Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-366
34 ,366. országos ülés 1908 november 11-én, szerdán. a nyitott kapukat a fejével beverje, annyira, hogy véresre verje a fejét. (Igaz! ügy van! Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A mikor mindenki tudja és látja, hogy e javaslatnak határozott czélja az, hogy az eddig joggal nem birt és bejönni akaró, és ehhez tényleg igénynyel is bíró elemek bejöjjenek a parlamentbe, akkor természetes, hogy azt a hangulatot, a melyet önök kivannak, csakis azzal a ráfogással érhetik el, ha a kormánynak ilyeneket imputálnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl Zaj a középen. Elnök csenget.) Molnár Jenő: Nem áll! Elnök: Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Eixirozzuk, t. képviselőház, hogy miben állottak a mi kötelezettségeink? (Ralijuk! Halljuk!) A mi kötelezettségünk, ugy, a mint az a trónbeszédben ki lett fejezve, és a trónbeszéd a paktumnak hivatalos végrehajtása, (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) az volt, hogy mi az általános szavazati joghoz kötöttük magunkat. (Felkiáltások balfelöl: Nem volt pluralitás! Zaj. Elnök csenget.) Pluralitás nem volt, de annak ellenkezője sem. Az nem volt a trónbeszédben, mert arra semmi helyen, semminő alkalomkor obíigót nem vállaltunk. Az obligőt, a melyet vállaltam, vállalni akartam, becsületesen, szórói-szóra beváltottam, ugy, mint minden más obligót. (Éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Pop Cs. István: Ezt csak hiszi a miniszter ur! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nemcsak hiszem, de tudom. Annyi eszem csak nekem is van, hogy megítéljem, hogy milyen obligót vállaltam főleg ilyen kardinális kérdésben. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon,) Mezöfi Vilmos: Tessék az utczát megkérdezni ! Majd az megmondja! (Nagy zaj! Elnök csenget.) Elnök: Mezőíi Vilmos képviselő urat felkérem, hogy ne tartson itt parallel szónoklatot, ezt tiltja a házszabály! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Mi volt tehát az obligó, t. képviselőház? Az volt, hogy az általános választói jogot behozzuk, ós egy még preczizebb obligó, a melyet válaltam, — és egy perczig sem törekedtem ezt az obligót kijátszani — az volt, hogy ugyanannyinak adjunk választói jogot, mint a mennyinek adott a múlt kormányjavaslat. Ennek szórói-szóra eleget tettünk. (Zaj a középen és a baloldal felső padjain. Elnök csenget!) Goldis László: Az uraságtól levetett kabátot mégis felvette! (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások jobb felöl: Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ezen javaslatnak alapelve ugyanaz, amennyiben az irni-olvasni tudás az előfeltétel; ugyanannyi szavazója van ennek a javaslatnak, mint volt amannak. (Zaj a középen. Elnök csenget.) Ennyi volt felfogásom szerint az obligó. Azért vállalhattam a miniszterséget, hogy a régi javaslatnak a veszélyeit ellensúlyozom, és azért vigyáztam kezdettől fogva arra, hogy az »egyenlő« kifejezést sohase mondjuk ki. (Zaj. Elnök csenget.) Hogy azelőtt nem hangoztattuk nyilvánosan, hogy mi nem mondjuk a trónbeszéclben, hogy többes szavazati jogot kivánunk, ez kérem, igen természetes, mert hisz nekünk, mint kormánynak akkor módunkban sem volt megállapítani a törvényjavaslatot. Akkor csak ón dolgoztam benne, és csak a mikor én formáltam magamnak végleges véleményt, csak akkor vihettem ezt a minisztertanács elé és csak akkor foglalhatott el végleges álláspontot a minisztertanács. Ennélfogva igen természetes, hogy akkor, a mikor a részletekre vonatkozólag egymással még megállapodásra nem jöttünk, a részletekre vonatkozó nyilatkozatokat nem is tehettünk; hanem mindnyájan egyértelműleg abban a véleményben voltunk, hogy valamely utón és módon — az ut és mód megtalálása az én feladatom volt — azon kell lennünk, hogy az előbbi r javaslat veszélyei ellen megóvjuk . az országot. (Élénk helyeslés.) Ezért nem vettük be azt a kifejezést hogy: egyenlő. Egy hang (a középen): Háromszáz esztendővel visszataszították az országot. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: A politikai kötelezettség az volt, hogy 2,600.000 választót kell adni az országnak. Ez a tény (Zaj.) vezetett engem a többes szavazati jog megajánlásához. Áz a nagy tömege az uj választóknak, a még ki nem próbált elemeknek uralmat, egészen uj korszakot alkotott volna Magyarországon, olyan korszakot, a melyben bizonytalanná vált volna a nemzeti érdekek megóvása. (Zaj.) Ilyen ugrást józan államférfiak soha sehol nem csináltak. (Zaj.) Elnök (csengd): Goldis László képviselő urat többszörös közbeszólásaiért rendreutasítom. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ilyen ugrás a politikai nemzetet egy csapásra teljesen átalakítaná, a politikai hatalmat bizonyos rétegektől egyszerre elvonná ós egyszerre egészen más, olyan rétegeknek adná át, a melyek eddig a politikai hatalomból teljesen ki voltak zárva, a melyeknek semmi politikai iskolázottságuk, semmi politikai gyakorlatuk nincsen. Olyan nagyfokú könnyelműség volna ez, a melytől, biztos és nyugodt viszonyok közt élő nemzetek mindenütt és mindig óvakodtak ... Goldis László: A függetlenségi párt ennek ellenkezőjót hirdette. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: ... és a melyet Magyarországon megkoczkáztatni vakmerő játék volna legszentebb kincseinkkel. (Éljenzés és taps a jobboldalon.). Maniu Gyula: A függetlenségi párt nem tapsol ?
