Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-383
38:Í. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. 19 Ezek az életből merített adatok ; méltóztassék ezeket megszívlelni. Más szándékom nem volt, mint hogy igénybe vegyem a t. ház szíves türelmét néhány negyedórára és hogy demonstratív módon hozzájáruljak ahhoz, hogy végre-valahára foglalkozzék a magyar parlament is, a magyar közönség is a baromfitenyésztésnek azon ágazatával, a melyet voltam bátoT kiemelni, a mely sok millió szegény ember exisztencziális nagy kérdése, tehát méltó arra, hogy a parlament vele foglalkozzék. Ismétlem, teljes bizalommal vagyok az iránt, hogy a minister ur is megértette ezen intencziómat, meg is vagyok róla győződve, hogy a minister ur mindent meg fog tenni, a mi lehetséges, hogy a mai állapot meglefelően szanáltassék. Ez az indoka annak, hogy a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Reök István! Reök Iván: T. ház! A jelen költségvetési tárgyalás során elhangzott sok tartalmas és értékes beszéd élénken illusztrálja, hogy a házszabályrevizió azon prinezipális czélzatán kivül, hogy a magyar törvényhozásnak munkaképességét helyreállitotta, még azt a nagy előnyt is nyújtja a képviselőház tagjai, de különösen a koalicziós pártok részére, hogy ha van valami mondanivalójuk, azt elmondhatják. Azzal a súlyos helyzettel állottunk ugyanis eddig szemben, hogy miután a törvényhozás idejét a nemzetiségi velleitások taglalásai és a horvát képviselők tulterjedelmes beszédei foglalták le, mi valóságos lidércznyomás alatt állottunk és ha lett volna valami mondanivalónk, az volt a hazafias kötelességünk, hogy hallgassunk és ne vonjuk el a törvényhozás idejét. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! Mindenesetre a házszabályrevizió folytán az üléseknek ez a meghosszabbítása egy kis hátrányt is foglal magában, többek közt esak azt akarom kiemelni, hogy az egyes tárczáknak a tárgyalása bizony gyakran meglepetésszerűen gyorsan kerül sorra, és a képviselőknek nem mindig van idejük, hogy az egyes kérdésekkel behatóbban foglalkozzanak, nagyobb előtanulmányokat végezzenek. És ez pl. az én szerény személyemre nézve egy nehéz helyzetet teremt. (Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Reök Iván: Nehéz helyzet ez azért, mert nem azzal a komoly előkészültséggel léphetek elő mondanivalóimmal, mint azt óhajtanám, de másrészt ez egy bizonyos tanulságul is szolgál a jövőre nézve, a mely tanulságot mindnyájan levonhatjuk, hogy t. i. neosak akkor foglalkozzunk az előtanulmányokkal, a teendők áttanulmányozásával, a mikor az egyes kérdések aktuálisakká válnak a tárgyalásokat illetőleg, hanem megelőzőleg is behatóan foglalkozzunk kötelességeinkkel. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Áttérve már most a földmi velésügyi minister ur tárezájának nagy kérdéseire, itten, ha utólagosan nézzük át a számsorozatokat, szintén bizonyos kellemetlen meglepő érzés fog el bennünket, a midőn azt kell látnunk, hogy, mint az állami kormányzás minden terén, ugy itt is a kiadások igen jelentékeny emelkedésével állunk szemben. Ennél a tárczánál 14 millióra megy ez a kiadás. De ha a számsorozatok mögé tekintünk egy kissé, és vizsgáljuk azt a szellemet és azokat a czélokat, a melyeknek előmozdítása itt kérdésben forog, akkor, bizony arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a valóságban nagyon kevés az az összeg, az a dotáozió, a melyet a törvényhozás ma az állam pénzügyi helyzete mellett a földmivelésügyi tárczához tartozó ügyekre fordíthat, és meg kell állapitanunk, hogy nagyon szegény ez az ország, sokkal jelentékenyebb öszszegekre lenne szükség. Talán a telepítési kérdés mely aránylag még most is jelentékeny evoluczióval lép elénk és a melyet a legteljesebb örömmel üdvözölhetünk. Itt is ugyan bizonyos kényszerhelyzet bírta arra a minister urat, hogy a törvényhozás nagyobb áldozatkészségét kérje, mert hiszen az eddigi akczióra rendelkezésre állott 6,160.000 korona nemcsak kimerült, hanem az ujabb telepítési akoziók révén máris jelentékenyebb összeg lett felhasználva a pénztári készletekből, ugy hogy elsősorban az a körülmény sürgeti a 100 millió korona telepítési költség rendelkezésre bocsátását, hogy a földmivelésügyi tárczánál e czimen tett tulkiadások megtérítést nyerjenek. Nem akarok ez alkalommal a nemzetiségi panaszokra kitérni, hiszen Polónyi Géza t. képviselőtársam beszéde elején foglalkozott ezzel. Én csak a dolog érdemi részénél maradok és fejtegetni kívánom néhány szóval, hogy üdvösebb, hasznosabb és égetőbben szükséges probléma ma nincsen Magyarországon, mint a telepítés kérdése. (Ugy van ! Ugy van ! a haloldalon.) Én alföldi ember vagyok, van alkalmam a néppel foglalkozni, teszem is ezt előszerettel és bizony nagyon, de nagyon sok tapasztalatom van annak igazolására, hogy az alföldi magyar nép nagy mértékben szegény. Hozzájárul az elszegényedéshez, természetesen, a közköltségeknek nagy növekedése és itt nem lesz érdektelen, ha Csongrádmegyére nézve közlöm, hogy ma Algyőn 90% az állami adón tul a községi háztartásra szükséges közköltség ; Tömörkényben 93%, Csánytelken 99% Tápén 96%, Mindszenten 83%, Magyardézsen 77%, Szegváron 100%, Sándorfalván 109% és csak az uradalmi községek vannak kedvezőbb helyzetben : Déregyházán 16%, Nagymágocson 27%, Sövényházán 47% a községi háztartásra szükséges közköltség. Ezenfelül jön még a többi adó. Engem, természetesen, elsősorban érdekel az ón kerületem ügye és itt egy igen sajnálatos tünettel állok szemben, azt tapasztalván, hogy a törvényhozásnak az a végtelen jóakarata és jósága, a melylyel a legszegényebb exisztencziákra nézve, a 10 koronán alóli egyenes adót fizetőkre nézve azt a kedvezményes helyzetet teremtette, hogy a 10 koronán alóli adózóknak ez az egyenes állami 3*
