Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-388

3&8. országos ülés 1908 deczember 9-én, szerdán. l

M kimentek a község szélén lévő, Manta Vaszüia tulajdonát képező, Krisztus-képes felszentelt kereszthez, éneklés és gyalázó kifejezések mellett, azt a földből kivették és Manta Vaszüia háza elé tették le. Ezen cselekmény elkövetését a román lakosság a községben, természetesen nagy felháborodással, de békésen nézte ; az ülető ismert tettesek ellen azután minden hatóság előtt megtörtént a feljelentés. Mielőtt azonban a folyamatba tett különböző eljárások kimenetelét vázolnám, legyen szabad rámutatnom a törvény intézkedéseire és bebizonyítanom azt, hogy ezen királyfalvi lakosok ezen eljárása kétségtelenül törvénybe ütköző. Nem kevesebb, mint három törvényes intézkedés van a tekintetben, hogy ez a cselekmény bűncselekményt képez. A kihágási büntető törvénykönyv 51. §-a ugyanis a következőket mondja (olvassa) : »A ki az állam által elismert valamely hitfelekezet vallásos tiszteletének tárgyát a vallásos szertartásra rendelt helyiségen kivül és nem a vallásos szertartás alkalmával nyilvánosan meggyalázza és közbotrányt okoz, 8 napig terjedhető elzárással büntetendő.« Ugyancsak a kihágási Btkv. 80. §-a igy intézkedik (olvassa) : »A ki nyilvános helyen felállított emlékszobrot, emlékművet, sirt, síremléket, képet vagy más művészeti tárgyat szándékosan bemocskol; a ki köztemetőt, nyilvános sétányt, kertet, út melletti vagy más ültetvényt, azok kerítését, vagy nyilvános téren létező és a közönség használatára szolgáló asztalt, padot, világításra szolgáló lámpát; végre az, a ki valamely útmutatót, község- vagy mértföldjelzőt vagy jogosan felállított tilalomtáblát szándékosan megrongál vagy bemocskol: három napig térj edhető elzárással és húsz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.« Tehát t. ház, ezen cselekményekért az ismert tettesek ellen feljelentés tétetett és pedig a görögkatholikus esperes által a közigazgatási hatóság, a dicsőszentmártoni főszolgabíró előtt, nemkülönben pedig a dicsőszentmártoni járásbíróság büntető osztályánál és ezenkívül az illető ingatlan tulajdonosa Manta Vaszila visszahelyezési pert indított ugyancsak a dicsőszentmártoni járásbíróság előtt. Ezen különféle utón és hatóságok előtt megindított eljárásoknak a következménye az volt, hogy mind a három fórumon, mind a három eljárás mellett, a panaszosok el lettek utasítva. Leszek bátor t. ház az egyes ítéleteket felolvasni abból a czélból, hogy hű képet nyerjünk arról, miképen kezeltetik nálunk az igazságszolgáltatás és miként biztosíttatik a polgárok jogvédelme. Mindenekelőtt itt van a főszolgabíró határozata, mely lényegesebb részében a következőképen szól: (olvassa^ »Pásku Lörincz görög kath. alesperest a királyfalvi görög katholikus egyház nevében a királyfalvi görög kath. lakosok által a község M, Herepe felőli szélén Manta Vaszil tulajdonát képező földön felállított »Krisztusképes keresztnek« királyfalvi lakosság által történt eltávolítása miatt ' KÉPYH. NAPLÓ. 1906—1911. XXII. KÖTET. beadott joanaszával elutasítom s a további eljárást beszüntetni határozom. Indok. Panasz elutasítandó s a további eljárás beszüntetendő volt, mert panasz tárgyát képező kereszt eltávolítása az 1879-ik évi XL. t.-czikk 80. §-a szerint minősíthető kihágást nem képez s a mint az a tárgyalás rendjén megállapittatott, privát egyének által készíttetett s Manta Vaszilnak a hármas fordulóba eső legeltetési s használati szempontból korlátolt tulajdonát képeső szántóföldjére helyeztetett el, Királyfalva tudta és beleegyezése s az illetékes hatóság engedélye nélkül, miért is egyházi jelvénynek nem volt tekinthető s közvédelemben nem részesithető. »A panasz, valamint Manta Vaszil tulajdonosnak a kereszt visszahelyezése iránti kérése, — a községi lakosság közbékéjének megóvása, a közrend s közbiztonság fentartása s biztosítása érdekéből elutasítandó volt, annál is inkább, tekintve hogy a hatóságnak kötelessége a lakosság közbékéjét, a községek közrendjét fentartani, mi jelenesetben a község tudta s a hatóság engedélyezése nélkül létesített kereszt felállításával megzavartatott.« Ezen határozat ellen felebbezés adatott be az alispánhoz és az alispán a következő véghatározatot hozta (olvassa) : »A felebbezés elutasítása mellett a további eljárás beszüntetését kimondó I. fokú határozatot helybenhagyom, mert ezen ügyben panaszos részéről a helybeli kir. járásbíróság előtt 1907. B. 345. szám altt bűnvádi eljárás tétetett folyamatba, másfelől pedig általa ugyancsak a helybeli kir. járásbíróságnál 1907. Sp. 299. sz. a. sommás visszahelyezési per indíttatott meg. Minthogy tehát a közigazgatási utón czélba vett békés megoldás nem sikerült s mert az illetékes bíróság előtt ugy a kereszt kivétele által elkövetett cselekményért, mint annak visszahelyezése iránt a bűnügyi, illetőleg a sommás visszhelyezési eljárás beindittatott, közigazgatási utón további eljárásnak helye nem lebet«. E szerint, t. ház. átmentek az iratok az illető járásbírósághoz, annak büntető osztályához be lett adva a panasz az általam felolvasott kihágási és büntetőkönyvi paragrafusok alapján és az eljárás következtében lett meghozva a következő elsőfokú ítélet (olvassa) : »A királyi járásbíróság Vinczi István az Istváné vádlottat, a ki királyfalvi születésű és lakos, 36 éves, ev. ref. vallású, nős, gyermektelen, kevés vagyonú földmives, stb. a terhükre rótt és a kbtkv. 51. §-ába ütköző vallás elleni kihágásnak vádja és következményei alól a B. P. 326. §. 2. pontja alapán felmenti és a felmerült 4 korona bűnügyi költséget a B. P. 482. §-a alapján az államkincstár terhére utalja, Vinczi István az Istváné, Csiki József és társai vádlottak ellen az eljárást a B. P. 323. §-a alapján megszünteti.« Az indokokból egy passzust olvasok fel (olvassa) : »A kir. járásbíróság a kihallgatott tanuk vallomásai alapján megállapította azt a tényállást, hogy Királyfalva község magyar lakossága, férfiak és nők vegyesen a görög-katholikus 37