Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 határoz, t. i. az elérendő eredmény az azzal egybekötött frikozió levonásával; plusznak kell maradni. Én arra a pluszra törekszem és arra, hogy az mentől nagyobb legyen. (Helyeslés.) T. képviselőtársaim azon helyzetben fognak lenni, hogy megítéljék, sikerült-e nekem az, a mit, gondolom, meglehetősen sikerült az elemi iskolákra nézve megalkotott törvényekben elérni, hogy ezt a, pluszt a nemzeti ügynek számára biztositsam. (Helyeslés.) Előkészületben van a képzők tantervének átalakítása. Várat magára a dolog egyszerűen azért, mert nagyon alaposan akarom megfontolni, magyarul mondva: nagyon meg akarom rágni a dolgot, mert ezen a téren az experimentácziók utvesztő]ébe nem akarok bocsátkozni. (Helyeslés.) Inkább maradjon az, a mi van és hiányos, semmint hogy valami ujat csináljunk, a mit egy-két év múlva ismét még ujabbal kell helyettesíteni. (Helyeslés.) Mely irányban gondolom a képzők tantervének reformálását, erre nézve már bizonyos útmutatást tartalmaz az, a mit eddig mondtam, hogy t. i. azt akarom, hogy oly ta,nitók képeztessenek ottan, kik el nem vesztik az összeköttetést a képzőben a gyakorlati élettel, kik minél képesebbé tétessenek a nevelésre, nemcsak a tanításra, hanem a lelki nevelésre, a kik szaturálva legyenek helyes pedagógiai elvekkel és képesek legyenek a szükséges szoeziális és a gazdasági élettel összefüggőleg primitívebb jogi ismeretek terjesztésére nemcsak a gyermekeknél, hanem a falujokban. is. (Helyeslés.) Ezzel némi összefüggésben van az, amit Halász Lajos képviselőtársam a pályaválasztási terv irányáról mondott, s az ipari és kereskedelmi szakoktatás aránylagos összezsugorodottságáról a r középfokú oktatásnak más ágaival szemben. Én ezt teljesen aláírom és iparkodom ezt javítani, ámde a társadalomba magukat beleélt félszegségeket csak hosszú és következetes akczió utján lehet kiküszöbölni. Azt már az utolsó költségvetési vita alkalmával elmondtam, hogy épen abból a czélból, hogy a különböző ministeriumok között szétszórt rokontermészetű szakiskolák és a tulajdonképen általános műveltséget szolgáló iskolák közt az összhang megállapittassék, értekezletre hivatom össze mindazon társmini steriumokat, melyek iskolák felett rendelkeznek. Megvallom, a kormány minden tagjánál és a kormányzat minden ágában összetorlódott ügyek és a nagymérvű elfoglaltság lehetetlenné tették, hogy ezen értekezlet, a melyen személyesen részt akarok venni, megtartassák. De azon gondolatnak, melyet t. barátom kifejtett, eleget akarok tenni oly rövid idő alatt, a mint azt a dolog természete megengedi. A népiskolán és ezzel kapcsolatos tanintézeteken túl tulajdonképen csak Vizy t. képviselőtársam beszéde .ment, a ki a középiskolai reformot és ezzel kapcsolatosan a középfokú iskolai tanárok fizetésének rendezését is szóba 4-én, pénteken. 163 hozta. Én talán nem volnék hajlandó odáig menni a humanisztikus nevelés elitélésében, mint a hogy magát t. barátom kifejezte, hogy mit tanulhat az ifjú az alacsony erkölcsi színvonalon álló görög és római íróktól! (Derültség.) Én nem vagyok ezen az állásponton, (Helyeslés.) hanem attól át vagyok hatva, hogy a középfokú oktatás az egész vonalon gyökeres reformra szorul, hogy annak alkalmazkodnia kell a modern kor gazdasági és szoeziális viszonyaihoz és hogy annak jobban, mint a hogy az egész európai szárazföldön van, alkalmazkodnia kell, — hogy ugy mondjam — a nevelésnek antropológiai alapelvéhez, a mely abban fejeződik ki, hogy az egész embernek kiképzése, az összes emberi erőknek harmonikus kifejlesztése a czél, hogy az egyén mentül képesebbé tétessék egyéni, családi, társadalmi, állampolgári feladatainak teljesítésére. (Élénk helyeslés.) Hangsúlyoztam gyakran ebben a házban már, — és ez vonatkozik az érettségi vizsgarendszernek gyökeres reformjára, mert e tekintetben szintén egyetértek t. barátommal, hogy erre szükség van — hangsúlyozom most is, hogy gyökeres rendszabályokat e tekintetben bizonyos nemzetközi megegyezés nélkül nem igen vélek keresztülvihetőnek. Hiszen a volt osztrák közoktatásügyi minister, a ki igen érdekes részleges reformokat vitt keresztül a középiskolai oktatás terén, többek közt uj típusokat teremtett kisérletkép a gimnáziumoknál, az u. n. reformgimnáziumokat, nekem maga személyesen mondta, hogy teszi és tette ezt nem minden aggodalom nélkül abban a tekintetben, hogy az ezen újfajta középiskolából kikerült növendékek hogyan és miként fognak és fognak-e egyáltalában arra képesitetteknek tekintetni, hogy idegen külföldi főiskolába felvétessenek, sőt még belföldön is egyes egyetemeknél talált nehézségeket a tekintetben, hogy az uj íipusu középiskola végzett növendékeit felvegyék. Mindez arra mutat, — minthogy annak a szellemi szabad költözködésnek, mely a kultúrnépek szellemi életének összefüggéséből ered és annak következménye, fenn kell tartani a lehetőségét — minden arra mutat, hogy bizonyos nemzetközi megegyezésre szükség volna a főbb vonalak lerakása tekintetében, és talán meg fogjuk érni, — hiszen több kormány fáradozik azon, hogy ilyen nemzetközi megegyezés létre jöjjön, — talán meg fogjuk érni, hogy megkapjuk az alapot, a hol azután gyökeresen, alaposan bele markolhatunk ebbe a reformra nagyon reá szoruló ügybe. (Helyeslés.) Ez összefügg azokkal is, a miket Szabó István igen t, képviselőtársam igen figyelemre méltó beszédében a testi nevelés kérdésére nézve mondott. Hogy ez a kérdés nem kerülte ki figyelmemet, arról t. képviselőtársam is tud, miután tudja, hogy azokat az ellentétes irányzatokat, a melyek a testi nevelés terén hazánk21*