Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

166 385. országos ülés 1908 a melyek az egyházi segélyek czimén adatnak az egyes egyházaknak. Ámde, t. ház, ha mérlegelni akarjuk azt, hogy az egyházak az állam részéről minő támogatásban részesülnek, akkor nem.szabad azon az egy oldalon maradni, hanem akkor a különböző czimeket kell összehasonlítani, a melyeken az egyházak segélyt nyernek, annak az oldalnak e czimét pedig szét kell bontani. És ha a lelkészi kongrua kiegészítésének czimét szétbontjuk, akkor a következő eredményeket fogjuk találni: Az 1906. évi eredményeket veszem ; az 1908. évi eredmények, a melyek kezemben voltak, de most nem találom, nagyon keveset térnek el ezektől, ugy hogy a bizonyítás szempontjából ugyanazon erővel bírnak, mint az 1908. éviek. A lelkészi kongrua kiegészítése czimén a két protestáns egyház, a mely együttvéve, nagyjában 3,500.000 lelket számlál, részesült együttesen 1,250.000 koronában. A görög-keleti román egyház, a mely 1,780.000 hivőt számlál vagy számlált akkor, 1906-ban, részesült ezen a czimén 1,202.000 koronában. (Zaj.) Tehát kérem, körülbelül ugyanannyiban részesült, daczára annak, hogy lélekszáma csak a felét teszi ki a két protestáns egyház lélekszámának. De menjünk tovább. Az összes lelkészi fizetéseknek jövedelmében az államsegély képviselt az ágostai evangélikus egyháznál 38%-ot, az evangélikus református egyháznál 44%-ot, a görögkeleti román egyháznál 60%-ot. (Felkiáltások: És még panaszkodnak ! Zaj. Halljuk ! Halljuk !) A minden lélekre esett kongrua-segély az ágostaiaknál 20 fillér, a reformátusoknál 41 fillér, a görög-keleti románoknál 69 fillér. (Mozgás.) Méltóztassék tehát ezeket a számokat is tekintetbe venni, mikor arról a képzelt aránytalanságról panaszkodnak a képviselő urak. És méltóztassanak még egy más momentumot is figyelemre méltatni, hogy t. i. épen azért, mert az 1848 : XX. t.-czikket, a mint azt Ballagi Aladár t. barátom igen szépen kifejtette, nem abban a betűszerinti értelemben hajtjuk és hajthatjuk végre, a melyet annak tulajdonítanak, hanem fokozatosan : a segély mennyisége nagyon természetesen alkalmazkodik azoknak az egyházi és kulturális intézkedéseknek a mennyiségéhez, a melyeket java részében saját erejükből tartanak fenn azok az egyházak. És minthogy a protestáns egyházak aránytalanul több ilyen kulturális intézményt tartanak fenn, szemben a görög-keleti román egyházzal, igen természetesen nagyobb mérvű segélyben is kell, hogy részesüljenek az állam részéről. (Ugy van I a haloldalon.) Ha tehát mindezeket tekintetbe vesszük és nem csak a nyers számokat nézzük, akkor könnyű belátni, hogy nincsen olyan aránytalanság, mint a minőt t. képviselőtársam felhozott. T. képviselőház ! Ezekre a kultuszkérdésekre nézve rendkívül fontos nyilatkozatok történtek nemcsak most, hanem már az általános költségiczember í-én, pénteken. vetési vita soráu is, gr. Batthyány Tivadar t. barátom részéről, majd a ház ezen oldalán (a néppártra mutat) Buzáth Ferencz, Madocsányi Gyula t. barátom és mások részéről; továbbá ezen oldalon (a baloldalra mutat) Csóti t. képviselőtársam részéről, a kik mind sürgették a katholikus autonómiának és a katholikus lelkészi kongruának rendezését. Tökéletesen igazuk van. A kormánynak kötelezettségei közé tartozik ez, a mely kötelezettséget elvállalta a trónbeszédben és kormánynyilatkozataiban is. Valamint hogy felhozatott épen a vita vége felé Szabó t. képviselőtársam részéről az is, hogy az 1848: XX. t.-czikknek végrehajtásánál ne tekintsük véglegesen lezártnak a számlát azzal a három millióval, a mely most a költségvetésbe felvétetett, hanem menjünk ezen a nyomon tovább. És felhozatott az a szempont is, gondolom Gyuriss t. képviselőtársam által, hogy a lelkészi kongruának az az 1600 koronás mértéke nem felel meg sem az akadémikus képzettségnek, sem a mai kor viszonyainak. Mindezekre a kérdésekre összefogialólag legyen szabad válaszolnom. (Halljuk ! Halljuk I) A mi először illeti a katholikus klérus kongrua-rendezését, — értve az alatt az 1898 : XIV. t.-czikknek ő reájuk való kiterjesztését. — ezt egy novelláris törvényjavaslat alakjában akarom teljesíteni, és erre nézve a kormány kebelében a megegyezés már megvan. Ezt a novellát még ebben az évben szándékozom benyújtani, és pedig mindenképen ugy, hogy annak a kongrua-kiegészitésre vonatkozó intézkedései visszamenőleg az 1908. év január elsejétől érvényben legyenek. (Elénk helyeslés.) így volt ez tervbe véve a kormánynak egyéb nyilatkozataiban, és ezekért helyt állok, hogyha különböző körülmények folytán, a melyek nagyrészt nem tőlünk függtek, a kongrua-törvény benyújtásával eddig késtünk is. Mindazok a főbb kegyúri intézkedések, a melyeknek ezt meg kellett előzniök, megtörténtek épen most, ugy hogy most már semmi sem áll útjában annak, hogy a katholikus klérus ezen rendikül igazságos és méltányos igényei, a mely klérus — ezt, ugy hiszem, el lehet mondani, s ezt az ország előtt is ki kell jelenteni — példás türelmességgel várta azok teljesülését, a nélkül, hogy zavartidézett volna elő, (ügy van!) mondom, hogy ez igények teljesedésbe menjenek avval a novellával, a melynek lényege az lesz, hogy az 1908. kongruatörvénjmek összes intézkedései a katholikus lelkészekre kitérjesztetnek. (Élénk helyeslés.) Eg}^szersmind azonban a kongruatörvénynek némely égető hiányait már ugyané novellában akarom javítani, a mint ennek tartalmából a ház a legközelebbi időn belül meg fog győződni. (Élénk helyeslés.) A továbbiakat illetőleg folyamatba akarjuk tenni az 1848 : XX. t.-czikk 3. §-ának, — a menynyire azt ugy lehet nevezni, — teljes végrehajtását a protestáns egyházakat illetőleg. Ismétlem : a mennyire azt ugy lehet nevezni, mert a teljes végrehajtásig sohasem fogunk eljutni — mert