Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. 359 vasúti szakosztálya alá tartozik, a mely az épitési díjszabási, szállítási és műszaki ügyeket intézi. A személyzet, a mely ezeket az ügyeket intézi, nagyrészben miniszteriális és csak kisrészben áll m. kir. államvasuti alkalmazottakból. A ma­gyar hivatalnoki hierarchiában az 1883. évi L, u. n. kvaliíikaczionális törvény szigorúan alkal­maztatik. Alkalmaztatik pedig oly szigorúsággal, hogy ha valakinek a kellő elméleti képzettsége nincs meg, lehet az országosan elismert szak­tekintély, a csillagokat verdesheti a tudományá­val, de ilyen hivatalnoki állásra ki nem nevezhető. A m. kir. államvasutak alkalmazottai bir­nak a teljes elméleti képzettséggel és bírnak a megkívánt szakképzettséggel is és annyira szi­gorúan alkalmazzák ezt a szabályzatot az állam­vasutaknál, ugy- az A) mint a B) tabellába so­rolt alkalmazottaknál, hogy ha pl. a B) táblá­zatból egy II. osztályú kapuőr, pályaőr, tüzőr vagy hivatalszolga előre akar lépni a B) táblázat első fokozatába, akkor, daczára annak, hogy a megkívánt szakvizsgát már letette, ujabb szak­vizsgával kell igazolnia, hogy erre az előlépte­tésre alkalmas. A mig tehát a m. kir. állam­vasutak legutolsó alkalmazottjától is megkíván­ják azt, hogy kellő szakképzettséggel bírjon, mert ennek igazolása nélkül nem alkalmazzák még napibéres gyakornoknak sem, addig a m. kir. államvasutak legfelsőbb fórumán bíráskodó és intézkedő közegektől a gyakorlati szakkép­zettséget nem kívánják meg. Ez a visszásság csak tetőztetik az által, hogy a míniszteriumbeli vasúti szakosztálynak a személyzete nem állandó, hanem folyton változik. Hogy szavaimat példá­val illusztráljam, néhány év előtt megtörtént az, hogy a vasúti szakosztály élére egy különben érdemes, de oly férfiút állítottak, a ki teljes éle­tében az iparfejlesztési osztályban dolgozott. Természetes, hogy ez helyén soká meg nem maradhatott, mert a minisztere, a ki külön­ben maga sem volt szakember, szaktudásával hamar tisztába jött és elküldte más osztályba. Ugyanezt a férfiút későbben a vasutak tanul­mányozása czéljából kiküldöttek Poroszországba, hogy ottan az elkövetkezendő reorganizáczió czéljából tanulmányokat tegyen és adatokat gyűjtsön. Én híve vagyok annak, hogy szak­férfiak külföldre tanulmányozás czéljából kikül­dessenek, bár azt nem tudom teljesen megérteni, miért küldik ki vasuttanulmányozás czéljából épen Poroszországba, miért nem Pranczia­országba, Angliába vagy Amerikába? Hogy Poroszországban mit végzett tanulmányozó férfiú, nem tudom; az államtitkár ur talán tud róla felvilágosítást adni. Ily körülmények közt igen természetes, hogy a míniszteriumbeli vasúti szakosztály nem áll­hat hivatásának magaslatán; a minisztert vagy az államtitkár, a ki minden egyes ügybe telje­sen bele nem merülhet sokoldalú elfoglaltságá­nál fogva, ez a vasúti szakosztály csak az állam­vasutaktól kölcsön kért véleménynyel támogat­hatja és kénytelen munkálataiban kiczeruzá­zásokra és véleménymásolásokra szorítkozni. Én általánosságban nem akarom kétségbe vonni ezen szakosztály szaktudását, de az államtitkár ur is tudja azt, hogy ott néha egy-egy főbb tisztviselő sincs tisztában azzal, hogy pl. a mozdonynak súlya micsoda összefüggésben van a mozdony nyomásával, vontatási képességével, árával stb. Nagyon sokat mondhatnék ezekről a dolgoki'ól, de ismétlem, nem akarok szemé­lyekkel foglalkozni, nem akarok senkinek ártani, mert engem tisztán képviselői kötelességem vezet és az a czélom, hogy felszólalásommal közgaz­dasági életünknek hasznára legyek. Vasúti ügyekben kétségtelen, hogy a legfelsőbb fórum­nak egyesítenie kellene magában a legkiválóbb szakembereket. Ha a t. kereskedelmi kormány javaslatom­hoz hozzá nem járul, bátor vagyok egy másikat proponálni. A kereskedelmi minisztérium vasúti osztályának és az államvasutaknak jogi és mű­szaki képzettséggel biró alkalmazottai elméleti vizsgát tesznek; a mig azonban az államvasuti személyzet a gyakorlati vizsgát minden körül­mények között köteles letenni, így a mérnökök az épitési, szerkesztési, vontatási, a jogászok a forgalmi szolgálatból, addig a míniszteriumbeli személyzet gyakorlati vizsgát nem tesz. Ebből látszik már, hogy kvalifikáczió tekintetében a m. kir. államvasutak személyzete felette áll a kereskedelemügyi miniszteriumbeli •vasúti szak­osztály személyzetének. De ha még ezenkívül tekintetbe veszszük azt, hogy az államvasutak alkalmazottai szakkéjwettségük mellett birnak az általános igazgatási, kereskedelmi, épitési, szerkesztési, pénzügyi szolgálatban való jártas­sággal is, valóban érthetetlen, hogy a legfelsőbb fokban miért alkalmaznak ezek helyett, nem mondom, szakismerettel nem biró, de minden­esetre csekélyebb szakismeretekkel biró egyé­neket ? Egyszer beszéltem ilyen vasúti szakosztály­beli fogalmazógyakornokkal, a ki elmondotta, hogy milyen nehéz dolog a m. kir. államvas­utakat igazgatni. Azt kérdeztem tőle: Ön igazgatja az államvasutakat ? Azt felelte: Természetesen. Én kétkedőleg néztem rá és kezdtem tőle kérdezni bizonyos dolgokat, a melyek a vasúti élet tanulmányozásából eszembe jutottak. Megkérdeztem tőle, hogy van-e fogalma arról, mi az elegytonnakilométer, a tengelykilo­méter, a höhézag, térközben és időközben közle­kedő vonat, mi az a mozdonyfelvigyázó, a pálya­felvigyázó stb. Az ón emberem adott felele­teket, a melyek egy részéből azt láttam, hogy ez az ur a vasúti szolgálat ábéczéjével sincsen tisztában. Erre megjegyezte, hogy ők nem ilyen alantas és kis dolgokkal foglalkoznak, hanem a magasabb vasúti politikával. (Derült­ség.) Már pedig ha valaki az államvasuti szol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom