választási törvényjavaslat, ha az törvényerőre emelkedik, itt ebben a parlamentben ezután csak belügyministerileg engedélyezett ellenzéki képviselők fognak helyet foglalni. (Ugy van ! balfelöl.) Már pedig az országnak ilyen hű kuruczokra nincs szüksége. (Ugy van! balfelöl.) Eleget láttunk az utolsó harmadfél esztendő alatt. Ellenkezőleg oly választási törvényt kell megteremteni, a mely módot és alkalmat ad arra, hogy az emberek ellenzéki szelleme is érvényesülhessen, hogy oly férfiak, a kik hiven kitartanak a nemzeti küzdelemben, a kik hűséges katonái a függetlenségi és 48-as tábornak, azok is megnyerhessék a nép bizalmát. Én nagyon kérem a t. belügyminister urat, hogy ha esetleg a részletekre nem nagy súlyt fektet, méltóztassék utána nézni annak, hogy a legnagyobb hiba —• nem akarom bűnnek nevezni — nemcsak a pluralitásban fekszik, hanem a választási keretek túlságos kiterjesztésében, a központi választmánynak adott nagy hatalomban és a képviselőjelölésnek mikénti módozatában is. És itt igazán bűnnek kell jeleznem azt, hogy a jelölhetési jogot megvonják attól, a ki izgatásért már el volt Ítélve. Hiszen, t. képviselőház, Magyarországon alig van szókimondó ember, a ki ezen a czimen elitélve nem volt. (Zaj és ellenmondások.) És itt csak a szabadelvű rendszerre emlékeztetek, milyen hatalma volt akkor a csendőrnek, a szolgabírónak, a jegyzőnek, mennyi törvénytelen eszközzel rendelkezett a tekintetben, hogy a függetlenségi eszmét elfojthassa, ugy hogy a kiben abban az időben csak egy csepp vér forrt is, folytonos összeütközésbe került a hatóságokkal, olyan ember is, a kinek egyébként eszében sem volt, hogy a hatóságokkal szemben kolliziót idézzen elő. Ilyen körülmények között akarja azután ez az uj választási törvény törvénybe iktatni azt, hogy a ki izgatásért el volt Ítélve, az a törvényhozásnak tagja nem lehet. Én szívesen aláírom azt, hogy a ki az állam, a magyar nemzet ellen izgat, az képviselő ne lehessen. Csakhogy az izgatás eseteit nem szabad általánosítani, hanem azokat takszative kell felsorolni. Mert hogyha a törvény e tekintetben homályos, hogyha e tekintetben ilyen tág kereteket engedünk meg a birói akarat érvényesülésének, hogyha az izgatás esetei takszative felsorolva nem lesznek, akkor a jövőben bárki, a ki a kormánynak nem tetszik, ilyen kicsinyes dolog miatt, ki lesz zárva a magyar nemzet parlamentjéből. Ez a két nagy kérdés, t. ház, a választójog és a nemzeti bank kérdése késztetett engem á felszólalásra. És én azt hiszem, t. képviselőház, hogy nem kell keresnem az. okokat, a melyek engem arra késztetnek, hogy a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem. Az eseményeknek egész hosszú sorozatát hozhatnám fel e tekintetben. Nem akarok rámutatni a győri esetre, nem akarok reá mutatni arra, hogy a függetlenségi és 48-as pártot talán kielégíthette a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur válasza, de mégis szomorú dolog, hogy az a püspök, a ki ilyen rútul visszaélt a nemzet bizalmával, a ki megsértette a nemzet önérzetét, továbbra is ilyen egyházi nagy hatalommal rendelkezhessék. (Fölkiáltások a középen: Nem lehet elküldeni ! Zaj.) De igenis el lehet küldeni, meg lehet fosztani állásától. (Zaj és derültség.) Ismétlem, t. ház, nagyon szomorú dolog, hogy a mikor a magyar nemzet itt a parlamentben pártkülönbség nélkül elitélte ennek a püspöknek az eljárását, hogy az továbbra is ilyen nagy hatalom felett rendelkezhessék. Méltóztassék csak annak a ]:>apságnak a helyzetét elképzelni, a mely annak a püspöknek az egyházmegyéjébe tartozik, és méltóztassék elképzelni, hogy a jövő generáczióra milyen hatást fog gyakorolni, ha látja, hogy fő pátrónusaként olyan embert kall tisztelnie, a ki nyíltan szembe helyezkedett a magyar nemzet érzésével és akaratával. Én nagy megnyugtatást nem látok a minister ur válaszának azon részében, hogy a király is hozzájárult a kérdés ilyetén módon való elintézéséhez. Mi hazafiasán, önállóan egyhangúlag elitéltük ennek a püsj)öknek az eljárását, csakhogy itt akkor nem szabad megállni a félúton, hanem a bűnöst meg is kell büntetni. T. képviselőház ! Nem sorolom fel tovább azokat az indokokat, a melyek engem a kormány iránti bizalmatlanságra késztetnek. (Helyeslés.) Azzal végzem, a mivel beszédem elején foglalkoztam, a nemzeti bank kérdésének a tárgyalásával. Én újra kérem a minis terel nök urat. a törvényhozás iránti köteles tisztelettel tartsa kötelességének felállni a képviselőházban és nyíltan, világosan megmondani, mi a kormány álláspontja. A függetlenségi és 48-as pártban Kossuth Ferencz annak idején kijelentette, hogj^ ő a nemzeti bank hive. Örvendett ennek mindenki, de a mostani kormány látható feje mégis csak Wekerle Sándor ministerelnök, első sorban neki kell a kormány nevében nyilatkozni és miután az ő véleményéről az újságokban mindennap mást és mást lehet olvasni — egyszer azt, hogy a közös bank hive, másszor, hogy az önálló bankot is támogatja, harmadszor, hogy kartellbankot szándékozik felállítani — és igy nem lehet eligazodni: a közvélemény megnyugtatása végett tisztelettel kérem, méltóztassék határozottan, világosan nyilatkozni. A költségvetési törvényj avaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelől. Zaj.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor minisierelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő