Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-367

vember 12-én, csütörtökön. öl 367. országos ülés 1908 n 1900 legelején az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kebeléből indult ki az a javaslat, hogy a kivándorlási bajok orvoslása czéljából, a kivándorlásnak csökkentése végett egy nagy társadalmi mozgalom szerveztessék. Ez a mozgalom tényleg megindult. Az ország több részében kivándorlási kongresszusokat tartottak, s az ezeken leszűrt eredményekből született meg az 1903 : IV. t.-cz. Ez a törvény kétségtelenül a legjobb intencziókkal van tele ; szerzői abban a meggyőződésben voltak, hogy e törvény által nagy mértékben csökkenteni fogják a kivándorlók számát, másfelől pedig a kivándorló magyarságnak a külföldön is biztosítanak olyan védelmet, a melynek révén erősebb kötelékekkel marad a régi hazához csatolva. Ezek a reménységek azonban, amelyeknek hiábavalóságára már akkor a javaslat tárgyalásánál a mostani kereskedelemügyi miniszter ur, Kossuth Ferencz rámutatott, nem váltak be. Az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolása is kiemeli, hogy ezen 1903 : IV. t.-cz. uralma és érvénye alatt a kivándorlók hivatalosan megállapított száma körülbelül 800.000-re tehető, és valószínű, hogy a tényleges állapot még ennél is elszomorítóbb képet mutat. Ennélfogva, t. ház, minthogy az emiitett törvénynek a kivándorlásra vonatkozó intézkedései kedvező hatásuaknak nem mutatkoztak és minthogy abban a törvényben az egyes kihágásokra szabott büntető szankczió nagyon gyengének bizonyult, a jelenlegi belügyminiszter ur nagyon szükségesnek látta, hogy egy uj, a szerzett tapasztalatoknak megfelelő törvényjavaslattal lépjen a t. ház elé. E törvényjavaslatot megelőzőleg, lehet mondani, hogy a magyar társadalom megtett a kivándorlási bajok orvoslására mindent, a mit csak tehetett. Nagyon kiváló, előkelő testületek komolyan foglalkoztak a kivándorlás kérdésével, és legalább nagy részükben elfogadható javaslatokat tettek a bajok orvoslására. E mellett, t. ház, jóformán egy egész irodalom keletkezett e kérdésről kisebb-nagyobb értékű művekből, a melyeknek szerzőiről, még ha keveset produkáltak is, nem lehet mondani, hogy nem jóhiszeműleg és hazafiasán dolgoztak, (ügy van! ügy van!) Az alapelv, melyet ez a törvén}javaslat elfogad, körülbelül azonos azzal, a mely az 1903 : IV. t.-cz.-et dominálja. Ez az elv pedig abban áll, hogy nekünk nem áll módunkban, nincs jogunk a kivándorlás szabadságát megkötni, de igenis jogunk és kötelességünk azt a nemzeti érdekekre való tekintettel bizonyos mérvben korlátozni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) En azonban bátor vagyok ráutalni arra, hogy Magyarországon az utóbbi években bizonyos nemzetközi áramlatok uralma alatt sokan szándékosan törekedtek arra, hogy a szabad költözést és kivándorlást azonos fogalmak gyanánt szerepeltessék, holott a szabad költözést, a mely tisztán az ország határán belül való mozgást, illetőleg áttelepülést jelenti, a nélkül, hogy az illető le akarna mondani azokról a kötelességekről, a melyekkel Magyarországnak tartozik, tökéletesen más szempont alá kell sorozni, (Helyeslés a báloldalon.) mint a kivándorlást, a mire nézve nagyon sok esetben épen az ellenkező áll. Azok, a kik ezen felfogást terjesztették, az »ubi bene, ibi patria» hivei; ez a jelszó jjedig rxlár idáig is igen sok magyart szakított el Magyarországtól és kell, hogy a mennyire tőlünk telik, ellene működhessünk. Nekem az a felfogásom, hogy véreink, a kik kimennek Romániába vagy Amerikába, találhatnak ott bővebb alkalmat a munkára, a boldogulásra, emelkedésre, de soha nem szabad elfeledniük azt, hogy azokat a tulajdonságokat, gazdasági erényeket, szorgalmat, takarékosságot, a melylyel ezen alkalmakat felhasználják, Magyarországnak köszönhetik; ép azért azon kivándorlottak, a kik ezen erények segélyével emelkednek fel magasabb társadalmi helyzetbe, kell hogy minden körülmények között hálásak legyenek az őshaza iránt. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy érdekeim fogja a t. képviselőházat egy angol parlamenti tagnak az Amerikába kivándorlóit magyarokról, azok morális és gazdasági helyzetéről irt tanulmánya. (Halljuk! Halljuk !) Ez az angol jnarlamenti tag, Mr. Alden Percy, a ki nem utolsó kollégái között és a ki régóta foglalkozik közgazdasági és szocziális kérdésekkel, magára vette a fáradságot, hogy Amerikába utazva, részletesen utánna nézzen a magyar kivándorlottak helyzetének. Az, a mit tapasztalt és meggyőződéseként fejezett Iá, ránk nézve nagyon érdekes. Elmondja, jóformán ezekkel a szavakkal, hogy neki fájt látni azt a sok szép, derék magyart Amerikában partra szállani, mert tudta, hogy ezeknek az embereknek nagy része kénytelen lesz lélekölő ipari vagy bánya-munkára adni magát. Elmondotta, hogy tapasztalata szerint az életmódnak, a foglalkozásnak megváltozása a magyarok jellemére abszolúte nem hatott felemelő]eg, azonban mindennek daczára, a magyarok — faj magyarságról beszélt — a bevándorlottak között az ő gazdasági jólétüket illetőleg, általában véve előkelő helyet foglalnak el. Ennek a bizonyítására hozza fel azt, a mi különösen érdekes és az egész tanulmánynak a konklúziója, hogy a mi a vagyoni és a személy elleni bűntetteket illeti, a melyek az Íreknél 36%-kal, a németeknél 12%-kal szerepelnek, azok a magyaroknál alig haladják meg az 1%-ot. Azt hiszem, hogy nekünk ezekről a dolgokról igen helyes és üdvös tudomást venni. (Helyeslés.) Ezek a mi intenczióink, ezek a szavak eljutnak, legalább bizonyos forrásokon át, Amerikába is ; és ha látni fogják ottani véreink, hogy tiszta jóakarattal vagyunk irántuk, midőn ezen törvényjavaslat megalkotásához fogunk, ez bennük a hazához való tartozást és hűséget csak fokozni fogja. (Igaz ! Ugy van !) A mi magát a kivándorlási törvényjavaslatot illeti, a mely a ház előtt fekszik, ez formailag nem, de lényegében novella. Tudniillik az 1903. évi IV. t.-czikknek számos intézkedését veszi ugyan