Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-368

368. országos ülés 1908 november 13-án, pénteken. 79 turális oka van. (Halljuk! Halljuk!) Minden államban látjuk, hogy az "utolsó évtizedek alatt rohamosan fejlődtek a nagyvárosok, e kulturközpontok, a melyek az ipari és kereskedelmi életet magukba összpontosították és mint a fény, mint a villamos láng, maguk köré gyűjtik az éjjeli lepkéket, a melyek öntudatlanul rohannak a fénybe, hogy ott magukat elégessék, ugy ezek a nagy központok és városok is, azokkal az előnyökkel, (Halljuk ! Halljuk!) a melyeket kultúra, kényelem tekintetéhen a lakosságnak nyújtanak, megszédítik a jóhiszemű vidéki közönséget, és az siet, rohan tömörülni az ilyen helyekre. Természetesen egyfelől megérzi a visszahatást a gazdasági élet, a mennyiben sok munkaerőtől fosztja meg a vidéket, de másrészt megérzi visszahatását a főváros is. mert az ipari munkaerőnek olyan kínálata nyilatkozik meg, a melyet felhasználni nem tud és igy lesz kenyérnélkülivé és foglalkozásnélkülivé ezre és ezre azoknak a megcsalatott exisztencziáknak, a kik itt a fővárosban akartak boldogulni. Természetes, t. ház, hogy ennek azután a következménye az, hogy az elégedetlen, munkát nem találó elemeket azok a szocziális apostolok, a kik számítanak a tömegek elégedetlenségére, kezelés alá veszik és oda állnak eléjük és jogot hangoztatnak, azt mondván, hogy: Neked ember, jogod van a boldogulásra. És igazuk van. Mert az embernek legtermészetesebb joga, hogy önmagának a boldogulás feltételeit megszerezhesse. De a mikor azt mondják, hogy jogod van a boldogsághoz, akkor elfelejtik megmondani az utat és a módot, hogy minő utón és módon tudja az illető ezt a boldogságot elérni. Ha itt munkát nem talál, megélni nem tud és csupán a boldogságot hangoztatják előtte, mint törekvést, az eszközöket pedig nem mutatják meg: természetes, hogy az az ember ezzel nem lesz boldogabb. Az az ember, elégedetlenségében ép olyan zugolódással fogja ezentúl is nézni a viszonyokat és a társadalom ellen fordul, a melyben ellenségét látja, mert azt hiszi, hogy a társadalom áll gátul az ő boldogulásának. És ezek azok az álapostolok, (Helyeslés.) a kik csak rámutatnak a szocziális izgatásnak az anyagára, az emberi elégedetlenségre, de az orvosságot, a gyógyszert nem mutatják, hát ezek kuruzslók, nem orvosok, ezek nem hivatásszerűleg űzik a gyógyítást, (Helyeslés.) hanem öntudatosan akarják ezzel a kuruzslással maguknak az életalapot megteremteni. (Élénk helyeslés. Zaj.) Én azt hiszem, t. ház, e szocziális bajok orvoslására nézve nem elég nekünk egyszerűen csupán gazdasági foglalkozást biztositani annak a tömegnek, hanem egyúttal annak az erkölcsi, lelki egyensúlyát is biztositani kell. Egy belső összhangot kell teremteni, mert csak ezzel tudjuk a szocziális izgatások fulánkját tulajdonképen a tömeg szivéből kitépni. (Igaz! Ugy van!) Az igénytelenséggel, a belenevelésével annak, hogy boldogságát ne keresse kizárólag a külső viszonyokban, hanem főleg önmagában. Bizonyos erkölcsi irányú neveléssel, a melyet az eszmék kultuszával érünk el. Mert ha a lélekből kiirtjuk az eszméket, ott olyan ür támad, a melyet semmiféle anyagi előnynyel helyrepótolni vagy kiegyenlíteni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Két részből áll az ember; az ő testi és lelki igényei egyformán követelik a kielégítést, és ha mi csupán testi igényeit elégítjük ki, lelkét pedig elhanyagoljuk, akkor kivesz a lélekből minden magasabb eszme, az emberszeretet, a hazaszeretet, az Isteneszme, és a tömeg pusztán az ő állati tulajdonságainak igavonó barmává lesz. (E'énk helyeslés.) Ezért ismétlem, hogy a nagy városok, a mennyire szolgálják mint kulturközpontok az emberi haladás igényeit, épen annyira veszedelmesek arra a szerencsétlen tömegre, a melyet fénykörükbe vonnak, a melynek megélhetését azonban biztositani nem tudják, és ezáltal társadalmi elégedetlenséget engednek itt szervezni, a mely visszahatásában minden rendet fenyeget, Ez az oka annak, hogy külföldön is látjuk, hogy a nagy városok munkás-feleslege, a mely keresztül hull úgyszólván az exisztencziális rostán, a mely munkát nem talál, tódul ki a külföldre, hogy ott az ő megélhetési feltételeit megtalálja. Az amerikai kivándorlásnak igy lett a gazdasági viszonyok Európaszerte jelentkező megváltozása az egyik oka. Nálunk azonban vannak specziális okai is, a melyek első sorban a magyar kivándorlást a legfélelmesebb kivándorlássá tették. Hiszen látjuk, hogy Olaszország és Magyarország adja a legnagyobb kontingenst, mint a hol a megélhetési viszonyok a legnehezebbek. Azon államokban pedig, a melyekben a megélhetési viszonyok könnyebbek, a hol a gazdasági fejlődés és az erkölcsi nevelés is egymással karöltve jár és az embernek minden igényét kielégíti, szóval az embert összhangzásba hozza önmagával, a kivándorlás is sokkal csekélyebb. Rámutatok egyenesen ennek az okára, a mely a latifundiumok folytonos szaporodásában áll (Elénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondás a középen.) és a mely a birtokoknak legnagyobb részét lekötötte, s ekként azt a népet terjeszkedni, gazdaságilag erősödni nem engedte. (Zaj.) Bocsánatot kérek, engem igazán nem vezet semmiféle osztályellenszenv vagy rokonszenv, én egész tárgyilagosan bírálom a dolgot, és méltóztassék meghinni, a lekötött birtok nemzeti politika szempontjából megokolható, de népesedési szempontból, a nemzet erősödésének, az alsó elem gazdasági megerősítésének és kiművelésének szempontjából ez nem helyes politika. (Zaj.) Szmrecsányi György: A kettőt nem lehet elválasztani. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek!