Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 deczember k-én, pénteken. 153 vagy egyházközség csatoljon a kérvényhez nyilatkozatot, a mely azt foglalná magában, hogy abban az esetben, ha a minister ur által készített tanterv készen lesz, rendeletileg be lesz hozva, ahhoz csatlakozni fognak és azt keresztül fogják hajtani. Világos tehát, hogy nem jogos t. képviselőtársamnak az a feltevése és itt az ország szine előtt hangoztatott vácija, mintha a görög-keleti román egyházi hatóságok volnának az oka annak, hogy némely tanítók nem kapják meg a fizetéskiegészitést. Nem is veszem olyan nagyon rossz néven magát az állítást, mint inkább az intencziót t. képviselőtársam részéről. Az állítást azért nem veszem rossz néven, mert ugy látom felszólalásának többi részéből, hogy az iskolatörvényekkel nem nagyon van tisztában ; de nem is lehet, mert ügyvédemLer nem lehet minden dologgal a világon tisztában. Nevezetesen figyelmen kiviil hagyta, hogy a törvény illető szakasza világosan kimondja, hogy a minister ur által approbált tantervet kell, hogy elfogadják az illető iskolák. A közoktatásügyi kormány jól fogja tudnii hogy az illetékes egyházi hatóság ezeket a tanterveket benyújtotta és tudom én is, hogy most van folyamatban azoknak a megmunkálása. Hogy tehát nincsenek készen, annak nem a felekezetek az okai, hanem részben maga a dolog is, mert nem lehet ilyen nagy dolgot olyan hamar megcsinálni. Tehát ezt akartam tisztázni, és nem akartam, hogy a t. ház azon benyomás alatt álljon, hogy itt megint egy felekezet, ebben az esetben a görög-keleti felekezet, és különösen az aradi egyházmegyei hatóság akadályozná a tanitókat abban, hogy az illetők fizetéskiegészitést kaphassanak. Beszéde további folyamán Nagy Sándor t. képviselőtársam megint egy olyan állítást koczkáztat, a mely a valósághoz nem igen közeledik. Azt mondja ugyanis (olvassa): »Nem ugy fogjuk fel, hogy a felekezet kára, ha nem kapják meg az államsegélyt a tanítói. Igaz ugyan, hogy a törvény szerint meg kellene kapnia a fizetést, de tudjuk, hogy még az 1903-iki törvény után is az egyházi hatóságok reverzálist vettek, különösen a hazafiatlan tendencziáju egyházi hatóságok, a melyekben a tanító kötelezi magát, hogy marad az eddigi fizetéssel is.« Hát ebben két tévedés van. Téves először is az, mintha 1893-ban az a felekezet, a melyről beszél, az aradi görög-keleti egyházmegyei hatóság — mert hiszen, mint aradmegyei ember, az ott levő felekezetről, az aradmegyei görögkeleti román egyházról beszél — reverzálist vett volna a tanítóktól arra nézve, hogy a tanítók megelégedjenek előbbi fizetésükkel. Hiszen ez nem is volt lehetséges, miután az 1893-iki törvény előírta a tanítói fizetés minimumát, így tehát ha reverzálist vettek volna is, megmarad az előbbi fizetés, mert az ellenkezőt maga az adminisztratív hatóság, a kormány, a vármegyei KÍPVH, NAPLÓ. 1906 1911. XXII. KÖTET. közigazgatósági hatóság sem engedte volna meg, minthogy a minimumot, ha nem is kértek államsegélyt, biztosítania kellett az illető iskolafentartó felekezetnek. Ha szó lehetett volna is reverzálisról, — pedig mese az egész, —• olyan reverzálist nem mutathat senki, mely szerint a mi hitfelekezetünk reverzálist vett volna a tanítóktól arra nézve, hogy nem fogják igénybe venni az 1893-ban megállapított fizetések minimumát és hogy megelégesznek az előbbeni fizetéssel, így tehát igen t. képviselőtársamnak ez az állítása tévedésen alapszik és ezt helyre akarom igazítani. Tiltakoznom kell azután azon kijelentése ellen, hogy ezt a felekezetet ismét, hazafiatlan tendencziáju felekezetnek mondja. Én már más alkalommal is voltam bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat és a t. házat, hogy ne dobálózzunk olyan nagyon a hazafiatlan tendencziákkal, mert nagyon szomorú dolog, és rosszul esik mindenkinek, a ki ahhoz a felekezethez tartozik, ha egy olyan nagy felekezetről, mint a görögkeleti román felekezet, azt mondják, hogy hazafiatlan tendencziáju. Én legalább, a ki nemcsak hü fia vagyok egyházamnak, hanem szolgálatában is állok, őszintén mondom, hogy ennek az állitásnak semmi alapja nincs, és a ki az ellenkezőjéről meggyőz, bármilyen súlyos büntetésnek is alá tudnám magamat vetni. Azt hiszem, senkinek sem sikerülne bebizonyítani, hogy ez az egyház hazafiatlan tendencziáju volna. Ez a tényeknek elferdítése, nem alapszik a valóságon és megengedi a t. ház, de azon felekezethez tartozó férfiúnak fáj az a folytonos hangoztatás, hogy ez a felekezet mint ilyen hazafiatlan, vagy hogy hazafiatlan tendencziáju volna. Kötelességemnek tartottam különösen ezen felszólalásra reflektálva e kijelentéseket megtenni, és miután hangsúlyoztam ismételten, hogy az általános vitában nem akartam és nem akarok most sem részt venni, mert fentartottam és fentartom magamnak, bogy a részletes vita folyamán egy pontra, egy dologra hívjam fel a t. ház figyelmét, és másrészt tekintve, hogy nem akarom megakadályozni a t. házat és magamat abban a szerencsében, hogy a kultuszminister ur válaszát, a melyet, értesülésem szerint, most szándékozik megadni, meghallhassuk : azért, t. ház, felszólalásomat ezennel befejezem. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Gyuriss Emil! Gyuriss Emil: T. ház! Ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, ha a kultusztárcza vitájának ilyen előrehaladott stádiumában még szót emelek. A lehető legnagyobb rövidséggel teszem ezt, és csak nagy vonásokban fordítom reá a t. kultuszminister urnak figyelmét egy olyan vidékre, a mely alkotmányos életünk helyreállítása óta a lehető legkevesebb támogatásban részesült az állam részéről. Reá akarom 20