Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-368

78 368. országos ülés W08 november 13-án, pénteken. létem alkalmával szereztem, itt a ház előtt értékesítsem, (Halljuk! Halljuk !) annyival inkább, mert egy olyan nagy nemzeti érdekről van itt szó, a melyet hosszasan fejtegetni azt hiszem, felesleges és unalmas volna. Mindenki tudja, mit jelent anyagilag, erkölcsileg, nemzetgazdaságilag és minden téren az a vérveszteség, a melylyel a magyar állam a legjobb munkaerőit az idegenbe látja kivándorolni. Ugy vagyunk ezzel a kérdéssel, mint egy megnyitott érrel, a melyből szivárog ki lassanként a vér és utoljára az az ember vérszegényen nem képes a saját életét fentartani. És nekünk, a kik a nagy európai népcsaládban fajilag igazán olyan csekély nemzet vagyunk, minden áron, mesterséges utakon és módokon is meg kell ragadnunk azt a kötelességet, hogy az ittlevőket lehetőleg megőrizzük, megélhetési viszonyaikat fejleszszük és ezáltal a kivándorlás anyagi okait vegyük el. Minden nemzet érezvén azt a veszteséget, a mely az ő legmunkásabb elemeinek kivándorlásával a nemzetet éri, iparkodott útját állani a kivándorlásnak, és két irányt látunk a kivándorlás megakadályozásában. Az egyik, a mely teljesen hatalmi alapra helyezkedve, tilalmat akar kibocsátani a kivándorlás ellen, vagyis erővel akarja visszatartani a tömeget; a másik pedig, a mely a nemzeti praktikus czélok fölé helyezte a nagy emberi szempontokat. Az egyéni szabadságnak szempontját, s arra az álláspontra helyezkedett, hogy nincs jogunk megkötni az egyénnek kivándorlási hajlamait, -ha ő ottkünn a maga életfeltételeit biztosabban elérheti, itthon pedig állami kötelezettségeinek már eleget tett. Mert ugy-e, végre mégis csak a természeti jogot érinti az olyan korlátozás, mikor az ember a megélhetését nem ott keresheti, a hol az biztosabb és teljesebb ? Ezért a legtöbb állam a másik rendszerrel iparkodott irányitást adni a kivándorlásnak, hogy ott a kivándorlók nemzetiségüket, faji tulajdonságaikat, jellegüket el ne veszítsék, hanem ott megmaradjanak, lehetőleg egy helyre telepítve, fajcsoportoknak, és számított arra, hogy idővel, gazdasági viszonyaik megváltozásával talán lehetővé lesz ezt a munkában kinevelt és bizonyos munkakészséget és ismeretet nyert tömeget azután megint a hazába visszatelepíteni. Ez az irány vezette 1903-ban a magyar törvényhozást, is, mikor az 1903: IV. t.-czikket megalkotta. 0 is a bumánus alapra helyezkedett : irányítani, szabályozni a kivándorlást, lehetőleg csoportokban megtartani a kiment elemeket, de azután kedvező viszonyok között, ha lehet, visszatelepíteni. De ez a törvény nagyon eltért a kitűzött czéltól, és nem szolgálta azt az irányt, a melyet tulajdonképen önmaga elé tűzött, mert a szállításokkal, a szállítási vállalkozóknak felállításával és azzal a szerencsétlen szerződéssel, a melyet kizáróleg egy idegen társasággal kötött, az egész kivándorlási ügyet nem nemzeti ügynek, hanem egyszerűen szállítási ügynek, üzletnek fogta fel. Ezzel természetesen két érdek jött ellentétbe: az egyik, a mely a kérdést tisztán fuvarozás szempontjából, szállítási szempontból tekintette, a másik pedig a magyar államérdek, a mely épen az egységes szállítással akarta biztosítani, lekötni egy-egy helyhez a kivándorlóit tömeget, hogy idővel azután a nemzet azokat visszanyerhesse, és mint kiművelt munkásokat itthon még hasznosabban alkalmazhassa. Ezért mindenesetre javulás van a mai törvényben, mert az élet által felvetett hibákat, a melyek ebből az inkompatibilis viszonyból, az üzleti érdek és az állami érdek konfliktusából származtak, kiküszöbölni iparkodik. Ez, azt hiszem, mindenesetre egy lépés, haladás, a melyet idővel még folyton javítani és javítani kell, mert hisz az élet nem tűri meg a törvényeket állandóan. Az élet maga halad, a törvényeknek pedig alkalmazkodniuk kell hozzá, mert a törvény tulajdonképen semmi más, mint a létező életviszonyoknak szabályozása. Már most nézzük, mik tulajdonképen azok az okok, a melyek a kivándorlást nemcsak nálunk, hanem egész Európaszerte megindították. (Halljuk ! Halljuk!) Csodálatos, hogy a mai reális világban, a hol mindent természettudományi szempontból vizsgál az ember és mindennek okát látható jelenségekben keresi, ennek a kivándorlásnak van egy természetfölötti, megmagyarázhatatlan oka. Nem méltóztatnak megfigyelni, hogy minden népmozgalmi statisztika kimutatja, hogy ősidőktől kezdve egy bizonyos tömeg nehézkedés, vándorlás, tolulás történt, a mely mindig keletről nyugat felé irányult, és már a népvándorlási mozgalmaktól kezdve kimutatta egy franczia statisztikus, hogy ez a népmozgalmi irány, a melyet megfejteni nem tudunk, úgyszólván egy erkölcsi kényszer az emberiségben, és következetesen mindig a nyugat felé tolulást tartotta főiránynak. Ez az a megmagyarázhatatlan ok, a mely elrejtett, erkölcsi oka ennek a kivándorlásnak, a mely úgyszólván a világszellemből keletkezik. Van azonban egy megmagyarázható oka is. Megmagyarázható az, hogy a gazdasági viszonyok egy olyan vidéken, területen, a hol túlnépesedés van, mindig nehezebbek, és~ természetesen oda mennek azok a néptömegek és néprajok, a hol a megélhetési viszonyok könnyebbek, a hol földet foglalhatnak, a hol az ipari és kereskedelmi vállalkozásra tér nyilik. Ez talán az emiitett tüneménynek a megmagyarázható oka. Tény azonban, t. ház, hogy Európában az utolsó évtizedek alatt a gazdasági viszonyok, nemcsak nálunk, de mindenütt alaposan megváltoztak. Ennek pedig egy csodálatos kul-