Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-367

G2 367. országos ülés 1908 november 12-én, csütörtökön. át, azonban egyes részleteiben, a mint már jelezni is bátor voltam, radikális változtatásokat javasol. Ezek kiterjednek a kivándorlók fogalmának meg­állapításától kezdve különösen azokra a korláto­zásokra, a melyek életbeléptetendők a katona­kötelesekre, továbbá a kivándorolni szándékozó kiskorúakra nézve. Eltérőleg a most érvényben lévő törvénytől, szervezi, vagy igyekszik szervezni az uj törvény a kivándorlási tanácsot. Ez a kivándorlási tanács a régi javaslat intencziója szerint jóformán a ki­vándorlási politikának tengelye kellett volna, hogy legyen, a valóságban azonban nem vált be, sőt habár felállíttatott és szervezkedett, műkö­dését máig sem kezdette meg. Nagyon helyesen teszi tehát a javaslat szerzője, ha ebben a tekin­tetben más, olyan intézkedéseket j avasol, a melyek várhatólag sikeresebbek lesznek a most törvénybe iktatottaknál. Jellemzi továbbá a törvényjavas­latot az, hogy nagyobb nyilvánosságot biztosit •az egyes akczióknál, a melyek a kivándorlási tanácsban lefolynak, hogy ott a törvényhozásnak magának is részvétet és a szerződések tekinteté­ben a képviselőháznak közvetlen beleszólást, inge­rencziát biztosit. Legjelentékenyebb része a törvényjavaslat­nak £LÍ£, Sí mely a büntetésekre vonatkozik. A régi törvény, a mint azt érinteni bátor voltam, főképen azért nem vált be, mert nagyon is alacsony bünte­téseket szabott a kihágásokra. Ez a javaslat a szerzett tapasztalatok alapján, a melyek, sajnos, igen sok esetre és nagyon tágas körre terjednek ki, igyekszik a büntetéseket a lehető legmagasabb határig felemelni. Azt hiszem, hogy ez teljes joggal történik, mert tudjuk azt, hogy azon gazdasági és szoeziális viszonyokon kivül, a melyek kivándorlásra birták az embereket, a kivándorlás szaporítása nagyrészben mindenféle lelketlen ágensek, ügynökök munkája volt. Ezeket megakasztani és kellőleg büntetni nem lehetséges mindaddig, a mig a régi törvény uralma tart. Ezért, ha a javaslatban statuált büntetések egyes esetekben talán drákói szigorúaknak tűnnek fel, meg vannak okolva a nemzet érdeke által. S ha ezeket a büntetéseket leszállitanók, vétséget, bűnt követnénk el a nemzet ellen. Mivel pedig ez a javaslat egészben véve alapos megfontolásnak, nagyon lelkiismeretes mun­kának az eredménye és mivel szorosabb kapcsolatba hozza a törvényhozást és a nyilvánosságot ma­gával a minisztériummal, a mely ennek végre­hajtására hivatva van, vagyok bátor ezt egészében elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Raisz Aladár jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. ház! A nemzet életerejét pusztitó ezer veszedelem között alig van sötétebb, vészthozóbb, mint a kivándorlás, mert ezen év­tizedek óta folyton fokozódó betegsége állami életünknek beleette magát annak minden ideg­rostjába, minden életerébe. És épen ezért orvos­lására sürgősen szükség van. A ki orvosságot akar hozni erre a mi nyavalyánkra, annak gaz­dasági és szoeziális életünk csaknem minden ágába­bogába bele kell vágnia a kését. Épen azért akkor, a mikor a jelenlegi belügyi kormány egy kivándorlási törvényjavaslattal lép a ház elé, a mely természetesen csak a kérdés közigazgatási részét akarhatja orvosolni, talán nem lesz felesleges egy rövid pillantást vetni a kérdés egész komplexumára, már csak abból a szempontból is, hogy a még más tereken meg­hozandó reformok miképen tehetik hatályosabbá az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglalt intéz­kedéseket. (Halljuk ! Halljuk !) Mert azzal, t. ház, elöljáróban is tisztában kell lennünk, hogy a kiván­dorlás szerves folyamatát törvényhozási vagy végrehajtási intézkedésekkel elfojtani vagy meg­szüntetni nem lehet. Tisztába jöttek ezzel a kül­földi kormányok és államok, a hol a miénknél is nagyobb kivándorlás volt. Leginkább és legjobban tisztába jött ezzel az olasz kormány, de többé­kevésbbé tisztába jött ezzel már a magyar köz­vélemény is, és a mint ez a törvényjavaslat és annak indokolása mutatja, feltétlenül tisztában van vele belügyi kormányunk. A törvényhozási intézkedéseknek józanul és helyesen más rendeltetésük nem lehet, mint hogy a kivándorlás szerves folyamatát olyan nyugodt és csendes mederbe igyekezzék terelni, a melyből az helytelen intézkedésekkel túláradóvá soha ne válhassék. (Helyeslés.) Egy pillantás a kivándorlást előidéző okokra is világosan mutatja, t. ház, hogy karhatalommal ezt a kérdést megszüntetni nem lehet, még akkor sem, hogyha a katonaság millióinak szuronyaival czerniroznók is határainkat. Ezek közt az okok között elsősorban fel akarom említeni azokat az okokat, melyekre igen t. előadónk egy ankéten már rámutatott, az erkölcsi okokat. S ezek között elsősorban említendő a hazaszeretet érzésének elhalványodása. Nem kipusztulása ennek az ér­zésnek, a magyar szivekből, hanem elhalványodása csak, mert abban a pillanatban, a mikor a balsors Amerikában kiterjeszti szárnyát a kivándor­lottak felett, abban a pillanatban ez az elhalványult érzés felbuzog újra a lelkek mélyéből és erőt vesz a materializmus felett. A napról-napra fejlődő élet tanulságaiból tudjuk, hogy az altruizmus ideje lejár. És nem él és nem hat már közöttünk az az erő, a mely a jövő érdekében a jelen érdekeinek korlátozására tanit; az önfeláldozás érzésének az a nemzet­fentartó és nemzetvédő ereje, a mely nélkül nép igazán nagy nem lehet, és nagyságát igazán nem birja megtartani, nem él, és nem hat már ugy közöttünk, ahogy hatnia kellene. És ennek tulaj ­donitható egyrészt a kivándorlás lázának egészség­telen elharapózása, de ennek tulaj donitható másrészt az a jelenség, hogy nemcsak azok veszik már a vándorbotot kezükbe, a kik nem tudják a mindennapi kenyeret megszerezni, hanem azok is, a kik valamely egészségtelen láztól hajtva, a hirtelen meggazdagodás után vágyódnak. T, képviselőház ! A^kivándorlás okai között

Next

/
Oldalképek
Tartalom