Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

162 385, országos ülés 1908 Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister : Holott merem állítani, ha volna is hiány nálunk, de épen a vallási érdekek tiszteletben tartása tekintetében, merem állitani, nincs Európában egyetlen ország sem, — örülök, hogy igy van, de megállapitom és meg kell állapítanom, — nincs egyetlen ország sem, a melyben oly fokon állna ez a dolog és oly kifogástalan lenne, mint Magyarországon. (Helyeslés.) Térjünk át a vallásoktatás nyelvének kérdésére az állami iskolákban — mindig állami iskolákról van szó. T. képviselőtársam az én rendeletemet — mert a korábbi rendeletekhez nincs közöm — kifogásolja, pedig az én rendelkezésemet nagyon sok tiszteletreméltó oldalról megtámadták abból a szempontból, hogy az állami iskolákban azon elv alól, mely szerint annak az oktatás nyelve a magyar, túlságos eltérést tartalmaz, túlságos engedményeket tesz a nemzetiségi nyelveknek. Lehet valakinek ez a nézete ; nekem szilárd meggyőződésem, hogy helyes utón járok. Külföldi tajDasztalások mutatják, hogy a legsúlyosabb belső konfliktusok épen a vallásoktatás nyelvének erőszak olásából eredtek. Én azt hiszem, hogyha e téren a lelki szükségleteket kielégítjük, ha e téren lelki kényszert nem gyakorlunk, ez által előmozdítjuk az állami iskolák népszerűségét, előkészítjük a kedélyeket, hogy azokkal megbarátkozzanak, eltekintve attól, hogy nem tartom indokoltnak, mert elképzelhetetlen, hogy a kis gyermeknek a vallásoktatás oly nyelven adassék elő, a melyet tökéletesen meg nem ért. Én tehát a lelki és erkölcsi szükség kielégítésében elmentem azon határig, a mely az erkölcsi és lelki szükséglet által indokolva van. Azt mondtam, hogy az első három évben az állami iskoláknak nem teszek kifogást az ellen, hogy a a vallásoktatás az anyanyelven történik, az utolsó három évfolyamban azonban, a hol az állami iskolában tanított gyermek a magyar nyelvet okvetlenül már érti, megkívánom, hogy az ő lelki életébe magyar nyelven is vezettessenek be a vallásnak legfőbb igazságai és legszokásosabb imái, szóval, hogy ezen értelemben vegyes legyen az oktatás. (Helyeslés.) Már most annak,-á ki csak azon szempontból szólal fel, hogy a vallás érdekeit hordja a szivén, micsoda kifogása lehet ez ellen ? A t. képviselőtársam azt mondja, hogy az államhatalom egyáltalában inkompetens ezen a téren beavatkozni. Bocsánatot kérek, nagyon inkompetens volna az államhatalom, ha ki akarná javítani a hittant, ha annak tartalmát akarná meghatározni, ha arra nézve akarna utasításokat adni az egyháznak. De mikor a vallásoktatás köteles tantárgy az állami iskolákban, mikor az állami iskoláknak a tannyelve magyar, akkor azt megkövetelni, hogy egy köteles tantárgynak tanítása abban a mértékben, a melyben azt az államhatalom kívánja és követeli, magyar nyelven történjék, semmikép sem belenyúlás az egyháznak természetes autonóm hatáskörébe. (Igaz ! JJgy van!) deczember k-en, pénteken. Pop Cs. István: A. legnagyobb sérelem a világon. (Derültség.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Én csak azt mondhatom a t. képviselőtársamnak, hogy latin szertartású katholikus püspökökkel, kik szintén értenek egy kicsit az egyház jogaihoz és arra féltékenyen őrködnek, ezen a téren nekem nemcsak semmi nehézségem nem volt, hanem mikor valamely intézkedést teljesen meg nem értettek, egyenesen hozzám fordultak felvilágosításért, hogy hogyan értem, — abból a czélból, hogy ők azt szabatosan végrehajtsák. A t. képviselőtársaimat nagyon kérném és Lukács László t. kéjjviselőtársamat különösen, hogyha annyira szivén hordja a vallásos nevelés és oktatás érdekét, ne hozza kollizióba a mi tanrendszerünkben fentartott azt az üdvös elvet, melyet fentartani kívánok, hogy t. i. a hit- és erkölcstan kiegészítő részét képezi az oktatásnak az állami intézetekben, ne hozza azt mesterségesen kollizióba az állami oktatás követelményeivel, ne idézzen elő olyan helyzetet, a melyben talán egyszer a magyar törvényhozás meggondolja ezt az egész kérdést (ügy van ! ügy van !) és olyan szellemben oldja meg, amelyet sem én nem kívánnék, sem őneki nem szabad kívánnia, ha mai álláspontja őszinte volt, a mit nem szabad kétségbe vonnom. (Helyeslés.) T. képviselőház! A népoktatással, a szoros értelemben vett elemi népiskolával szorosan kapcsolatos kérdések az óvodáknak és a tanitóképzőnek a kérdései. Teljesen igazuk van azon t. képviselőtársaimnak, kik figyelmemet felhívták az óvoda ügyére és az óvónők helyzetére. Megnyugtatom őket az iránt, hogy az óvodai törvény reformja készülőben, sőt már meglehetős előrehaladott stádiumban van, és hogy azzal együttesen gondoskodni kívánok arról is, hogy a népnevelésnek ezen legszerényebb, de nagyfontosságú munkásai és munkásnői megfelelő anyagi helyzetbe j ussanak. (Helyeslés.) Teljesen felismerem ezt a szükségességet, tervem is az, hogy majd a háromszázalékos óvodai pótadóra is kiterjesztem azon intézkedést, melyet az ötszázalékos iskolai pótadó tekintetében akarok behozni, hogy ezáltal eszközöket nyerjek arra is, hogy az állami költségvetésnek ujabb nevezetes megterhelése nélkül az óvodák ügyét gyorsabban fejleszthessem. (Elénk helyeslés.) A képzők tekintetében is készen van és tárgyalás alatt van már a ministeriumok közt az a javaslat, melyet már az utolsó költségvetési vita alkalmával bejelentettem, mely t. i. a képzőkre nézve külön szakfelügyeletet szervez és néhány igen életbevágó intézkedést tartalmaz. Egy hang (balfelől) : Csak az államiakra ? Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister; Kérem, t. képviselő ur, a ki közbeszólt, ilyen gyökeres reformokat kimondani könnyű, de keresztülvinni igen nehéz, és a politikában épugy, mint a gazdaságban a tiszta haszon az, a mely