Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-380

380. országos ülés 1908 november 28-án, szombaton. 359 vasúti szakosztálya alá tartozik, a mely az épitési díjszabási, szállítási és műszaki ügyeket intézi. A személyzet, a mely ezeket az ügyeket intézi, nagyrészben miniszteriális és csak kisrészben áll m. kir. államvasuti alkalmazottakból. A magyar hivatalnoki hierarchiában az 1883. évi L, u. n. kvaliíikaczionális törvény szigorúan alkalmaztatik. Alkalmaztatik pedig oly szigorúsággal, hogy ha valakinek a kellő elméleti képzettsége nincs meg, lehet az országosan elismert szaktekintély, a csillagokat verdesheti a tudományával, de ilyen hivatalnoki állásra ki nem nevezhető. A m. kir. államvasutak alkalmazottai birnak a teljes elméleti képzettséggel és bírnak a megkívánt szakképzettséggel is és annyira szigorúan alkalmazzák ezt a szabályzatot az államvasutaknál, ugy- az A) mint a B) tabellába sorolt alkalmazottaknál, hogy ha pl. a B) táblázatból egy II. osztályú kapuőr, pályaőr, tüzőr vagy hivatalszolga előre akar lépni a B) táblázat első fokozatába, akkor, daczára annak, hogy a megkívánt szakvizsgát már letette, ujabb szakvizsgával kell igazolnia, hogy erre az előléptetésre alkalmas. A mig tehát a m. kir. államvasutak legutolsó alkalmazottjától is megkívánják azt, hogy kellő szakképzettséggel bírjon, mert ennek igazolása nélkül nem alkalmazzák még napibéres gyakornoknak sem, addig a m. kir. államvasutak legfelsőbb fórumán bíráskodó és intézkedő közegektől a gyakorlati szakképzettséget nem kívánják meg. Ez a visszásság csak tetőztetik az által, hogy a míniszteriumbeli vasúti szakosztálynak a személyzete nem állandó, hanem folyton változik. Hogy szavaimat példával illusztráljam, néhány év előtt megtörtént az, hogy a vasúti szakosztály élére egy különben érdemes, de oly férfiút állítottak, a ki teljes életében az iparfejlesztési osztályban dolgozott. Természetes, hogy ez helyén soká meg nem maradhatott, mert a minisztere, a ki különben maga sem volt szakember, szaktudásával hamar tisztába jött és elküldte más osztályba. Ugyanezt a férfiút későbben a vasutak tanulmányozása czéljából kiküldöttek Poroszországba, hogy ottan az elkövetkezendő reorganizáczió czéljából tanulmányokat tegyen és adatokat gyűjtsön. Én híve vagyok annak, hogy szakférfiak külföldre tanulmányozás czéljából kiküldessenek, bár azt nem tudom teljesen megérteni, miért küldik ki vasuttanulmányozás czéljából épen Poroszországba, miért nem Prancziaországba, Angliába vagy Amerikába? Hogy Poroszországban mit végzett tanulmányozó férfiú, nem tudom; az államtitkár ur talán tud róla felvilágosítást adni. Ily körülmények közt igen természetes, hogy a míniszteriumbeli vasúti szakosztály nem állhat hivatásának magaslatán; a minisztert vagy az államtitkár, a ki minden egyes ügybe teljesen bele nem merülhet sokoldalú elfoglaltságánál fogva, ez a vasúti szakosztály csak az államvasutaktól kölcsön kért véleménynyel támogathatja és kénytelen munkálataiban kiczeruzázásokra és véleménymásolásokra szorítkozni. Én általánosságban nem akarom kétségbe vonni ezen szakosztály szaktudását, de az államtitkár ur is tudja azt, hogy ott néha egy-egy főbb tisztviselő sincs tisztában azzal, hogy pl. a mozdonynak súlya micsoda összefüggésben van a mozdony nyomásával, vontatási képességével, árával stb. Nagyon sokat mondhatnék ezekről a dolgoki'ól, de ismétlem, nem akarok személyekkel foglalkozni, nem akarok senkinek ártani, mert engem tisztán képviselői kötelességem vezet és az a czélom, hogy felszólalásommal közgazdasági életünknek hasznára legyek. Vasúti ügyekben kétségtelen, hogy a legfelsőbb fórumnak egyesítenie kellene magában a legkiválóbb szakembereket. Ha a t. kereskedelmi kormány javaslatomhoz hozzá nem járul, bátor vagyok egy másikat proponálni. A kereskedelmi minisztérium vasúti osztályának és az államvasutaknak jogi és műszaki képzettséggel biró alkalmazottai elméleti vizsgát tesznek; a mig azonban az államvasuti személyzet a gyakorlati vizsgát minden körülmények között köteles letenni, így a mérnökök az épitési, szerkesztési, vontatási, a jogászok a forgalmi szolgálatból, addig a míniszteriumbeli személyzet gyakorlati vizsgát nem tesz. Ebből látszik már, hogy kvalifikáczió tekintetében a m. kir. államvasutak személyzete felette áll a kereskedelemügyi miniszteriumbeli •vasúti szakosztály személyzetének. De ha még ezenkívül tekintetbe veszszük azt, hogy az államvasutak alkalmazottai szakkéjwettségük mellett birnak az általános igazgatási, kereskedelmi, épitési, szerkesztési, pénzügyi szolgálatban való jártassággal is, valóban érthetetlen, hogy a legfelsőbb fokban miért alkalmaznak ezek helyett, nem mondom, szakismerettel nem biró, de mindenesetre csekélyebb szakismeretekkel biró egyéneket ? Egyszer beszéltem ilyen vasúti szakosztálybeli fogalmazógyakornokkal, a ki elmondotta, hogy milyen nehéz dolog a m. kir. államvasutakat igazgatni. Azt kérdeztem tőle: Ön igazgatja az államvasutakat ? Azt felelte: Természetesen. Én kétkedőleg néztem rá és kezdtem tőle kérdezni bizonyos dolgokat, a melyek a vasúti élet tanulmányozásából eszembe jutottak. Megkérdeztem tőle, hogy van-e fogalma arról, mi az elegytonnakilométer, a tengelykilométer, a höhézag, térközben és időközben közlekedő vonat, mi az a mozdonyfelvigyázó, a pályafelvigyázó stb. Az ón emberem adott feleleteket, a melyek egy részéből azt láttam, hogy ez az ur a vasúti szolgálat ábéczéjével sincsen tisztában. Erre megjegyezte, hogy ők nem ilyen alantas és kis dolgokkal foglalkoznak, hanem a magasabb vasúti politikával. (Derültség.) Már pedig ha valaki az államvasuti szol-