Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-366

34 ,366. országos ülés 1908 november 11-én, szerdán. a nyitott kapukat a fejével beverje, annyira, hogy véresre verje a fejét. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A mikor mindenki tudja és látja, hogy e javaslatnak határozott czélja az, hogy az eddig joggal nem birt és bejönni akaró, és ehhez tény­leg igénynyel is bíró elemek bejöjjenek a parla­mentbe, akkor természetes, hogy azt a hangu­latot, a melyet önök kivannak, csakis azzal a ráfogással érhetik el, ha a kormánynak ilyene­ket imputálnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl Zaj a középen. Elnök csenget.) Molnár Jenő: Nem áll! Elnök: Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Eixi­rozzuk, t. képviselőház, hogy miben állottak a mi kötelezettségeink? (Ralijuk! Halljuk!) A mi kötelezettségünk, ugy, a mint az a trón­beszédben ki lett fejezve, és a trónbeszéd a pak­tumnak hivatalos végrehajtása, (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) az volt, hogy mi az általános szavazati joghoz kötöttük ma­gunkat. (Felkiáltások balfelöl: Nem volt plura­litás! Zaj. Elnök csenget.) Pluralitás nem volt, de annak ellenkezője sem. Az nem volt a trónbeszédben, mert arra semmi helyen, semminő alkalomkor obíigót nem vállaltunk. Az obligőt, a melyet vállaltam, vál­lalni akartam, becsületesen, szórói-szóra bevál­tottam, ugy, mint minden más obligót. (Éljen­zés a jobb- és a baloldalon.) Pop Cs. István: Ezt csak hiszi a miniszter ur! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem­csak hiszem, de tudom. Annyi eszem csak nekem is van, hogy megítéljem, hogy milyen obligót vállaltam főleg ilyen kardinális kérdésben. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon,) Mezöfi Vilmos: Tessék az utczát megkér­dezni ! Majd az megmondja! (Nagy zaj! Elnök csenget.) Elnök: Mezőíi Vilmos képviselő urat fel­kérem, hogy ne tartson itt parallel szónoklatot, ezt tiltja a házszabály! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Mi volt tehát az obligó, t. képviselőház? Az volt, hogy az általános választói jogot behozzuk, ós egy még preczizebb obligó, a melyet válaltam, — és egy perczig sem törekedtem ezt az obligót kiját­szani — az volt, hogy ugyanannyinak adjunk választói jogot, mint a mennyinek adott a múlt kormányjavaslat. Ennek szórói-szóra eleget tet­tünk. (Zaj a középen és a baloldal felső padjain. Elnök csenget!) Goldis László: Az uraságtól levetett kabátot mégis felvette! (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások jobb felöl: Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ezen javaslatnak alapelve ugyanaz, amennyiben az irni-olvasni tudás az előfeltétel; ugyanannyi szavazója van ennek a javaslatnak, mint volt amannak. (Zaj a középen. Elnök csenget.) Ennyi volt felfogásom szerint az obligó. Azért vállal­hattam a miniszterséget, hogy a régi javaslatnak a veszélyeit ellensúlyozom, és azért vigyáztam kezdettől fogva arra, hogy az »egyenlő« kifeje­zést sohase mondjuk ki. (Zaj. Elnök csenget.) Hogy azelőtt nem hangoztattuk nyilváno­san, hogy mi nem mondjuk a trónbeszéclben, hogy többes szavazati jogot kivánunk, ez kérem, igen természetes, mert hisz nekünk, mint kor­mánynak akkor módunkban sem volt megálla­pítani a törvényjavaslatot. Akkor csak ón dol­goztam benne, és csak a mikor én formáltam magamnak végleges véleményt, csak akkor vihet­tem ezt a minisztertanács elé és csak akkor foglalhatott el végleges álláspontot a miniszter­tanács. Ennélfogva igen természetes, hogy akkor, a mikor a részletekre vonatkozólag egy­mással még megállapodásra nem jöttünk, a részletekre vonatkozó nyilatkozatokat nem is tehettünk; hanem mindnyájan egyértelműleg abban a véleményben voltunk, hogy valamely utón és módon — az ut és mód megtalálása az én feladatom volt — azon kell lennünk, hogy az előbbi r javaslat veszélyei ellen megóvjuk . az országot. (Élénk helyeslés.) Ezért nem vettük be azt a kifejezést hogy: egyenlő. Egy hang (a középen): Háromszáz esztendő­vel visszataszították az országot. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: A poli­tikai kötelezettség az volt, hogy 2,600.000 vá­lasztót kell adni az országnak. Ez a tény (Zaj.) vezetett engem a többes szavazati jog megaján­lásához. Áz a nagy tömege az uj választóknak, a még ki nem próbált elemeknek uralmat, egészen uj korszakot alkotott volna Magyar­országon, olyan korszakot, a melyben bizony­talanná vált volna a nemzeti érdekek megóvása. (Zaj.) Ilyen ugrást józan államférfiak soha sehol nem csináltak. (Zaj.) Elnök (csengd): Goldis László képviselő urat többszörös közbeszólásaiért rendreutasítom. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ilyen ugrás a politikai nemzetet egy csapásra teljesen átalakítaná, a politikai hatalmat bizonyos réte­gektől egyszerre elvonná ós egyszerre egészen más, olyan rétegeknek adná át, a melyek eddig a politikai hatalomból teljesen ki voltak zárva, a melyeknek semmi politikai iskolázottságuk, semmi politikai gyakorlatuk nincsen. Olyan nagy­fokú könnyelműség volna ez, a melytől, biztos és nyugodt viszonyok közt élő nemzetek min­denütt és mindig óvakodtak ... Goldis László: A függetlenségi párt ennek ellenkezőjót hirdette. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: ... és a melyet Magyarországon megkoczkáztatni vak­merő játék volna legszentebb kincseinkkel. (Éljen­zés és taps a jobboldalon.). Maniu Gyula: A függetlenségi párt nem tapsol ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom