Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-386

386. országos ülés 1908 deczember 5-én, szombaton. 177 őrzésére, hogy a mozdonyvezetők és forgalmi tisztek eleget tesznek-e teljes absztinens kötelességüknek is. Innen van, hogy a bolond száguldozás daczára is ott sokkal kevesebb vasúti szerencsétlenség történik, mint nálunk. Be lehet csukni Amerikában bármely korcsmát, a nélkül, hogy az illető az állam ellen bármely igényt támaszthatna. 1887-ben a legfőbb bróság kimondotta, a következő döntvényt : az állam rendőri hatalmánál fogva szabályozhat, sőt meg is szüntethet minden eladást, forgalmat, a mely a közre nézve veszélyesnek látszik, a nélkül, hogy az ez által sértett magánegyén kárpótlásra tarthatna igényt. A részegítő itallal való kereskedés pedig szintén a jelzett kategóriába tartozik. Az Unió legtöbb államában vasárnap és ünnepnapokon, továbbá választások alkalmával, valamint éjjel az összes korcsmák, be vannak zárva. (Zaj. Elnök csenget.) Csak érdekességképen emlitem meg, hogy némely államok különös módon igyekeznek az iszákosság ellen védekezni. így pl. egyes államokban ki van mondva, hogy a korcsmákban az ablakokon nem lehetnek függönyök, hogy mindenki lássa azokat a jómadarakat, a kik ott töltik az időt. Michigan államban pl. csakis az adóhivatalban váltott jegygyei lehet a korcsmába bemenni. A jegy ára öt dollár. Valahányszor valaki bemegy, meg kell, hogy mutassa, hogy az ivásra külön jegye van, mint a vadásznak a vadászatra. Az emberek természetesen restelik az ilyen jegy váltását és ez is sokat visszatart az ivástól. Különben az amerikai társadalom nagyon jól tudja, hogy minden törvényes intézkedésnek a hatása attól függ, hogy mennyire tudják azt végrehajtani. Nagyon jól tudják, hogy igen könnyű dolog jó törvényt hozni, de annál nehezebb azt végre is hajtani. Ezért maga a társadalom egyleteket alakit azon czélból, hogy ellenőrizze az italokkal való visszaélésre vonatkozó törvények rendelkezéseinek a végrehajtását. Ezek az u. n. törvény- és rendegyesületek. Detektiveket tartanak, a kik kikutatják azokat a korcsmárosokat, a kik nem veszik tekintetbe a törvényes intézkedéseket, kikutatják a zugkorcsmákat és azokat, a kik hamisított italokat árusítanak. Ezeket bejelentik az illetékes hatóságoknak és az illető bírónak átszolgáltatják az adatokat is, a melyek alapján az illető korcsmárost büntetés alá vonják. Annyira nagy és fontos dolognak tartják Amerikában az alkoholeUenes küzdelmet, hogy az előbbi elnökválasztásnál, nem a mostaninál, a legutolsónál, hanem az utolsóelőttinél, egy prohibiczionális elnökjelöltet is állítottak, a kinek az volt a programra] a, hogy az Egyesült-ÁUamok egész területéről tiltassék el a szeszitalok fogyasztása és árusítása. A százados küzdelem meg is teremtette a maga gyümölcsét, ugy hogy tényleg büszkeséggel mondhatják ma az amerikaiak, hogy Tennesseetól a mexikói öbölig és a Missisippitől az Atlanti oczeánig elszállhat a madár a nélkül, hogy egyetKÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. xxn. KÖTET. len korcsmát is látna. Harmincz millió ember el van tiltva a szeszes italok fogyasztásától és olyan nagy területen van eltiltva a korcsma, mint Francziaország. Természetes tehát, hogy Amerikának gazdasági fejlődése azután olyan óriási arányokat ölt, mert bizony az alkohol által elcsigázott elme és test nem képes arra a munkára, mint a milyenre képes a teljesen józan, testileglelkileg egészséges ember. Érdekes adat az, hogy mig az u. n. kiszáradt államokban — így nevezik ott t. i. azokat az államokat, a melyekben nem szabad szeszes italokat árusítani — a lakosság száma ötven év alatt megtízszereződött, addig azokban az államokban, a hol az ital meg van engedve, csak megkétszereződött. Ez világos jele és legvilágosabb bizonyítéka annak, hogy milyen nagy jótéteményt szerez az államnak az a férfiú, a ki megtisztítja az államot a szeszes italoktól. Csak az elmúlt évben hozta meg Georgia államban az odavaló tartomány gyűl és azt a törvényt., a mely eltiltja a szeszes italt az állam területéről. Mikor ott ezt a törvényt tárgyalták, óriási tömeg várta künn a parlament előtt a képviselőket a legnagyobb érdeklődéssel az iránt, hogy mi lesz az ő sorsa és a mikor meghallották, hogy a képviselőház elfogadta a pálinkának és általában a szeszes italnak az eltörlését, óriási örömrivalgásban törtek ki és énekelték egymásra borulva a »Gloria in excelsis* hálaadó imát és a mikor kijöttek a képviselők, azt, a ki ennek a törvényjavasjatnak indítványozója volt, vállukra emelték és nagy örömmel körülhordozták, az utczákon ; egy néger képviselő pedig azokban a jellemzetes szavakban tört ki, hogy : ez a törvény reánk nézve ép oly értékkel bir, mint a rabszolgaság eltörlése. Halvány vonásokban megrajzoltam tehát azt, hogy miképen küzdenek más államok az alkoholizmus ellen. Kötelességemnek tartom természetesen, hogy rátérjek arra is, hogy nálunk Magyarországon eddig mi történt ebben a tekintetben, s megállapítván azt, a mi eddig történt, le fogom vonni a konzekvencziát arra nézve, hogy mit tartok ezentúl megteendőnek ezen rettenetes baj leküzdésére. A régebbi időben, különösen abban a nagy időben, a mikor az élet Magyarországon ismét pezsegni kezdett, a nagy reform-országgyűlések idején, tehát 1825. és 1848 között, már volt Magyarországon \ antialkoholista mozgalom; olyan nagy férfiai az országnak, mint egy gróf Széchenyi István, egy.,,Wesselényi Miklós báró voltak azok, a kik felemelték szavukat már abban az időben ez ellen a rettenetesen pusztító, romboló betegség ellen. Igen érdekesnek tartom gróf Széchenyi Istvánnak egypár mondatát idézni, a melyet ő 1840ben a Társalkodó czimű újságban irt (olvassa) : »A pálinkafőzés, nem tagadhatni, nagy nyereséggel jár s még sokkal nagyobbal járhat, de ugyan mi áron ? Nem csekélyebbért, mint számtalan embertársunknak lealacsonyitásával, testi és lelki meggyilkoltatásával. Ha azonban teória és ábrán23