Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-367

567, országos ülés 1908 november 12-én, csütörtökön. 47 feltételek meUett bir azzal a hatálylyal, a melyet a törvény hozzáfűz. A második fej ezét foglalkozik a forgatmánynyal, megmondja, hogy a csekk, mint minden kereskedelmi papir, mint a váltó is, forgatható és átruházható, a minek konzekvenoziájaképen a forgatmányos ugyanazon kötelezettségbe lép, mint a melylyel az utalványozott bir. A harmadik fejezet foglalkozik az elfogadással. Ez tulaj donképen lucus a non lucendo, mert az elfogadás a csekk-forgalomban nincsen meg. A forgalom kizárja az elfogadást, mégis, tekintettel arra, hogy népünk egy okmány, egy kötelezvény aláirásához bizonyos szent bizalmat fűz, kell, hogy ez honoráltassék. Ennélfogva nem foglalta el a javaslat mereven azon tudományos álláspontot, hogy a csekknél minden elfogadói aláirás semmis, hanem csak azt jelenti ki, hogy a csekk szempontjából hatálytalan, de megvan a magánjogi hatálya, szóval, mindazon keresetek érvényesíthetők annak alapján, melyek valamely kötelező aláirásból általában következnek. Ez eltérő intézkedés, de specziáhs viszonyaink indokolják azt, és én azt hiszem, hogy nagyon örülnünk kell népünk azon bizalmának, a melyet a névaláirásba helyez, és nem szabad megengedni és megtűrni, hogy ezen bizalmával visszaélve megcsalják és olyan csekket adjanak neki, a melyet az aláirás iránti bizalmából elfogad és azután az ne honoráltassék. Ez az oka annak, hogy fentartottuk annak magánjogi kötelező hatályát. A negyedik fejezet a kötelezettség teljesítéséről intézkedik és e tekintetben a német törvényhez való simulás kedvéért némi változtatásokat leszek bátor előterjeszteni. T. i. a német törvény hoszszabb határidőket állapit meg a csekk bemutatására. Erre nézve indítványomat majd a 3. §-nál terjesztem elő. Az V. fejezet a csekkügyletben résztvevők jogairól és kötelességeiről, a VI. fejezet a fizetési visszkeresetről, a melylyel a csekkbirtokos a beváltásért felelős személyek ellen felléphet, a VII. fejezet pedig az elévülésről rendelkezik. Az elévülési határidő, mint minden forgalmi papírnál, a csekknél is rövid, mert hiszen a csekk czélja, hogy minél hamarabb beváltassék. A VIII. fejezet szól az elveszett csekkről, annak megsemmisítéséről és az ezzel összefüggő kérdésekről, a IX. fejezet felsorolja azokat a váltójogi határozatokat, a melyek a két papir hasonló természeténél fogva a csekkre is alkalmazandók, a X. fejezet szól a hamis és meghamisított csekk beváltásából eredő kár viseléséről, a XI. fejezet pedig a záró rendelkezéseket tartalmazza és szól részben a csekk bélyegilletékéről, azután pedig bizonyos rendellenességek és visszaélések megtorlásáról és az átmeneti és életbeléptetési intézkedésekről. A mi különösen a fejezetben foglalt megtorló rendelkezéseket illeti, ezekre szükség van nálunk, mert nem ment még át a forgalom vérébe, a köztudatba annyira a csekk lényege,. hogy mindenki tudná, hogy a csekk-kibocsátásnak, melyek a feltételei és melyek a határai és hogy valaki, a ki készpénz helyett csekket fogad el, tudná, hogy milyen körülményekre kell figyelmét kiterjesztenie. A törvény ennélfogva büntető garancziákkal veszi körül a csekket és ezekkel kényszeríti a kibocsátót arra, hogy a törvénynek megfelelő csekket bocsásson ki és hogy a csekk átvevője bizalmában lehetőleg ne csalatkozzék. Szükséges ez magának a csekknek, mint forgalmi intézménynek a szempontjából is, mert mentől nagyobb lesz a bizalom a csekk iránt, annál inkább remélhető annak népszerűvé válása. A kereskedelmi világ reczenzussal fogadta ezeket a megtorló rendelkezéseket; arra hivatkoznak, hogy tévedésből megtörténhetik, hogy valaki olyan csekket bocsát ki, a melynek már nincsen vagy részben nincsen fedezete. Ez tévedésből megtörténhetik, de azt hiszem, joggal kívánhatjuk meg a kereskedőtől, hogy a legnagyobb gondossággal járjon el, a mikor közhitelű papirt állit ki; ha kicsi a tévedése, akkor a birság kis összeg után szániitódik, ha pedig nagy, akkor ne hivatkozzék a kereskedő tévedésre, mert a mennyi gondosságot a kereskedő megkíván a közönséges publikumtól, annyit a közönség is megkívánhat a kereskedőtől. Ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban való elfogadásra. (Élénk helyeslés.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Surmin György ! Surmin György (horvátul beszél). Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Simonyi-Sematiam Sándor előadó: T. ház! Ugy értesültem, hogy horvát képviselőtársunk . . . (Zajos felkiáltások : Nem kell rá reflektálni! Nem értettük !) Kmety Károly: Rossz preczedens volna! (Mozgás és zaj.) Símonyi-Semadam Sándor előadó: Nem kívánok szólni. Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdeni a t. házat, méltóztatik-e a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a törvényjavaslat általánosságban elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Felkérem Raisz Aladár jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat czimét felolvasni. Raisz Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök: Ha szólni senkisem kivan, kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét változatlanul elfogadni az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa az 1. §4). Elnök: Ha szóim senkisem kivan, kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e a törvényjavaslat