Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

38J. országos ülés 1908 deczember 4-én, pénteken. 165 Molnár Jenő: Az ellenzéki kerületekbe is jöjjenek! (Élénk derültség.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister : T. képviselőtársam meg lehet győződve arról, hogy azokban az ügyekben, a melyeknek elintézése én tőlem függ, az, hogy az illető várost, vidéket, vagy kerületet ellenzéki képviselő képviseli-e, vagy pedig oly képviselő, a ki engem támogatásával megtisztel, semmi különbséget soha nem fog tenni. Tisztán a kulturális érdekek fognak ebben a tekintetben határozni, s azt hiszem, erről meg van győződve a képviselő ur is. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Ha már a művészeti kérdésekről beszélek, miután épen Somogyi Aladár t. képviselőtársam érintette a Nemzeti Színháznak a Népszínházba költözködését is, azzal kapcsolatosan, hogy az ő értesülése szerint igen jónevű és komoly épitővállalkozó tervet adott volna be, a mely szerint 400.000 koronából építette volna fel az ideiglenes színházat: én csak azt mondhatom hogy egy terv ideiglenes színház építésére csakugyan beadatott, én annak részleteire most nem emlékszem, mert olyan időben jött kezeimhez, a mikor a másik megoldás jóformán már fait accompli volt, de ha nem lett volna is, nagyon jól tudom, hogy annak a másik tervnek megvalósításával nem foglalkozhattam volna. Először képzelhetetlen, és itt t. képviselőtársam bizonyára tévedésben van, hogy 400.000 koronából valaki ideiglenes színházat tudjon felépíteni, mert arra legalább 1200 •-öl terület kell. A mostam Nemzeti Színház, a melynek hibája épen az összeszorultság, körülbelül 1000 •-ölnyi területen áll. Tehát a telek magában véve, ha olyan helyen akarjuk a színházat létesíteni, a melyet a nagyközönség látogathat, 8—900.000 forintba kerül, nem is szólva a fölépitményről. A spanyol király bevonulásakor létesített diadaliv a mely pár napi fennállásra volt szánva és deszkából volt, ha jól vagyok értesülve: 35—40.000 koronába került; 10 ilyen diadalívvel színházat nem lehet fölépíteni, még a legrövidebb időre sem. De lett légyen bár egy másik terv jutányosabb, mint a Népszínházba költözködés, én abból az okból, a melyet már tavaly, a nyári szünet előtt elmondtam, nem foglalkozhattam volna vele, mert minden ilyen terv azzal járt volna, bogy még legalább egy idényen át a jelenlegi Nemzeti Színházban kellett volna folytatni a drámai előadásokat, vagy pedig azokat megszüntetni. Az elsőt egyszerűen a lelkiismeretem nem engedte, mióta arról az imminens veszélyről meggyőződtem, a melynek ott ugy a művészeti személyzet, mint a hallgatóság ki volt téve és a melyet röviden ugy jellemezhetek, hogy a tűz kitörésének lehetőleg nagyobb valószínűsége és a tüz esetén való menekülésnek teljes lehetetlensége. (Mozgás.) Ezért nem vehettem magamra azt, hogy ott tovább játszszanak. (Helyeslés.) Már most, hogy az az ár, a melyet fizettünk, tulságos-e vagy nem, annak mérlegelése nagyon nehéz. Egyszerűen másképen nem lehetett hozzájutni. Hanem hogy nem túlságos, az azokból az adatokból mutatkozik, a melyeket a jelentésbe felvettem, hogy a fizetendő 700.000 koronából máris több, mint 360.000 fordíttatott a személyzet kielégítésére ; mert arra, a mint a képviselőházban megígértem, gondom volt, a fővárossal egyetértőleg, hogy ez humánus módon történjék (Helyeslés.) és daczára ennek még 300.000 korona követelés per alatt van a volt vállalkozóval szemben, a mi bizonyára le fog szállani nagyon tetemesen, mondjuk, harmadára vagy negyedére ; továbbá, hogy az • átvett leltári tárgyak 160.000 koronára vannak becsülve. így tehát édes-kevés marad abból az egyszer és mindenkorra való kielégítésből. De hát a fődolog az, hogy egy olyan megoldást kellett találnom, a mely rögtön a költözködést lehetővé teszi és azt más módon nem lehetett megtalálni. Ha már erről a tárgyról szólok, a Nemzeti Színház jövőjét illetőleg — most nem az építkezés jövőjét értein, hanem magának ennek a nagy nemzeti kultúrintézménynek a jövőjét — arra kérem erről a helyről mindazon tényezőket, a kiknek a nyilvánosságra befolyásuk van, hogy a tagadhatatlanul létező, a tagadhatatlanul felhalmozódott bajokat, a melyekben ez az intézet szenved, ne méltóztassék túlszinezéssel még— hogy ugy mondjam — elkeseríteni, ne méltóztassék a közönségnek rokonszenvét ezen nemzeti műintézetünk iránt aláásni és gyengíteni, hanem azt a gyógyító akcziót, a mely a dolog természete szerint más, mint hosszú nem lehet, következetes munkával méltóztassék előmozdítani, azzal a jóakarattal, a melyet ennek a Nemzeti Színháznak dicső múltja, most is igen diszes jelene, és remélem, még dicsőbb jövője megérdemel. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez épenséggel nem akarja kizárni a kritikát. A kritikára szüksége van a művészetnek, szüksége van a politikának, szüksége van a ministernek, szüksége van a színházigazgatónak. De különbség van azon kritika között, a mely javítani akar, a mely a jobbulást akarja előmozdítani, és azon kritika között, a mely destruktív jellegű. Ettől az utóbbitól akarom óvni mindazokat, a kiknek befolyásuk van a közönségre, és kérem, hogy óvják meg ezen drága, féltett műintézetünket, hogy annak újból való felvirágzása, a melynek — gondolom — utján vagyunk, mentül rövidebb idő alatt biztosittassék. (Általános zajos helyeslés.) Már most áttérek a kultuszkérdésekre, (Halljuk Halljuk I) és sajnálom, hogy már eddig is olyan soká vettem igénybe a t. ház figyelmét, de hát fontos kérdések vettettek fel, és ezekkel le kell számolni. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt Vlád Aurél és vele egy nézeten levő képviselőtársainak azon panaszára vagyok bátor reflektálni, hogy a görög-keleti szerb és görög-keleti román egyházak az egyházi segélyekben igen mostohán részesülnek, és ennek bebizonyítására összehasonlítják azon összegeket,