Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-367
367. országos ülés 1908 november 12-én, csütörtökön. 55 nem egy irányban halad, az e tekintetben szükséges javítások megtörténjenek. Szükséges továbbá, hogy a felső Tiszán Tisza-Ujlak és Tekeháza között, a hol a folyó még mindig elfajult állapotban van, a kellő rendszabályozási munkálatok végrehajtassanak; hasonló szellemben mulaszthatatlan kötelességként hárul reánk az, hogy a mellékfolyókon a szabályozási munkálatok intenzive tovább folytattassanak, mert hiszen ezt a szabályozás érdeke különösen követeli éjDen a mellékfolyók által hordott nagymennyiségű iszap lekötése czéljából, hogy az e tekintetben mutatkozó erős parttörések, túlelszélesedések a kellő munkálatok végrehajtása által megköttessenek, szabályoztassanak és ez által a mellékfolyóknak hordalékhozama, a mennyire csak lehetséges, mérsékeltessék. T. ház! Az egész konczepcziónak, a mely a ház asztalán fekszik, egy rendkívül jelentékeny momentuma az, hogy a mig eddig a kasonnemü vízi beruházások során a főtekintet a szabályozásra és az ármentesitési érdekekre irányult : a miniszter ur ebbe a konczepcziójába belefoglalta azt a nagy czólt is, hogy a folyamszabályozási munkálatok kiegészitendők azzal, hogy hazai folyóink a közhajózás czéljára tétessenek alkalmasakká. Ebből a czélból nem csupán a legszorosabb értelemben vett szabályozási munkálatok foganatosíttatnak, hanem olyan más munkálatok is, a melyek ezt a czélt szolgálják. A miniszter ur bő, terjedelmes ós tartalmas indokolásával rámutat arra, hogy megfelelő czéltudatos munkásság révén a nagy Dunán 930 km viziutat lehetséges aránylag nem jelentékeny befektetések utján az állandó hajózhatóság czéljaira biztosítani. A Tiszán, a Dráván és Száván 1500 kilométerre terjed az a természetes, kedvező vízi hálózat, a mely a kontemplált munkálatok utján rendelkezésre fog állani, mig a többi mellékfolyókon 938 km vizi utat lehetne előállítani az által, ha e mellékfolyókon, a hol az esési viszonyok legtöbbnyire sokkal nagyobbak, semhogy ott a szabad hajózás eszközölhető lenne, a szükséges helyen megfelelő méretű hajózó czégek létesíttetnének és a folyó ezen mesterséges berendezések által a vizi közlekedésre alkalmassá tétetnék. Ilyen szempontból jelentékeny munkálatok várnak kivitelre a Kulpa, Vág, Béga, Szamos, Bodrog, Sajó, Körös, Maros, Temes és Sió folyókon. A Vágra és Marosra nézve a hajózás tekintetében némi eltérést kellett alkalmazni, a mennyiken a Vágnak a felső szakasza Rózsahegytől egész Tornóczig, másrészt a Maros egész vonalában Piskitől Szegedig annyira nagyesésü, hogy a hajózhatóvá tételre való berendezkedést ezen folyórészekre nézve a nagy költségek miatt a tervezetbe befoglalni ez idő szerint nem volt lehetséges. A szabályozás tehát itt a helyi érdekek és az ármentesitési érdekeken túl főkép arra való tekintettel lesz végrehajtva, — igy kontemplálja legalább ezt a földmivelésügyi miniszter ur, — hogy ezek a folyórészek viszont az annyira szükséges és nagyfontosságú tutajozási érdekeknek feleljenek meg a legteljesebb mértékben. (Halljuk! Halljuk!) Hogy minő nagy jelentősége van hazánk boldogulására és további fejlődésére nézve annak a konczepcziónak, mutatja az, hogy a Dunán 930, a Tiszán, Dráván, Száván 1500 és a mellékfolyókon 938 kilométer, összesen tehát 3368 km. utat lehetséges, nem is nagy befektetések utján, biztosítani vizihajózási, közlekedési utul. Másrészt, a mint a földmivelésügyi miniszter ur is rámutat, nem is valami nagyszabású munkálattal további 1200 km. viziutat lesz lehetséges közlekedési czélokra szintén biztosítani, nem is sokkal nagyobb költségek árán, mint a mennyibe a költségesebb viczinális vasutaknak építése kerül. Azt hiszem, hogy eme konczepczió egy nagyjelentőségű képet tár elénk hazánk jövő fejlődését illetőleg, és nekünk a legnagyobb örömmel kell ezen törvényjavaslatot üdvözölnünk, (Helyeslés.) annyival inkább, mert ha a müveit külföldre vetjük tekintetünket, bámulatra kell, hogy ragadjon bennünket az az óriási tevékenység, a mely ezen a téren Németországban és másfelé mutatkozik, a hol ma már nincsen jelentősebb jelszó, mint a viziutak intenziv fejlesztésének nagy kérdése. Bajorországban nem kisebb ember, mint maga Lajos királyi berezeg áll egy ilyen mozgalom élén, a mely czélul tűzte ki a felső Rajna szabályozását, hajózhatóvá tételét. Ennek a sebes folyású és nagyesésű folyónak szabályozását az a körülmény is hátráltatja, hogy vize gyakran nagyon alacsonyan áll és van idő, a mikor alig kerül viz lefolyásra. A konczepczió nagyszerűsége abban áll, hogy a bodeni tó több ezer millió köbméter felduzzasztott állapotban levő viz befogadására . tétessék alkalmassá és ezen felduzzasztott viz legyen a felső Rajnának állandó táplálója. Hasonlókép nagy konczepczió az, a mely Ülmnál egy csatornát kivezetve a Dunából, ezt össze akarja a Bodeni tóval kötni. Nemkülönben jelentékeny terv a Neckarnak a Dunával való összeköttetése. Hogy ezen kérdések ma ilyen akut jelleget nyernek Németországban, ezt könnyű megérteni, ha tudjuk azt, hogy Németországban 1900-ban a vizi forgalom 11 és fél milliárd tonnakilométert tett ki és 1900-tól 1905-ig ez a forgalom IP/a milliárdról 15 milliárd tonnakilométerre emelkedett, ugy hogy az összforgalomnak 25°/o-a ma vizi utón bonyolittatik le. Evidens dolog tehát és látja az üzleti, a kereskedő, az iparos, a gyáros világ, hogy milyen óriási előnye van a vizi forgalomnak, a mely a közlekedést, az áruforgalmat olcsóbbá teszi. . Azért nem ismernek anyagi akadályt arra nézve,
