Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-388
( Í9Ó 388. országos ülés 1908 lelkész által felszentelt kereszthez mentek, azt onnan kiásták s éneklés közben a községbe vitték. Megállapította vádlottak beismerése alapján azt, hogy azt a község magyarajku lakosai előzetes megállapodás értelmében azért tették, mert sérelmükön volt a görög katholikusok ama eljárása, hogy a kereszt a hármas határban lett felállítva. A királyi járásbíróság tényként fogadta el, hogy nevezett vádlottak előzetes megállapodás értelmében közreműködtek a kereszt kiásásában, ez a tényiik azonban a kbtkv. 51. §-ában foglalt kihágást nem állapítja meg, mert annak lényeges ismérve, hogy az állam által elismert hitfelekezet vallásos tiszteletének tárgya nyilvánosan meggyaláztassák és ez által közbotrány idéztessék elő, a kihallgatott tanuk csak azt bizonyították, hogy vádlottak s a községnek majdnem egész magyar lakossága, a keresztet kiásták s a községbe vitték, de a tanuk arról mitsem tudnak, hogy a keresztet valamely módon meggyalázták volna, hogy annak a községbe való bevitele alkalmából a kétségtelenül vallásos tiszteletre szánt tárgygyal szemben olyan magatartást támasztottak volna, a mely által az a meggyalázásnak lehetett volna kitéve.« Ezen Ítélet ellen felebbezés adatott be az erzsébetvárosi királyi törvényszékhez, a mely a a következőleg itélt (olvassa) : »Az erszébetvárosi kii', törvényszék mint büntető f elébb viteli bíróság Vinczi István s társai ellen vallás elleni kihágás miatt a dicsőszentmártoni kir. járásbíróság mint büntető bíróságnál foylamatba tett stb. bűnvádi üg3 r ben főmagánvádló részéről bejelentett felebbezés folytán az alulirt helyen és napon stb. a következőleg itélt: A kir. törvényszék a Muresan Miklós sértett egyház képviselője által bejelentett felebbezést az első bíróság végzésének megváltoztatásával a B. P. 547. §. 2. bekezdése, illetve a B. P. 383. §. III. 2. b) pontja alapján elfogadja s az elsőbiróság Ítéletét felülvizsgálva, indokolása alapján helybenhagyj a.« Tehát közigazgatási utón semmi elégtételt nem kaptak, büntető utón semmi elégtételt nem kaptak, a miért azután sommás visszahelyezési pert indítottak. A sommás visszahelyezési perben az elsőbiróság a következő ítéletet hozta (olvassa) : »A kir. járásbíróság Manta Vaszilia felperest keresetével elutasítja s kötelezi alpereseknek 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt 40 korona 40 fillérben megállapított perköltséget fizetni.« Az Ítélet indokolása a kir. járásbíróság felek egyező nyilatkozata alaptan tényállásként állapította meg, hogy alperesek egynémelyike a felperesek luczernásában felállítva volt feszületet kiásta s azt felpereshez szállította. Felperes keresetében azt kérte megítélni, hogy alperesek a keresztet helyezzék oda vissza, a honnan kiásták s hogy által megrongált luczernásban okozott két korona kárt fizessék meg. Alperesek a per tárgya 100 korona értékét nem kifogásolták, de kérték az elutasítást, mert, beismerték ugyan, hogy!egynémelyikük a felperes földjében, luczernásában beásva volt feszületet kiásták, azt felperes lakására deczember 9-én, szerdán vitték, de a helyet, a hol a feszület volt elhelyezve, nem volt szándékuk elfoglalni, nem is foglalták el, mivel az a felperes birtokában van és a feszületet sem tartották meg, mivel azt a felpereshez vitték és az is a felperes birtokában van. Cselekményük legfeljebb mezőrendőri kihágást képez, a mennyiben a luczernásban 2 korona értékű kárt okoztak.« Ezen ítélet ellen Manta Vaszilia szintén felebbezéssel élt az erzsébetvárosi törvényszékhez, tehát ahhoz a bírósághoz, a mely az előző ítéletet hozta. Az erzsébetvárosi törvényszék Ítélete a következőkép szól (olvassa) : »Felperes elutasittatik és köteleztetik panaszos a költségek megfizetésére. Az indokok — és ez felelet a képviselő ur ellenvetésére — a következők (olvassa) : »Felperes panaszolja, hogy az elsőbiróság őt keresetével elutasította, jóllehet alperesnek birtokháboritási ténye megállapítható lett volna, s azon körülmény, hogy a birtokháboritás ténye foglalási, vagy megtartási szándékkal lett-e elkövetve, csak másodsorban, a tényleges állapot visszaállításának kérdésénél jöhet tekintetbe. Felperes panasza azonban nem bír elfogadható alappal, mert igaz ugyan, hogy a birtokháboritás tényének megállapításánál a foglalási, illetve megtartási., szándék fenforgása kérdés tárgyát nem képezheti, mindazonáltal alperesek egynémelyikének az első birói ítéletben megállapított és a felülvizsgálati eljárás során is irányadó tényállás szerinti azon cselekménye, hogy a felperes lakásához szállították, oly tényt, a melynek alapján sommás visszahelyezés lenne kérhető, nem képez. A birtokháboritási keresetnek ugyanis feltételét képezi, hogy a birtokos birtokában tényleg megháborittatott legyen ; ez azonban jelen esetben fenn nem forog, maguknak alpereseknek sem volt szándéka felperes birtoklását megzavarni, s ténykedésük megszűnte után a birtoklás korlátlansága tényleg nincs is megzavarva, és felperes birtoklása zavartalan volta tekintetében jövőre nincs veszélyeztetve. Alpereseknek mindenesetre jogtalan, cselekménye képezheti esetleg más per vagy eljárás tárgyát, azonban semmi esetre sem szolgálhat alapul sommás visszahelyezés iránti keresetnek. Ezek szerint. . . stb . . . el kellett utasítani.« Vagyis megállapított tényállás az, hogy Királyfalva község magyar lakossága a román lakosság által felállított, egyházi szertartás szerint felszentelt keresztet alaphelyéről elvette, elvitte és a föld tulajdonosának haza elébe tette. Kétségtelen, hogy ez az eljárás törvénytelen, mert hiszen ha én a saját földemen egy feszületet felállítok, az az én tulajdonomat képezi, és annak az ingatlannak elválaszthatatlan tartozéka lesz. De másfelől azt a keresztet a görög-katholikus egyház szertartása szerint felszentelték, tehát a kihágási büntetőtörvénykönyvnek vonatkozó szakaszai alá eső, vallásos szertartásra szánt tárgynak tekintetik. Már most mi történt ? Azt a keresztet, a mely ugy is, mint magántulajdon, úgyis mint annak az egyháznak bizonyos szertartási tárgya, a törvény védelme alatt áll, elvitték, és daczára
