Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-380
louember 28-án } szombaton. 344 380. országos ülés 1908 n konstatáljuk, hogy Magyarországon is csökken a halandóság, ugyanakkor be kell állítani e csökkenés arányát a nemzetközi viszonylatba, a melyből kitűnik, hogy a csökkenés igen csekély méretű, Magyarország még mindig Oroszország és Spanyolország után következik a nemzetközi statisztikában, és Magyarországot még mindig megelőzi Ausztrália is, melynek egyik államában, Ujzélandban 9"9%-ra szállt le a halandóság, szemben a magyar javulással, mely csak 20'4%-ot mutat. Meg kell állapítani ennek a kérdésnek vizsgálatánál, — ez nem egyoldalú szempont, itt nemcsak az egészségügyi intézkedések jönnek számba, hanem az egész országnak szocziális és gazdasági élete is szoros összefüggésben van e kérdéssel — meg kell vizsgálni, hogy kik voltak ezek a halottak, milyen foglalkozásuk volt, hol laktak, milyen betegség okozta halálukat és milyen körülmények közt következett be a betegség és a halál. Ha ezt vizsgálom, akkor már magának azon kérdésnek feltevésénél is, hogy ezen országban hogy áll ez a kérdés, mielőtt a születés megtörtént, igen szomorú képet kell festenem. Ha csak Budapestet veszem, a születés előtt 2560 elvetélést tudott meg a hatóság, azon ezrekről nem is szólva, melyek titokban maradtak. Ezen 2560 ismert eset közül csak három volt vagyonos, csak 200 közéj>jövedelmű, a többi 2300 szegénynek volt jelezve. A mi a halandóságnak további kérdését illeti, 1906-ban született ebben az országban 646.000 gyermek, ebből csak 634.000 született élve, 12.000 holtan jött a világra. E közül a 634.000 közül 7500 meghalt egynapos korában, 29.000 egy héten belül, 35.000 egy hónapon belül, több mint 150.000 egy éven belül, 231.000 öt éven belül, és 242.000 hét éven belül. A halottak fele, 50-18%, a 10. életévet el nem ért gyermekek közül került ki. Az egy éven aluli gyermekhalandóság tekintetében rögtön Oroszország után következünk. Száz közül egy éven aluli gyermekhalál esett Oroszországban 27, Magyarországon 24 és ezután következnek a többi országok. Ha azt méltóztatik gondolni, hogy Budapest, mely túlzsúfoltságánál, lakásviszonyainál és a tömegnyomornál fogva mindenesetre legjobban ki van téve ezen esélyeknek, melyek közegészségügyi szempontból veszélyesek, hogy Budapest áll elsősorban a halandóság tekintetében, akkor tévedni méltóztatnak, mert Budapest halandóságánál sokkal nagyobb az átlagos országos halandóság. Az Alföldön, Erdélyben kisebb a halandóság, mint pl. a Dunántúl, és a Tisza balpartján, tehát az Alföldön, hol a magyarság zöme lakik, a legjobban pusztít a halál. Ha vizsgálom az okokat, melyek ezen rendkívüli pusztítást előidézik, melyeknek következtében előáll a betegségeknek és halálozásoknak nagy aránya, akkor elsősorban is meg kell állapitanom azt, hogy Magyarországon a lakáskérdés még mindig a legnagyobb nyomorúságban van, nemcsak Budapesten, hanem az egész országban mindenütt. Itt is szabad legyen statisztikával megvilágítani állításomat. Az 1900-iki népszámlálás szerint volt Magyarországon 7,805.742 lakóház. E közül önálló cselédház csak 29.353 volt, a cselédházak nagy része gazdasági épületekkel van összeépítve, minden negyedik lakóház az istállónak függeléke. Az épületnek az anyaga : kőből, téglából csak 535.411 ház volt felépítve, ellenben a házaknak két harmadrésze vályogból és sárból. Volt 869.000 kővel alapozott vályogház és 302.000 sással és zsúppal fedett. Zsindelylyel alig egynegyed, cseréppel fedett pedig 644.586 s ezek közül túlnyomó a földszintes : 2,771.316. Én, t. ház, objektív és igazságszerető ember vagyok és meg kell említenem azt, hogy a cselédek és munkások jogviszonyairól szóló törvényben el lett határozva, hogy tartozik a gazda a cselédnek alkalmas lakást épiteni 10 éven belül. Ez egyelőre a jövő zenéje. Én a mai állapotról akarok beszámolni. Elismerem, hogy ennek javítása szempontjából történtek intézkedések, de a jelenlegi helyzet az, hogy az ország legnagyobb részében az emberek oly lakásokban laknak, melyek a fertőző betegségek csiráit magukban hordják. (Igaz ! Ügy van !) Ha ezek után Budapest lakásnyomoráról beszélek, szomorú adatokról kell beszámolnom. Budapesten van 16.829 épület, lakószoba pedig 290.230. Egészséges ezek közül, a hol minden lakószobára két-három lakos esik, 15'9%, egészségtelen és zsúfolt pedig 87%, pinczelakás van 1917, albérlő 83.000, és u. n. ágyrajáró van 27.000 ebben a diszes, ragyogó fővárosban. A budapesti lakásnyomor előidézője mindazoknak a betegségeknek, a melyek a betegedési és halálozási létszámot megállapítják. Ez nemcsak az egészségügyi intézmények kérdése, s ezt épen Budapest példája fogja legjobban megvilágítani. Budapest példájából fog leginkább szembetűnni, hogy a jólét, a kultúra és a halálozás összefüggésben vannak egymással. Hol a jiauperizmus és az analfabétizmus nagy számokat tüntet fel, ott tömegnyomor, betegség és halál a következése. Ha Budapestet nem általánosságban, hanem az egyes kerületek szerint vizsgáljuk, rá fogunk jönni, hogy az analfabétizmus, a pauperizmus és a halálozási arány a legszorosabb konnexióban állanak egymással. Nem akarom untatni a t. házat statisztikai adatokkal, (Halljuk/ Halljuk/) de azt hiszem, igen érdekes, hogy Budapest legegészségesebb kerületei, hol a legkevesebb haláleset és betegedés fordul elő, a IV. és V, kerület, a Belváros és a Lipótváros, a melyeknek természeti fekvése ebben a városban még sem a legjobb és a legelsőrangu, szemben például Óbudával, a mely egészen a vidéken fekszik és a hol a halálozási arány az analfabétizmussal és a pauperizmussal a legszorosabb kapcsolatban áll.
