Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-368
80 368. országos ülés 1908 november 13-án, pénteken. Hock János : A másik ok pedig a mi kezdetleges iparunk, a mely fejlődésének igazán elemi állapotában van. Laehne Hugó: És a sztrájkok! Hock János." Nincs iparunk, mert csakugyan ez ismét összefügg a szocziális izgatásokkal, a melyek bizonytalanná teszik a munkát, a folytonos sztrájkokkal tönkreteszik a vállalkozást. Ekként egymás után pusztitják el azon kereseti forrásokat, a melyekben iparilag a szocziális elem elhelyezkedhetik, és ők is, az izgatásnak egyoldalú irányzatától vezettetve, a helyett, hogy szednék a gyümölcsöket fokozatosan, évenként, egyszerre akarják kivágni a fát, egyszerre teszik tönkre, sokszor hatalmi indokokból az ipart, a munkaadót, és nem veszik észre, hogy ezáltal önmaguk exisztencziáját is tönkretették. (Igaz! TJgy van! a baloldalon és a középen.) Minthogy pedig iparfejlesztésünk nagyon kezdetleges stádiumban van és látjuk, hogy iparunk kellő foglalkozást nem tud nyújtani ezeknek az elemeknek, kénytelenek tehát azok kivándorolni, hogy munkájukat gyümölcsöztessék. A kivándorlás természetesen visszahat az iparfejlesztésre, mert hiszen ha elmegy a munkaerő, hogyan tudjunk uj ipart teremteni és a meglevőt fejleszteni, a mikor nem áll rendelkezésünkre ezen ipar fentartásának a legelső létfeltétele: a munkás, a mely az iparnak a teste, a mely nélkül ipar nem fejlődhetik ? (Élénk helyeslés.) Ez tehát circulus vitiosus: visszahat az iparra a kivándorlás, az ipar fejletlensége pedig okozza a kivándorlást. Már most hogyan bontakozhatunk ki ebből? Hát, t. uraim, csak egy módon, ugy, hogy ha az ipar fejlesztésének első alapfeltételét: az önálló vámterületet biztosítjuk. {Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) E nélkül mesterséges eszközökkel soha senki sem fog tudni ipart fejleszteni. - Nézzük meg, t. ház, hogy tulajdonképen hogyan fejlesztette nagygyá Ausztria az ő iparát? Hiszen tudjuk, hogy valamikor Ausztriának magának sem volt ipara, és tisztán PoroszSziléziából tudta az ipart értékesíteni; az volt az ipartelep. Mária Terézia, a mikor elvesztette ezen iparos országot, a hol úgyszólván, czentralizálva volt az egész ipar, arra törekedett, hogy egy uj területet iparos állammá tegyen; és csakugyan mesterséges eszközökkel, védvámok felállításával, azonkívül óriási segélyezésekkel és szubvencziókkal állította talpra a cseh és morva ipart, továbbá az ipari foglalkozást a cseh és morva tartományokban, valamint Sziléziának még megmaradt részében. Ez lett azután Ausztriának a kiapadhatatlan gazdasági forrása, a mely őt fölénk emelte, és gazdasági túlsúlyba helyezte. Mert .ne méltóztassék azt hinni, hogy Ausztria gazdasági túlsúlya magának a nyers értéknek a túlsúlya. Ez nem igy van. A mely pillanatban megszűnnék Ausztria iparos állam lenni, vagy a mely pillanatban ipara veszélyeztetve volna, és a befektetett tőkék nem tudnák meghozni a kamatot, abban a pillanatban Magyarország gazdasági jólétével csakhamar túlsúlyba jutna Ausztriával szemben. Mert a mi gazdasági életünk reális értékeken alapszik, a mezőgazdaságon, és ha e mellett még iparos államot is tudunk biztosítani, két téren vehetjük fel a harczot Ausztriával: nevezetesen gazdasági életünk kiapadhatatlan erőforrást nyújt nekünk, iparunk pedig gazdasági életünket, értékeinket gyümölcsözteti, pénzügyileg fokozza, jövedelmezőbbé teszi (Élénk helyeslés.) és ez által Ausztria és Magyarország viszonyában a túlsúly — természetesen a gazdasági túlsúly — Magyarországé lesz. A gazdasági túlsulylyal pedig mindig együtt jár, a politikai túlsúly is. (Elénk helyeslés balfelöl.) De ne menjünk, t. ház, példákért olyan messzire. Nézzük csak, hogyan alakult át a közelmúltban úgyszólván szemünk előtt (Halljuk ! Halljuk!) egy ^óriási nagy és tekintélyes állam: az Egyesült-Államok. Hogyan lett gazdasági termelőből egyszerre ipari termelő nagy állam. Hiszen azt még nem is olyan régen, három évtizeddel ezelőtt tisztán a franczia és angol ipar látta el termékekkel. Biztos piacza és lerakodó helye a nyugati iparnak az EgyesültÁllamok voltak. Mac Kinley jött rá arra, hogy »ha én itt önálló ipart akarok fejleszteni, nem szabad a keletkező vállalatokat csirájukban megölnöm, mert az bizonyos, hogy egy csecsemő vállalat egy kifejlődött, nagy és erős vállalattal nem birkózhatik meg. Meg kell tehát adnom neki az élet biztosításához, felnövéséhez és fejlődéséhez szükséges feltételeket; majd ha megerősödik, akkor azután a harczot is kibírja.« Ez az oka, hogy ő Amerikában olyan védvámos politikát kezdeményezett, a mely, a mint tudjuk, némely iparczikket 100%-ig menő védvám alá is vet. de ritka az az iparczikk, a melyet legalább 33°/o-os védvámos tétellel ne terhelne. Ennek az lett a következménye, hogy a gyakorlati élet rövid 10 év alatt igazolta a Mac Kinleybill életrevalóságát, mert 10 év alatt 1000°/ 0kal emelkedett az Egyesült-Államokban a gyáripar, ma pedig ott áll, hogy minden külföldi behozatal ellen a saját erejével tud védekezni, és azt hiszem, hogy rövid idő múlva Amerikának nem is lesz szüksége vámvonalára, hacsak nem akarja biztosítani az állam részére a pénzügyi eredményeket, mert iparát többé nem fenyegeti semmiféle külföldi konkurrenczia. Minthogy a mi gazdasági életünkben ez a két baj jelentkezik: a lekötött birtok és á fejletlen ipar, tehát a kivándorlás orvosságát is ezen két téren kell keresni. Itt emiitette épen Török t. képviselőtársain, hogy az orvoslás