Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-368

308. országos ülés 1908 november 13-án, pénteken. 75 Akkor kedvük, ambicziójuk volna ott künn is ugy dolgozni, a hogy az egy lelkészhez méltó. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A lelkész állása Amerikában a legkiváltságosabb. A »Reverend« előtt minden ajtó megnyílik: jóformán ők egyedüli részesei és élvezői minden kedvezménynek és ezt a körülményt nagyon felhasználhatnák a magyar lelkészek is saját hiveik és a magyarság érdekében. A református egyházakra nézve nincs tisztában maga az amerikai magyarság sem, hogy melyiket kövesse, mert hiszen magyar református egyház háromféle is van Amerikában. Ott van egy »Presbyterian« elnevezés alatt, a mely szintén magyar reformátusnak vallja magát; ott van a Reformed church-höz tartozó magyar református egyház és van végül egy hazai csatlakozott református egyház. Az a szegény magyar ember egyáltalán nem tudja, hogy melyik az igazi magyar kálvinista egyház, és az nagyon elhibázott dolog volt a hazai intéző köröktől, hogy ott állíttatott fel elsősorban uj egyházakat ; ott létesített hazai csatlakozó egyházakat és templomokat, a hol volt már vagy a Presbyterian, vagy a Eeformed church-höz tartozó református egyház. Nekik idegen területeket kellett volna hóditaniok és ott egyházakat létesíteniük. Hiszen most is pl. Filadelfiában számtalan magyar ember van és egyáltalában nincs ott református egyház, sem templom. Érdekes maguknak a reformátusoknak felfogása. South-Bendben, a mely egyházat ott hagyta a hazai egyház kiküldött lelkésze, megkérdeztem a főgondnoktól, hogy miért nem akarnak továbbra is csatlakozni a hazai egyházhoz és ő azt mondotta, hogy mielőtt kijött hazulról Amerikába, látta, és azoktól is, a kik azóta jöttek ki, hallotta, hogy idehaza Magyarországon még siralmasabbak a református egyház viszonyai. A református egyháznak még rozogábbak a templomai, még rosszabbak az iskolái itthon, mint ott künn, és ezért azt az pénzt, a melyet az amerikai egyházak- segélyezésére fordítanak, inkább fordítanák a hazai egyházak felsegélyezésére. Magának a bridgeporti református egyháznak levélpapirosán olvasható ezen jelige mellett: » Nyelvében él a nemzet« a következő: »Mindent a hazáért, semmit a hazától«. Most a South Bendi konvenczión részt vett 18 amerikai református pap mind a három felekezetből és nagy kilátás van rá, hogy a megegyezés közöttük sikerülni fog. Épen egy barátom írja most nekem, hogy »A mit Degenfeld sem tudott megcsinálni, azt megcsinálta ő. Mintegy 18 künnlevő református pap jelenlétében kimondatott, hogy ezek az egyházak, egy szívvel egy lélekkel csatlakoznak ahhoz az egyházhoz, a mely leghamarább egy kalap alá hozza őket.« Nekik is az a kívánságuk, hogy a differencziák elsimittassanak és lehetőleg egy egyházat alkossanak. E tekintetben azt hiszem, fel kell adni azt a merev álláspontot, a melyet eddig elfoglalt a hazai egyház, hogy t. i. a másik két egyháznak nem küldött lelkészeket, tanítókat. T. ház! A legkellemetlenebb helyzete Amerikában a görög katholikusoknak van. T. képviselőtársaim ugy az amerikai, mint a hazai lapokból valószínűleg ismerik ezt a kérdést. Nem is akarok azzal bővebben foglalkozni, valamint azzal sem, hogy külügyi képviseletünknek milyen szerepe van abban, hogy nem tudott érvényesülni eddig a magyar szempont, de rá akarok mutatni arra, mi lesz a következménye annak, ha tovább is forszírozzák Ortinszkyt, a kinevezett püspököt, a helyett, hogy visszahívnák, vagy pedig önálló magyar gör. katholikus püspöki állást lótesitnének. Nézetem szerint a gör. katholikusoknak egyik része vagy behódol az ukraina elveknek, a minek következménye lesz egy nagyon is veszélyes nemzetiségi áramlat itt, hazánkban, vagy pedig elnyeli őket a nagy Oroszország ós behódolnak a skizmába. Oroszország ugyanis nagy pénzzel, évenkint legalább 200.000 dollárral dolgozik azon, hogy minél több hívőt szerezzen az Egyesült-Államokban. Ez az a kettős veszély, a mely ellen a magyar kormánynak minden erejével és hatalmával szembe kellene szállni, hogy a bajt lehetőleg szanálja. T. ház! Segélyezi a kormány a newyprki magyar menházat. A kimutatás szerint évi 10.000 dollárt kap a magyar segélyegylet, a melynek gondozására van bizva a menház. Az idén kapott még külön 2000 dollárt. Erről a menházról maga a vezetőség sem nyilatkozik a legkedvezőbben, mert hisz anyagi helyzete sokkal szerényebb, semhogy New-Yorkban, illetőleg az Egyesült-Államokban kellőképen meg tudná védeni a magyarság érdekeit. Összesen 180 tagja van, a tagsági díj összesen 600 dollár. Ezzel semmit sem lehet elérni. Ennek következtében azoktól, kik tényleg rászorulnak arra, hogy akár ellátásért, akár útbaigazításért a menházhoz fordaljanak, dijakat szednek. Nem ingyen, de nem is olcsón látják el ezt.a szolgálatot. A legutóbbi kimutatás körülbelül 10.000 dollár aktívát mutat, vagyis azt az' összeget, a melyet ők a kormánytól kapnak, A kivándorlóknak tehát midőn ellátást, lakást vagy esetleg útbaigazítást adnak, ezért meg' lehetősen magas összeget számítanak fel. Ezt, az intézményt a magyar kormánynak fejlesz^ tenie kellene. _ r 7 Ugy hallottam, legalább itt az az infor-' máczió van elterjedve, hogy az amerikai kormány nem lát szívesen semmiféle oly akcziót, a mely jobban felkarolná az Amerikában élő. magyarokat, nekik több jóléti intézményt biztositana. Ez nem áll. Amerika a legszívesebben; fogad minden oly intézkedést, a mely arra irányul, hogy ott bármely nemzetiség jobb heiy10*