Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

30 383. országos ülés 1908 tevékenységének is — a haladás és felvirágoztatás utjain van. Hiszen szó sincs róla, hogy daczára sok minden jónak a lótenyésztés részletkérdéseit ne lehetne egyik vagy másik oldalról vita tárgyává tenni. De felszólalásomnak nem az a czélja, hogy a földmivelésügyi kormány működésének részleteit kritika tárgyává tegyem, mert a hol egészben véve helyesek az alapok és körvonalozottak a czélok, ott a részletekre vonatkozó egyéni véleményem helyességének vitatását nem tartom oly feladatnak, mely ambiczióm tárgyát képezné. Egy nagy iró mondja, hogy nincs a világon sem jó, sem rossz, a gondolkozás teszi azzá, — hát én is honorálom a jót, a mit arra illetékesek és hivatottak gondolkozása tett jóvá s nem kivánok fáklyával világitani olyan helyen, a hol különben is világos van. (Helyeslés.) T. képviselőház! Felszólalásomnak azonban mégis van czélja és pedig konkrét czélja, mely minden nehézség nélkül megvalósítható. Mielőtt azonban felszólalásom czéljának körvonalozására áttérnék, szükségesnek tartom — ezúttal csak oly mértékben, mint a mily mértékben erre czélom szempontjából szükségem van — a lótenyésztés egy fontos faktorával, a magyar lovaregylet működésével és a lóversenyügygyei foglalkozni. (Halljuk! Halljuk !) Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre, azt kell konstatálnom, hogy hazánkban a lóversenyügy jelentékenyen fejlődött és oly fokra ért, a melyen jó darab ideig nyugponton kell maradnia. En nem akarok annak vitatásába bocsátkozni, t. képviselőház, vájjon a lóversenyügy fejlődése minden tekintetben közgazdasági és társadalmi előnyt jelent-e, mert én eléggé ismerem az éremnek mindkét oldalát és mindent méltányolni tudok. Az azonban kétségtelen — ez el van ismerve, tehát bizonyitani is felesleges, — hogy a lóverseny végczéljával az országos lótenyésztés hathatós fejlesztésére és a lóanyag nemesítésre szolgál. Hogy azonban némileg illusztráljam, hogy a magyar lovaregylet czéltudatos működése fohytán versenyügyünk mily dimenziókat ért el napjainkig, legyen elég felemlítenem azon tényt, hogy mig ujabb alkotmányos életünk kezdete előtt a lóversenydijak összege évente az országban alig haladta felül a százezer forintot, ma már évente körülbelül két és félmillió korona kerül versenydijakban a magyarországi versenypályákon kiosztásra s körülbelül hétszáz versenyló áll Magyarország területén idomítás alatt. A versenyüzem szempontjából tehát a vezetés kétségenkivül jó kezekben van. Azt sem akarom elhallgatni, hogy közszempontoknál fogva is tett a Lovaregylet olyan czélirányos intézkedéseket, a melyekért elismeréssel kell adóznunk. Mig ugyanis néhány évtizeddel ezelőtt a versenyügy körül alkalmazottak, leszámítva az alacsonyabb szolgálatot teljesitő lóápolókat, majdnem kivétel nélkül angolok voltak, ma már magyarok is nyernek jó alkalmaztatást és mint lóidomárok de különösen mint hivatásszerű lovasok arravalóság deci ember 2-án, szerdán. tekintetében ugy az angolokkal, mint az utóbbi években hozzánk bejött amerikaiakkal is minden tekintetben felvehetik a versenyt. De midőn a Magyar Lovaregyesületet azért dicsérem, hogy a dolgok idáig fejlődtek, az elismerés zászlóját különösen meg kell hajtanom Szemere Miklós igen t. képviselőtársam előtt és mások mellett elsősorban Geist Gáspár és Pejacsevich Albert gr. neveit kell felemlítenem, a kik hazafias intencziók által is vezettetve és áthatva azon szálló ige igazságától, hogy lóra termett a magyar, abban az idegen világban, a hol ezelőtt még a benfentességhez tartozott mindent internaczionális szemüvegen át tekinteni, teljesen magyar istállókezelést honosítottak meg és győzelmeik oroszlánrészét és azok legszebbjeit magyar fiuk révén aratták. Különösen ki kellett ezt emelnem, mert ha a lóversenyzést különös előszeretettel kedvelő magyar közönség a versenypályák látogatása által obulusait leadja ... (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Fertlinándy Béla: ... és bár önkéntes, de tetemes anyagi áldozatot hoz, igenis minden arra hivatott tényezőnek tettel és intézményekkel arra kell törekednie, hogy a verseny révén keresethez jutók lehetőleg magyarok legyenek, annál is inkább, mert alkalmasak reá és mert sokáig csak az előítélet szoritotta őket vissza e térről. Nagy Sándor: Megszüntetni a totalizatőrt! (Mo:gás.) Elnök : Csendet kérek ! Ferdinándy Béla : És midőn a hazai lótenyésztés külterjes fejlődése tekintetében immár nyugvópontra ért, a lóverseny-ügy intézőségének hálás szerep és tér kinálkozik arra, hogy ezen irányban tovább fejlődve a rendelkezésre álló eszközöket kellően felhasználja. Bátor vagyok az igen t. földmivelésügyi minister úrhoz is azt a kérést intézni és neki különösen figyelmébe ajánlani, hogy ugy is mint országos lótenyésztésünk vezetője és főnöke, ugy is mint a Magyar Lovaregylet választmányának tagja, azon czél elérésében, hogy versenyüzemünk minden tekintetben lehetőleg magyarrá legyen, legjobb tudása szerint közreműködni szíveskedjék. Előzőleg mondottam, t. ház, hogy Magyarországon a lóversenyügy olyan fokra emelkedett, hogy a lefolyt 1908-iki versenyévben 78 versenynapon két és fél millió korona került versenydijakban elcsztásra. Ha összehasonlítjuk a mi lóversenyügyünk dimenzióját Ausztria lóversenyügyének dimenziójával, azt találjuk, hogy e tekintetben Ausztriával teljesen egyenrangúak vagyunk, mert Ausztriában 79 versenynapon kerek számban szintén körülbelül két és fél millió korona osztatott ki versenydijakban. Ha azonban azt tekintem, hogy Magyarország területén jóval több versenyló idomittatik, hogy teli vér-méneseink és teli vértenyésztésünk ugy mennyiségi, mint minőségi tekintetben jóval felette áll Ausztriának, ugy mindez a mérleget Magyarország javára billenti.